Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-09-18 / 19. szám
Konzervek Kőrösről Azt tanácsolták, hogy ha a Nagykőrösi Konzervgyárról akarok írni, akkor Antal László igazgatóhelyettest keressem meg, mert senki nem tud többet a gyárról nála, minden csavarját ismeri az üzemnek. Valóban, én még ahhoz a vezetői gárdához tartozom, amelyik a hierarchia legalsó fokán kezdte, amikor idekerültem gyakornokjelöltként, abban az időben ez még csak egy kis kóceráj volt. A Gschwindt-féle szeszgyár létesített 1896-ban egy törkölyfőzdét a város lencsevilágosi részén, s ebből alakult ki egy konzervgyártó kisüzem. Ma Nagykőrös legalább olyan híres konzervgyáráról, mint 400 éves gimnáziumáról, vagy egykori pedagógusnevelőjéről, s a város szülöttéről, Arany Jánosról. És a konzervüzemet az itteniek saját erejükből hozták létre. Mert az 1800-as évek elején a várost még terméketlen homoktenger vette körül. Ahogy az öregek mesélték, még a tücsök is éhenveszett, mert akkoriban egy zöld fűszál sem nőtt. Amikor viszont én négy-ötéves kisgyerekké cseperedtem, emlékszem, a város főterén tartott vásárokon százával álltak a gyümölccsel, zöldséggel megrakott szekerek. Nagyüzemmé a második világháború alatt vált a konzervgyár, 1943 telén 76 embernek számfejtettek bért, s a termelés meghaladta az ötszáz vagont. Azt, hogy nagyüzem, nem a mai mértékkel kell mérni, hiszen ma, szezonban, csak paradicsomból 150 tonnát dolgozunk fel, s 3100 feletti a létszámunk. S még ez is kevés, pedig a legmodernebb automata gépsorokat vásároltuk, hogy megszűnjön vagy legalábbis enyhüljön a munkaerőhiány. A következő nagy fejlődést a hatvanas években érte el a gyár. A mezőgazdaság átszervezésével létrejöttek a nagyüzemi gazdaságok, a termelőszövetkezetek, amelyekben 1 2 3