Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-11-13 / 23. szám

Történelmünk képekben 67. n FRoni és n hátország mEGPRÓBÁLTRTÁSBI A hadüzenet hírét az országban hirtelen fellobbanó hazafias lelke­sedés fogadta. Mindenütt zászlók, virág- és szóözön, hölgykoszorú, ünnepélyes búcsúztatás, rezesban­da, s a katonák vidám nótaszóval, felpántlikázva — a közeli hazaté­rés reményében — indultak el a pokoljárásra. A hirtelen támadt lelkesedés hirtelen lobbant el, már az első hónapok megszégyenítő és katasztrofális vereségei hatására. A Monarchia rosszul felkészitett, balkezesen vezérelt seregei min­den fronton vereséget szenvedtek. Megtorpantak Szerbiában, vissza­kozásra kényszerültek a keleti harctéren, ahol az orosz haderő a Kárpátokba nyomult be. Csupán a nyugati fronton állóháborúra kényszerített német hadsereg se­gítségével sikerült megállítani az 1914—15-ös téli orosz offenzívát, majd 1915 májusában áttörni az orosz frontot, délen pedig benyo­mulni Szerbiába. Az első hadisi­kereket azonban lerontotta Olasz­ország hadba lépése, ami újabb frontot nyitott a Monarchia dél­nyugati hegyvidékein. A központi hatalmak, Német­ország, a Monarchia, Bulgária és Törökország 1915-ben jelentős si­kereket értek el a keleti és a bal­káni fronton, de ezeket nem tud­ták kiaknázni. A következő évben újabb hatalmas orosz offenzíva nyomta vissza a Monarchia terü­letére az arcvonalat. Ez az orosz győzelem most Romániát is hadba lépésre bátorította. Friss csapa­tai 1916 augusztusában betörtek Erdélybe, de a németekkel meg­erősített osztrák—magyar haderő hamarosan visszaverte a támadást, és elfoglalta Románia nagy részét. 1917-ben a központi hatalmak helyzete az orosz forradalmak és Oroszország kiválása következté­ben megkönnyebbedett, de ezt a nyereséget csakhamar ellensúlyoz­ta az Egyesült Államok hadba lé­pése az antant oldalán. Így hiába ért el Németország a nyugati fron­ton, a Monarchia az ölasz hábo­rúban kisebb-nagyobb taktikai győzelmeket, lassan kibontakozott az ellenfél anyagi és katonai erő­fölénye. A Monarchia, amely az első hónapoktól kezdve súlyos anyagi és emberveszteségeket szenvedett, 1917 végére teljesen kimerült. Az elégedetlenség, a szö­kés, a lázadás felütötte fejét a hadseregben is, amelynek harcér­téke a háború utolsó évében roha­mosan hanyatlott. A háború a hátország polgári la­kosságát sem kímélte. A fontosabb üzemeket igénybe vették hadiszol­gálatra, és katonai felügyelet alá helyezték, a munkásságot hadife­gyelemmel kötötték gúzsba. A há­ború első évében már hiány mu­tatkozott elsőrendű közszükségleti cikkekben, felvirágzott a fekete­piac. A kenyérgabona termelése 1916-ban a békebeli mennyiség kétharmadára, 1918-ban a felére esett vissza. A kormány hamaro­san rátért a termények, a húsálla­tok és a lovak kény szerb eszolgál­­tatására, a rekvirálásra, amely ret­tenetesen sújtotta a parasztságot, de a városi lakosság ellátását nem oldotta meg — még jegyrendszer­rel sem. A dolgozók életkörülményei már 1915—16-ban súlyosan romlottak. 3 Mindenütt nélkülöztek, hol az élelmet, a fűtőanyagot, hol a csa­ládfőt, a kenyérkeresőt. Minde­nütt gyászolták az elesetteket, a fogságba jutottakat, a megnyomo­­rodottakat. A legtöbbet a bérből és fizetésből élők szenvedtek. A háború alatt tizenötszörösre nőtt a kibocsátott papírpénz mennyi­sége. A gyorsuló inflációt tetézte a nyolc alkalommal kibocsátott hadikölcsön. A hadiözvegyek, ár­vák és rokkantak minimális éh­segélyt kaptak. Egykorú számítá­sok szerint a szakmunkások reál­keresete a háború előtti színvonal felére, a tisztviselőké és a napszá­mosoké a 40 százalékára zuhant. A tömegek növekvő elégedetlen­sége nagymértékben bátorította a szociáldemokraták és a radikális baloldaliak háborúellenes fellépé-2 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom