Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-08-07 / 16. szám

1. Tanya a búzatáblában

2. A termelőszövetkezet fólia-farmjának részlete

3. Ispán Jánosné: „Az ilyen udvarokról megy a sok-sok hízott bika vissza a szövetkezetbe”

4. Bagonya Márton: „A kubaiak jószágoznak”

5. Egy marék „élet”

6. A kicsik meg csak lesik az oviból: mit tesznek az öregek

7. Új házsor a főutcán foto: vencseixei istvAn

aratott utoljára, csak nevet, mert már el is felejtette. Azt viszont még gyorsan elmeséli, hogy annak idején egy időre, mint sokan mások, ő is „elmenekült” a szövetkezet elől. Elment Debrecenbe gyári munkásnak— Csak amikor már alakulgatott itthon a helyzet — mondja —, jöttem vissza, hogy jószágozhassak. Mert én csak ezt a munkát szeretem. Nem bírom a gyárat.

Hívna is a házához, hogy megmutassa, milyen szép hízói, üszői vannak, de mi inkább egy jobban útba eső kapun sorjázunk be. Hét gyönyörű hízóbika az egyik istállóban s kilenc hízósertés a másik épületben. Meg baromfi is bőven. És megmutatják a takarmányos kamrát.

— Az idei aratás és betakarítás után idekerül majd a közösből sok-sok abrak! — mondja kísérőm, Porcsin Gyula.

— És innen, meg az ilyen udvarokról megy a sok-sok hízott

7

bika, sertés meg csirke és tojás vissza a szövetkezetbe! — jegyzi meg a háziasszony, Ispán Jánosné. Csak két adat ennek jellemzésére: a kábái téesz korszerű húsfeldolgozó üzemében évente 16 000 sertést a közös telepről, 22 000 darabot pedig az ilyen kis háztáji udvarokról „dolgoznak fel”.

Az asszonyka a házat, a lakást mutatja szívesen. Amikor úgy közösen kiszámolgatjuk, hogy egyedül a ház a berendezéssel együtt megér majdnem egymilliót, mintha mentegetni akarná magát, úgy mondja:

— De tessék elhinni, hogy ez a mi házunk itt elöl, onnan a hátsó udvarból nőtt ki.

Miután Ispánéktól elköszönünk, Porcsin Gyulával a téesz kisvendéglőjében beszélgetünk tovább. Már szinte régi ismerősként meséli:

— Volt ám itt Kábán akkor is háztájizás, amikor nem nézték jó szemmel „odafönt”! Még a szövetkezet vezetői is dugogatták a házakhoz az abrakot, persze áráért. És ez jólesett a tagoknak. Ez is oka, hogy az elnökünk több mint harminc éve tölti be ezt a hivatást. Aztán később már nemcsak a tagok saját jószágának juttattak így abrakot, hanem az üszőket, malacokat is kiadták hozzájuk felnevelésre, takarmánnyal együtt. A tag pedig megvette, esetleg hitelbe kapta a jószágot és a takarmányt, aztán amikor kész volt, eladta, ugyancsak a téesznek, jó pénzért az egészet... Ez a magja az egész háztájizásnak, ami nem is „igazi” háztájizás, mert a nagyüzem szervezi az egészet. Most azt csinálja az egész ország, amit mi már régen elkezdtünk. Kábái módszer!

Kicsit elmosolyodhattam e lelkes lokálpatriotizmuson, mert Porcsin Gyula tovább erősködött:

— Kábának a neve is azt jelenti, hogy ágaskodó, fölemelkedő. Hát mi itt mindig eszerint éltünk, és föl is emelkedtünk.

A „kaba” valójában egy ritka madárnak a neve, de a község nem róla híres, hanem arról, hogy százhuszonöt évvel ezelőtt — 1857-ben — egy olyan meteorkő csapódott itt a földbe, amelyikben szerves anyagot is találtak. Mindmáig ez a fő tárgyi bizonyítéka annak, hogy szerves vegyületek — tehát az élet hordozói — a Földön kívül is kialakulhatnak.

— És erre szintén büszkék itt Kábán? — kérdezem, talán egy kissé ironikus hangon.

— Erre nem! — hangzott a válasz. — Minket azért mégis inkább az az élet érdekel, ami a Földön van, és most kiváltképp az az élet, amit zsákba lehet köt-KISPÍSTA ISTVAN

17