Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 2. szám
I i A Víziváros szalagszerű keskeny városnegyed. A budai Duna-parton: 4—500 méter szélességben húzódik a Margit-hidtól a Láncúidig. A hajdan kapubejáratokkal, kertekkel díszített utcasorok ma már egy-két kivétellel eltűntek, helyükön modern városrész emelkedik. A Fekete Sas utca és a Mártírok útjának sarkán levő épület udvarán láthatunk egy utcatáblát, amely valamikor a híres Fekete Sas vendégfogadó falát ékesítette. Most a régi városfalakra hívja fel a figyelmet. Alig száz méterre innen megcsodálhatjuk a régi Ganz gyári öntödéjéből kialakított öntödei múzeumot. A régi Ganz utcában áll az egyik legbecsesebb vízivárosi műemlék, a Szokoli Musztafa Pasa által építtetett török gőzfürdő. A Fő utcán sétálva elérkezünk a Batthyány térre, amely tágas térségeivel a Duna felé nyíló panorámájával, gyönyörű, barokk műemlék templomával és régi barokk épületeivel, köztük az egykori Fehér Kereszt fogadó házával szemet gyönyörködtető látvány. A kéttornyú barokk Annatemplom oltárképe Szent Flóriánt ábrázolja s az egykori vízivárosi tűzvésznek állít emléket. Bizonyítják a házak falán bőven látható árvízi magasságok jelei, hogy a természeti csapások nem nagyon kímélték ezt a városrészt sem. A várhegyre kapaszkodó macskaköves utcákba be-benézve elgyönyörködhetünk egy-két régi védett műemlék házban, néhány hangulatos kapualjban, díszes kilincsben, majd a Clark Ádám téren búcsúzunk a Vízivárostól. Kép és szöveg: FÉNYES TAMÁS 1. Oroszlános kilincs a Víziváros egyik ódon házának kapuján 2. A vízivárosi tűzvészt ábrázoló oltárkép 3. Régi gázlámpa 4. A Fő utca és az Anna templom 5. A Királyfürdő 6. A Fő utca a Clark Ádám tér felől 7. Régi könyvkötőműhely és órásüzlet a Fő utcában 21
