Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-11-13 / 23. szám
Történelmünk képekben 67. n FRoni és n hátország mEGPRÓBÁLTRTÁSBI A hadüzenet hírét az országban hirtelen fellobbanó hazafias lelkesedés fogadta. Mindenütt zászlók, virág- és szóözön, hölgykoszorú, ünnepélyes búcsúztatás, rezesbanda, s a katonák vidám nótaszóval, felpántlikázva — a közeli hazatérés reményében — indultak el a pokoljárásra. A hirtelen támadt lelkesedés hirtelen lobbant el, már az első hónapok megszégyenítő és katasztrofális vereségei hatására. A Monarchia rosszul felkészitett, balkezesen vezérelt seregei minden fronton vereséget szenvedtek. Megtorpantak Szerbiában, visszakozásra kényszerültek a keleti harctéren, ahol az orosz haderő a Kárpátokba nyomult be. Csupán a nyugati fronton állóháborúra kényszerített német hadsereg segítségével sikerült megállítani az 1914—15-ös téli orosz offenzívát, majd 1915 májusában áttörni az orosz frontot, délen pedig benyomulni Szerbiába. Az első hadisikereket azonban lerontotta Olaszország hadba lépése, ami újabb frontot nyitott a Monarchia délnyugati hegyvidékein. A központi hatalmak, Németország, a Monarchia, Bulgária és Törökország 1915-ben jelentős sikereket értek el a keleti és a balkáni fronton, de ezeket nem tudták kiaknázni. A következő évben újabb hatalmas orosz offenzíva nyomta vissza a Monarchia területére az arcvonalat. Ez az orosz győzelem most Romániát is hadba lépésre bátorította. Friss csapatai 1916 augusztusában betörtek Erdélybe, de a németekkel megerősített osztrák—magyar haderő hamarosan visszaverte a támadást, és elfoglalta Románia nagy részét. 1917-ben a központi hatalmak helyzete az orosz forradalmak és Oroszország kiválása következtében megkönnyebbedett, de ezt a nyereséget csakhamar ellensúlyozta az Egyesült Államok hadba lépése az antant oldalán. Így hiába ért el Németország a nyugati fronton, a Monarchia az ölasz háborúban kisebb-nagyobb taktikai győzelmeket, lassan kibontakozott az ellenfél anyagi és katonai erőfölénye. A Monarchia, amely az első hónapoktól kezdve súlyos anyagi és emberveszteségeket szenvedett, 1917 végére teljesen kimerült. Az elégedetlenség, a szökés, a lázadás felütötte fejét a hadseregben is, amelynek harcértéke a háború utolsó évében rohamosan hanyatlott. A háború a hátország polgári lakosságát sem kímélte. A fontosabb üzemeket igénybe vették hadiszolgálatra, és katonai felügyelet alá helyezték, a munkásságot hadifegyelemmel kötötték gúzsba. A háború első évében már hiány mutatkozott elsőrendű közszükségleti cikkekben, felvirágzott a feketepiac. A kenyérgabona termelése 1916-ban a békebeli mennyiség kétharmadára, 1918-ban a felére esett vissza. A kormány hamarosan rátért a termények, a húsállatok és a lovak kény szerb eszolgáltatására, a rekvirálásra, amely rettenetesen sújtotta a parasztságot, de a városi lakosság ellátását nem oldotta meg — még jegyrendszerrel sem. A dolgozók életkörülményei már 1915—16-ban súlyosan romlottak. 3 Mindenütt nélkülöztek, hol az élelmet, a fűtőanyagot, hol a családfőt, a kenyérkeresőt. Mindenütt gyászolták az elesetteket, a fogságba jutottakat, a megnyomorodottakat. A legtöbbet a bérből és fizetésből élők szenvedtek. A háború alatt tizenötszörösre nőtt a kibocsátott papírpénz mennyisége. A gyorsuló inflációt tetézte a nyolc alkalommal kibocsátott hadikölcsön. A hadiözvegyek, árvák és rokkantak minimális éhsegélyt kaptak. Egykorú számítások szerint a szakmunkások reálkeresete a háború előtti színvonal felére, a tisztviselőké és a napszámosoké a 40 százalékára zuhant. A tömegek növekvő elégedetlensége nagymértékben bátorította a szociáldemokraták és a radikális baloldaliak háborúellenes fellépé-2 10
