Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-09-18 / 19. szám
DEBRECEN ’82 Uj tankönyvsorozat - Svéd-magyar oklevél - Negyvenkét nap a Tisza partján — Miklós, István és a kétkultúrájúság — Átruccantak-e Szoboszlóra strandolni néhanapján? — kérdeztem az augusztus eleji kánikulában a debreceni pedagógusképző tanfolyam egyik résztvevőjétől. „Ö, hát arra igazán nem volt időnk... — hangzott a válasz —, hiszen reggeltől késő délutánig előadás előadást követett.” Persze, ha visszagondolok az előző évek hasonló tanfolyamaira — a tizediket rendezte idén az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége — magam sem teszem fel e földhözragadt kérdést, hiszen sokadik alkalommal kísérem figyelemmel a feszes és tartalmas programot, s a nyaralási szezon kellős közepén „iskolapadba” ülő, külföldön magyar nyelvet tanító pedagógusok, lelkesedését, szorgalmát. Az utolsó napokra érkeztünk, hogy véleményt kérhessünk a tanfolyam egészéről. Megtették ezt a továbbképző kurzus szervezői is, kérdőíveket osztottak szét a hallgatók között. A leírt s a nekünk élőszóban elmondott válaszok dicsérték a gondolatébresztő előadásokat — például Montagh Imre nyelvészeti óráit, Balogh László tanulságos eszmefuttatását a nyelvtanulás és az életkor összefüggéséről, és mint a búcsúvacsorán is, köszönettel szóltak a Tanítóképző Főiskola magyaros vendégszeretetéről. A talán legnagyobb érdeklődéssel várt eszmecserét Ginter Károly vezette a Védnökség készülő új tankönyvsorozatának tervezetéről. Lapunk vagy a Nyelvünk és Kultúránk bővebben is ismerteti majd az anyagot, most csupán figyelemfelkeítőként summázuk az elhangzottakat. A külföldön magyar nyelvet tanítók régi óhaja teljesül a három korosztály, 4—7 évesek, 8—12 évesek és serdülők számára készülő füzetekkel, amelyekből egyet-egyet szánnak egy-egy félévre. Ez ideig ugyanis nem tudtunk megfelelő tankönyveket ajánlani azoknak a második-harmadik generációs magyar gyerekeknek, akik már mint új nyelvet tanulják a magyart. . Kezdő szintről indul tehát a sorozat, amelynek alapelve az életszerűség, azaz a napi élet és a Magyarországra látogatás szituációit dolgozzák fel, gondosan megválogatott szókészlettel, a nyelvtant a konkrét nyelvhasználatnak rendelve alá. A füzeteket hangosított dia sorozatok és magnószalagok egészítik ki. Az egy-egy korosztálynak szánt kötetek nem épülnek egymásra, párhuzamosan haladnak. A szerzők az irodalmat, a népdalt, a képzőművészetet is felhasználják a tananyag színesebbé tételéhez. A debreceni pedagógus továbbképző tanfolyam nem csupán a tartalmas és tematikailag igen változatos tananyag miatt, izgalmas, érdekes esemény. Azzá teszi az a körülmény is, hogy a hallgatóság számos országból érkezik, szinte személyenként különböző és kicserélhető tapasztalatokkal. A tapasztalatcsere persze azok között is sokat ígérő, akik ugyanabból az országból érkeztek, sőt — mivel a nyelvi környezet azonos, az oktató munkát befolyásoló körülmények, lehetőségek hasonlóak — tán még gyümölcsözőbb is lehet a módszerek átvétele. Svédországból ez idén huszonketten vettek részt a debreceni tanfolyamon. Negyedik éve immár, hogy a skandináv országból ilyen jelentős számú magyar tanár érkezik. Az idei nyáron ellátogatott Debrecenbe a lundi egyetem továbbképzési osztályának főosztályvezetője, Lennart Badersten is. A csoport svédországi vezetője — a lundi egyetem továbbképzési osztályának megbízásából — a katrineholmi tanár, Herterich Katalin volt. — Hazatérve az öt évvel ezelőtti tanfolyamról — mondja — írtam a megyei tanügyi hatóságoknak, hogy megtudjam, hányán tanítanak magyart a svéd iskolákban. (Itt jegyezzük meg, hogy a bevándorlók nyelvének oktatását Svédországban az állam támogatja.) Hatvan kollégáról szereztem tudomást; akiknek felhívtuk a figyelmét a debreceni tanfolyamra, majd — levél útján vagy személyesen megismerkedve egymással — kicsit debreceni mintára, tanárképző tanfolyamot szerveztünk, amelyet ma már regionálisan hívnak össze. A lundi egyetem továbbképző osztálya — ez a szerv irányítja a kisebb nyelveket oktatók továbbképzését — felvette a kapcsolatot a védnökséggel, s miután úgy látták, hogy a debreceni tanfolyam igen komoly kurzus, azt hivatalosan is programjukba vették. Idén két egyetemi ponttal honorálják elvégzését. Oklevelünk — ez is újdonság — svéd—magyar oklevél lesz. Kari Irén, aki a Német Szövetségi Köztársaságból érkezett, azt az immár hivatalos helyre is eljuttatott vágyát mondja el, hogy szeretné, ha Hessen tartományban is követnék a svéd példát, azaz az iskolákban választható nyelv lenne a magyar, csakúgy — mint már ma is — a spanyol, a portugál, a török. Kari Irén egy esztendeje tanít magyart a Volks Hochschule tanáraként, Giessen, Wetzlar és Lollar helységekben. — Magyar—népművelés szakon végeztem, tizenkét esztendeje férjhez mentem, így kerültem a Német Szövetségi Köztársaságba. Könyvtárban dolgoztam egy ideig, majd otthon maradtam a gyerectB í! h 1 % ■■ K fi li •• UHL r* kai 1 •V ]«■ • cjhE&í k ' *\gié* >^3 ÜL 14
