Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-08-21 / 17-18. szám
KULTÚRÁNK BEMUTATÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN A Nyelvünk és Kultúránk című folyóirat teljes kötetet szentel az 1981. évi IV. Anyanyelvi Konferencián elhangzott beszédek, referátumok, hozzászólásck s az ott előterjesztett dokumentumok ismertetésének. A Pedagógiai Munkabizottságnak a kétnyelvűséggel és a kettős kultúrával foglalkozó ülésén hallhattuk Basa-Molnár Enikő alábbi előadását. Témám a magyar kultúra ismertetése külföldön. Példáim, utalásaim, főképpen az irodalomra vonatkoznak, de mivel célom a lehetőségeket megemlíteni, illetve vázolni, a módszerek — kisebb-nagyobb módosítással — alkalmazhatók más területeken is. Továbbá: megjegyzéseim az Egyesült Államokban található, illetve teremthető lehetőségekre utalnak, de azt hiszem, némi módosítással máshol is felhasználhatók. A lehetőségeket négy kategóriára osztottam. Ezek bizonyos fokig különállók, de ugyanakkor egymástól is függenek. A négy terület: egyesületek; bibliográfiák, címlisták, Data Base-ek; nyomtatványok; könyvek. A lehetőségek megteremtéséhez alapvető követelmény az angol nyelv használata, a szakmai tudás és felkészültség, a magas színvonalú teljesítmény. Azzal, hogy nem a magyar nyelvet helyezem központba, a valóságot ismerem el, és kívánom hangsúlyozni: egyre kevesebben beszélnek és értenek magyarul az Egyesült Államokban élő másod-, harmad- és negyednemz .dékű magyarok közt. Egyre kevesebb alkalom van a hagyomány js nyelviskolák fenntartására is. így egyre valószínűbb, hogy még a magyar származású fiatal is könnyebben, nagyobb kedvvel ismerkedik angol nyelven a magyar múlttal, a magyar kultúrával. Ez már elvezet a nyelv iránti érdeklődéshez és a tudatosan vállalt nyelvtanuláshoz, illetve annak a folytatásához, továbbfejlesztéséhez. Szóval, az anyanyelv ápolását így az óvodai és elemi szintről vagy a beszédkészség területéről a második nyelv rangjára lehet emelni. A fordítottja, tehát, hogy az elemi nyelvismeret a magyar kultúra iránti érdeklődéshez vezet, egyre valószínűtlenebb ; elemi nyelvismerettel főként a nehézségek tűnnek fel — például egy komolyabb irodalmi mű tanulmányozásában —, nem pedig a szépségek és érdekességek. Ezenkívül az is fontos, hogy a fiatalok (illetve érdeklődők, hogy ne kössük a kérdést korhoz) a magyar kultúrát mint az általános kultúra részét lássák. Ne legyen két világuk, egy az iskolában, munkahelyen stb. és egy „magyar” világ. Ilyen esetben előbb-utóbb a magyar kerül háttérbe. De ha a magyar kultúra szerves része a külföldi magyar világnak, az előnyök (kétnyelvűség kétkultúrájú beállítottság az ismeretek és tudás kibővítése) kerülnek előtérbe. Már jó pár éve elmúlt a soviniszta elmélet és a vele járó előítéletek korszaka. Ez a „kulturális tolerancia” nem teljesen idegen elképzelés, de az utóbbi időkben erőteljesen lépett fel az Egyesült Államokban. A kézzelfogható eredmények közé tartozik az is, hogy sok új fogalom és irányelv került még az elemi és középiskolai tanmenetbe is. Ezek általában a szakmai egyesületek által gyakorolt hatás következményei. Ezzel elértem az első kategóriát. Az „ethnic”, vagy nemzetiségi irodalom például szerves része lett — elvben — az amerikai irodalom fogalmának, a Modem Language Association és a MELUS (Journal of the Multi-ethnic Literature of the United States) hatására. A National Council Teacher Education, amely egyesület a tanító- és tanárképző intézményeket felügyeli, már pár éve megköveteli a nemzeti kisebbségekkel való foglalkozást. Az egyes államok, a szövetségi kormány oktatásügyi minisztériumai, ezek és hasonló egyesületek javaslatai alapján állítják össze programjaikat. Szóval, az érdekeltek véleményét figyelembe veszik — csak meg kell tudni, milyen lehetőségek vannak a vélemény hatásos kinyilvánítására. A komoly szakmai szervezeteknek mindenhol nagy a befolyásuk, ezért ajánlatos rajtuk keresztül dolgozni. Ezt meg úgy lehet elérni, hogy ne csak passzív tagjai legyünk az egyesületeknek, hanem aktívan részt is vegyünk munkájukban. Ezt részben magyar tárgyú előadásokkal vagy szekcióülésekkel lehet elérni. így nemcsak a szükséges összeköttetéseket teremtjük meg, de a magyar kultúrára is felhívjuk a figyelmet, nevezetesen arra, hogy ez nem valami egzotikum, hanem az egyetemes kultúra szerves része. Továbbá: a magyar tagokat elismerik szakértőként magyar területen, és itt rejlenek a lehetőségek. A második terület: a bibliográfiák, címlisták a Date Base-ok kihasználása. Ez azért is fontos, mert állami szervek, iskolák, egyesületek és kutatók ezekkel kezdik a munkát, s ha itt nem szerepel kellőképpen egy nyelvi, illetve nemzetiségi csoport, valószínűleg kimarad minden felmérésből. Ha a reprezentáció gyenge, az utalások régiek, amatőr vagy csupán magyar nyelvű forrásokra szűkülnek, akkor szinte biztos, hogy a magyart mellőzik a felmérésekben, vagy teljesen ki is hagyják. Az alapvető elgondolás itt az, hogy ha a csoportot nem érdekli eléggé saját sorsa, hogy felvilágosítást adjon róla, akkor nem érdemes vele foglalkozni. Nyomtatott formában is lehet ismertetni a magyar kultúrát: folyóiratok, újságok stb. keretében. A világgazdasági helyzet, a papír és a munkaerő árának rohamos növekedése valamennyire korlátozza a lehetőségeket itt is, de a jó minőségű, komoly munka továbbra is talál kiadóra. A még életben lévő folyóiratok továbbra is érdeklődnek jó cikkek iránt. így például az összehasonlító irodalommal foglalkozó folyóiratoknál továbbra is fennáll a lehetőség; úgyszintén olyan kiadványoknál, mint a MELUS vagy a Council on National Literatures. Természetesen a cikkeknek nemcsak szakmailag és nyelvileg kell megfelelniük, hanem a publikáció más feltételeinek is. De ez inkább pozitív, mint negatív követelmény: sok kárt tettek és tesznek a rosszul megírt cikkek és gyenge fordítások, amelyeknél hiányzott az amerikai szakmabeli ellenőrzés. Ha a külföldi olvasó irodalmunkat, kultúránkat primitív formában ismeri meg, csak arra következtet, hogy primitív az eredeti is. Ez a nézet pedig nemcsak a „külföldiekre” vonatkozik, hanem a második és harmadik nemzedékre is. Ha a munka minősége jó, a kiadási lehetőségek megvannak. Természetesen utána kell nézni, hogy melyik folyóirat milyen témával foglalkozik, és szükség esetén kissé módosítani kell a formán is. A könyvkiadás lehetőségei korlátozottabbak, mivel nagyobb befektetésről és nagyobb kockázatról van szó. így az előbb említett feltételeket még szigorúbban veszik. De ilyen megszorításokkal vannak lehetőségek. A pár hónapja megjelent fordítások a modern magyar irodalomból, az egyik példa. A Columbia Egyetemi Nyomdánál Csáth Géza-novellafordítások jelentek meg, s még pár évvel ezelőtt a Corvinával együttesen a Modern Hungarian Poetry. Kisebb kiadóknál is jelennek meg fordítások, máshol a lehetőség megvan, de eddig nem tudok magyar vonatkozású . kiadásról. Komoly vállalkozás a Twayne kiadó által elvállalt magyar irodalomtörténeti monográfiák kiadása. „A világirodalom írói” sorozatán belül a magyar irodalom legalább hét könyvvel lesz képviselve: Csokonai, Petőfi, Madách, Mikszáth, Kosztolányi, Molnár Ferenc és Radnóti. A többi kötet megjelenése részben a szerződtetett íróktól függ. Sajnos, körülbelül tíz ilyen szerződés már megszűnt, részben mivel a szerzők nem tudták a kéziratot idejében elkészíteni, részben az eddig megjelent könyvek „népszerűsége” miatt. Természetesen itt is, mint általában, az érdeklődés szabja meg a kiadó anyagi kockázatának méreteit. A magyar sorozat még úgy sem igen jövedelmez nekik, ha körülbelül 350 rendszeres előfizetőn kívül még hétnyolcszáz példány elkel. De ha mintegy ezer példányt eladnak, hajlandók tovább fejleszteni a magyar sorozatot. így itt is, mint általában, a lehetőségek az érdeklődéshez vannak mérve. Ami figyelemre méltó itt, az az, hogy három és négyszáz könyv elhelyezését biztosítják egyes nyilvános általános iskolai és egyetemi könyvtárak. Ez még akkor is lényeges, ha nem is fizet elő a könyvtár a teljes világirodalmi sorozatra, mert így könnyebb megrendeltetni a magyar sorozatból a könyveket. A sorozat feltétele, hogy a szóban lévő írót a művén át ismertesse meg; a művek kritikai értékelésén van a hangsúly, az író élete és a történelmi, nemzetiségi háttér ismertetése is fontos, amennyiben ez az írónak és műveinek pontosabb megértéséhez vezet. Nyelvezetének, stílusának az általános iskolai hallgatók részére is megfelelőnek kell lennie anélkül, hogy a komoly irodalom kritikai és történelmi tartalma csökkenne. Szerintem nagyon fontos az a követelmény is, hogy a bibliográfia és a jegyzetek komoly bemutatására is adjanak lehetőséget, irányelveket. A sorozat így szolgálhatja a komoly kutatók igényeit és az általános igényeket is. Továbbá lehetővé teszi sok második és harmadik nemzedékei magyarnak, hogy a magyar irodalmat ne csak olvassa, hanem az amerikai kritikai értékelésen át jobban megismerje, és inkább élete részévé tehesse. Befejezésül néhány javaslatom. A helyi szervezetekkel, egyesületekkel, intézményekkel együtt kell dolgozni, de úgy, hogy a lehetőségeket ne csak keressük, hanem meg is teremtsük. A szakmai és tudományos egyesületeken belül minden lehetőséget ki kell használni, hogy a magyar kultúra, a magyar érdekek képviselve legyenek. Ezzel két célt is elérünk. A magyar kultúra részesül az általános kulturális programokra fordított figyelemben és pénzben, mint természetes része ennek a kultúrának, s ezzel elérjük azt is, hogy nemcsak a különlegesség, érdekesség kedvéért foglalkoznak a magyarral. És még fontosabb esetleg az. hogy ezzel a fiatalok is láthatják, hogy nemcsak egyéni, családi okok vagy a szülők, nagyszülők érdeke a magyar, hanem az övék is, mert ezzel az általános műveltségüket is szolgálják. Ezek az okok is vezetnek ahhoz a meggyőződéshez, hogy ne csupán nyelvtudáshoz legyen kötve a magyarságtudat fenntartása. Nemcsak magunk közt kell a magyar kultúrát terjeszteni, hanem mások közt is — és ez nagy részben már a második és harmadik nemzedékre is vonatkozik. Az ilyen kifelé nézés megóvhatja a mozgalmat a különböző veszélyek! tői: a nosztalgiától, az elszigeteltségtől, akár külföldi, akár magyarországi forrásokra, kapcsolatokra alapozva, a saját magukba zárkózó mozgalmak sterilitásától. De fontos, hogy a nagyobb közönség felé tervezett programok életképesek legyenek. Ha a kollégám, szomszédom vagy a gyerek iskolatársa is érdekesnek találja a magyar táncbemutatót, irodalmi estet vagy hangversenyt, akkor értem el igazi eredményt. Ez és nem a szűk „magyar” közönségre tervezett kulturális program teremti meg az igényt a további kulturális programokra és adott esetben a nyelvtanulásra. 6
