Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 1. szám
egyik eminens cége. Termékei jó minőségűek, közkedveltek és viszonylag olcsóak — nem utolsósorban azért, mert a vállalat az egyéni érdekeltség fokozásával képes volt saját teljesítményét növelni. Mindezt azért jó tudni, mert a teljesítménybérezés dolgában, mint jeleztük, fordulópont előtt áll. Mindent vissza? Ismét az évekkel ezelőtti gyakorlat uralkodik majd 1982. január elsejétől? Martinusz Imre, a vállalati szakszervezeti szervező titkár. Élénk figyelemmel kíséri fejtegetésemet, láthatóan nagyon sokszor végiggondolta a témát... — Az EVM életében, fennállása óta nem volt olyan év, hogy 11 százalékos bérnövekedést érjünk el. Ez rekord! És mégis, nincs olyan általános elégedettség, mint amilyen lehetne. Az emberek az elosztás módját, vérmérséklettől és beosztástól függően igazságtalannak, elfogadhatatlannak, vagy egyszerűen kényelmetlennek minősítik. Nekem az a véleményem, hogy a többség nem bírja elviselni a bérek közötti ilyen nagy különbségeket. — Pontosan milyen különbségről van szó? — Nézze... a szóródás nagy. A bérek fejenként 38—76 ezer forint között alakulnak egy évben. Az átlagos szakmunkás 55 ezret keres nálunk. — A szakszervezet az elégedetlenkedők oldalán áll? — Nem erről van szó. Mi a kollektív szerződésben rögzítettük véleményünket az év elején, hogy egyetértünk a bértömeg-gazdálkodással és a differenciálással. De már akkor jeleztük: egy bizonyos idő múlva meg kell vizsgálni, mire jutunk vele. És amikor már nagy eltérések alakultak ki és a vélemények is ütköztek erről, javasoltuk, vizsgáljuk felül döntésünket, összeült a bizalmiak tanácsa, ott volt a gyár vezetősége, a pártszervezet is, és megállapodtunk, hogy módosítani kell a kollektív szerződést — a kialakult helyzetre tekintettel. Kénytelenek vagyunk lefékezni, ez az igazság. — Az új évtől vissza az egyenlősdihez? — Nem ezt akarjuk. Mindössze annyit, hogy hozzuk összhangba az emberek lelki tűrőképességét, a vállalati érdeket és a szabályozórendszer adta kereteket. Tehát, hogy tudjunk nyereséget fizetni mindenkinek, hogy az emberek elégedettek legyenek a fizetésükkel, de azért folytatódjék az örvendetes tendencia — gazdaságosabban és termelékenyebben dolgozzon az Egyesült Vegyiművek. Nehéz lesz. * A tulajdonképpen nem nagy vegyiüzem Cinkota szélén található. Jókora országút köti 1 ^__i 3; 1 1 1' Az új gazdasági módszereknek nem csupán kívülről kell megteremteni a feltételeit, hanem belülről is össze az épületeket a fő közlekedési úttal és a cinkotai utcákkal. A környéken található a Hungarocamion részlege, valamint az autóbuszremíz és a transzformátor állomás. A nagy monolit gyárépületek, a burkolatlan kéksárga-piros színű technológiai berendezések különösen festenek a gyártelep mellé odaszegődött kis ápolt házak társaságában. Kívülről ez a szimbiózis majdhogynem idillikus. A bu-Az Egyesült Vegyiművek az utóbbi évtizedben épült ki igazán korszerű vegyiüzemmé szók menetrendszerűen hozzák, viszik az embereket, de sokan személygépkocsival érkeznek. Hogy aztán estére — aki nem éjszakai műszakos — elszéledjen, azonnal visszainduljon a városba, vagy Cinkotára. A gyári megálló mellett nincs kocsma, nincsenek talponállók, eszpresszók — nincsenek várakozó emberek. Mindössze egyetlen lacipecsenye-sütő áll itt, gazdája kiváló üzletet csinál: aki a környéken enni akar, csak nála talál meleg ételt. Ahol nincsenek várakozó emberek, ott nehéz szóba elegyedni. Én mégis beállók a sorba, egy szál mustáros kolbászért és megkérdezem az előttem álló, vegyszertől FOTO: GESZTI ANNA vörösre mart kezű férfit: szereti-e a gyárat? Értetlenül néz rám, s csak annyit mond: „Nekem jó.” MATKÓ ISTVÁN 7
