Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-10-30 / 22. szám

A szurkolók ismét reménykednek A kispesti Garaba (a képen jobbra) nagyszerű fejessel nyitotta meg a gólok sorát a törökök ellen fotó: záhonyi ivan „Nehéz az igazit megtalálni” — mondja a régi sláger, s ha valaki nehéz szívvel dúdolja ezt manap­ság, az Mészöly Kálmán futball­­kapitány. Neki legkevesebb tizen­egy igazi futballistára lenne szük­sége, de nyilván megnyugodna ak­kor is, ha legalább néhány ki­emelkedő tudású játékost meg tudna hívni a csapatába. A válogatottra egyébként vi­szonylag sovány őszi program várt a világbajnokság után. Az eisen­­stadti kirándulás után a törököket fogadták Győrben, majd Párizs­ban léptek pályára. A spanyolor­szági Mundial-csapatból hírmondó is alig maradt, s vadonatúj formá­cióban és személyi összetételben szerepelt a nemzeti tizenegy. Eze­ken a találkozókon azonban nem az eredmény volt a fontos; sokkal inkább az 1983-as Európa-bajnok­­ság selejtezőin szereplő csapat ki­alakítását tűzte ki célul a szövet­ség elnöksége. A feladat nem könnyű, hiszen jövőre itthon és idegenben négy csapattal kell megmérkőzni, Anglia, Dánia, Gö­rögország és Luxemburg váloga­tottjával. A csoport első, már le­játszott mérkőzése, a Koppenhá­gában 1 :l-re végződött angol— dán találkozó eredménye arra utal, hogy minden kilencven perc óriá­si küzdelmet ígér, s nincsenek ki­zárva meglepetések. A világbajnokság után csaknem kicserélődött a válogatott. Mindez emlékeztetett az 1978-as argentí­nai nagy parádé után történtekre, ami akkoriban az Európa-bajnok­­ság selejtezőiben a Finnországtól elszenvedett vereséghez, majd az európai labdarúgást még csak ta­nulgató Egyesült Államok együt­tesével szembeni kínos, hazai ku­darchoz vezetett. Az akkori téli ar­gentínai előkészületi túrán sem ja­vult a játék, és szép lassan vissza­tértek a régiek, s újra számításba vették az időközben külföldre szerződő labdarúgókat. A csapat jelenlegi átszervezése azonban egészen más jellegű. Négy évvel ezelőtt ugyanis a sporthivatal — a szövetség akkori vezetőinek hibáiból fakadó kudar­cok után — új elnökséget állított a magyar labdarúgás élére, és a szövetségi kapitány személye is változott. Szepesi György került a szövetség elnöki székébe, aki most Mészöly Kálmán szövetségi kapi­tánnyal együtt hosszú távra ka­pott bizalmat. Éppen ezért a csa­patépítés is tervszerűbb lehet. — A világbajnokság több ta­pasztalatot hozott számunkra — mondta egyik legutóbbi beszélge­tésünk alkalmával Szepesi György, akit időközben beválasztottak a FIFA, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség végrehajtó bizottságába. — Mindenekelőtt fiatalítanunk kell, hiszen a Spanyolországban járt gárda átlagos életkora 28 esz­tendő volt, s a huszonkettes keret­ben csak Garaba (Honvéd), Sallai (Debrecen) és Pölöskei (Ferenvá­­ros) nem töltötte még be a hu­szonötödik életévét. Tudjuk, hogy nem az életkor, hanem a tudás, a pillanatnyi forma a döntő, de a jö­vőre is gondolnunk kell. A követ­kező a válogatottság, a nemzeti színek képviseletének nagyobb be­csülete. A jövőben csak a bajnoki mérkőzéseken is kilencven percen át szívvel-lélekkel küzdő játéko­sok kaphatnak helyet a nemzeti tizenegyben. A bajnokságban nyújtott teljesítményeket fokozott mértékben vesszük majd figye­lembe a válogatásnál. Az elnök véleménye alapján a törökök elleni válogatott keretből Tóth József, az újpesti védő, Győrött ötvenedszer volt válogatott. Virágcso­korral köszöntötték már három korábbi biztos ember, a kapitány Nyilasi, s a két hangu­­íatember csatár, Kiss László és Tö­­rőcsik András is kimaradt. Helyü­ket a bajnok Rába ETO játékosai (a hátvéd Csonka, a középpályás Hannich, Póczik és Burcsa, vala­mint a gólveszélyes Szentes), to­vábbá a Csepel labdarúgói (La­­zsányi, Tulipán, Budavári) foglal­ták el, de másokra is felfigyelt a kapitány. A törökök elleni kezdő csapatból: Katzirz — Csonka, Ke­rekes, Garaba, Tóth J. — Han­nich, Póczik, Burcsa — Tulipán, Izsó, Budavári — csak Katzirz, a pécsiek kapusa, valamint Kerekes, Garaba és az ötvenedik váloga­tottságát ünneplő újpesti Tóth maradt meg a spanyolországi együttesből. Az 5:0-ás bemutatko­zás kellő önbizalmat adott az új csapat kialakításához. A franciák elleni mérkőzésre azután a nem­zetközi kupamérkőzésen nagysze­rűen játszó Törőcsik Andrással, valamint két idegenlégióssal: Fa­zekas (Antwerpen) és Csapó (Tou­louse) kiegészülő gárda sem oko­zott csalódást. A kis különbségű, 1:0-ás vereség mindenesetre ezt jelenti. Közben a nemzetközi kupákban is lejátszották az első forduló mér­kőzéseit. A négy magyar csapatból kettő, az Űjpesti Dózsa és a Fe­rencváros játékban maradt, míg kettő, a Rába ETO és a Tatabá­nyai Bányász búcsúra kényszerült. A Rába ETO a bajnokok torná­ján bukott el, méghozzá a nagy akarásban bekövetkezett rövid­zárlat következtében. Liége-ben ugyanis 5:0-ás vereséget szenved­tek a világhírű Standard legény­ségétől, mert a 22. perctől csak tíz emberrel játszhattak, középhát­védjük jogos kiállítása után, de idegességüket további négy sárga lapos figyelmeztetés is bizonyítot­ta. Győrben azután hiába győztek 3:0-ra, kevés volt a továbbjutás­hoz. Az Űjpesti Dózsa a kupa­győzteseknél a forduló legnagyobb meglepetését szolgáltatta a tavalyi UEFA Kupa-győztes Göteborg ki­verésével. A svédek tavasszal a nyugatnémet Hamburgot kétváll­­ra fektetve nyerték a kupát, s a lila-fehérek most az idegenbeli 1:1 után a Megyeri úton — elsősorban Törőcsik nagyszerű játékával — 3:l-re győztek, s a következő for­dulóban a nagy hírű Real Madrid az ellenfelük. Az UEFA Kupában jutott tovább a Ferencváros. A ha­zai 2:l-es győzelem után idegen­ben l:l-re végeztek az Atletico Bilbao együttesével. Következik az FC Zürich. A Tatabányai Bányász tapasztalatlanságának „köszön­heti” kiesését, hiszen St. Etienné­­ben a mérkőzés utolsó negyedórá­jában kaptak három gólt, s a ha­zai 0:0 csak a tisztes búcsúhoz volt elegendő. A hazai bajnoki mérkőzések feltűnően jó iramban, harcos kö­rülmények között zajlottak le. Ez mindenképpen biztató jel a jövő szempontjából. Időnként felvillan valami abból a korszerű játékból, amelyet a külföldi nagy klubok, illetve a sikeres válogatottak so­rozatban mutatnak be. Az idény meglepetéscsapata a Csepel. Az egykori válogatott, Keszthelyi Mi­hály edzői vezetésével küzdő gyár­városi tizenegy hat forduló után még veretlen volt. A táblázatot jobb gólkülönbsége révén az egyetlen vereségét Tatabányán el­szenvedő Rába ETO vezeti. A győ­riek hat mérkőzésen 18 alkalom­mal vették be ellenfeleik kapuját, ami igazán dicséretes teljesítmény. A Csepel előretörése, a vidékiek további formaj avulása egyben ar­ra is utal, hogy a papírforma­eredmények kezdenek megszűnni, azaz a bajnoki pontvadászat során is érvényesül a futball „dicsőséges bizonytalansága”. Minden szurko­ló reménykedik, hogy a sok buk­fenc, vargabetű után végre-vala­­hára egyenes vonalú, egyenletes mozgással fejlődik a futball. Most már minden korcsoportnak meg­van a nemzeti válogatottja, soha nem volt ilyen érdekes a 20 csa­patra csökkentett másodosztály küzdelme, s ugyanilyen vonzó az ifjúsági bajnokság is. Most már csak a klasszisok, a mérkőzések eldöntésére kész játékosok jelent­kezését várják a szurkolók, és ter­mészetesen a szakvezetők. SZABÓ FERENC 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom