Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-07-24 / 15. szám
MAGYAROK KÖZÖTT DÉL-AMERIKÁBAN A Magyarok Világszövetsége küldöttsége Dél-Amerikában járt. Brazília, Argentína, Uruguay, Venezuela és Peru magyarjait kereste fel. Élményeiről, tapasztalatairól kérdeztük Cosztonyi Jánost, az MVSZ főtitkárát. — Ütünk e távoli kontinensen három hétig tartott, és bár ez nem kevés idő, mégis csak arra volt elegendő, hogy rövid bepillantást nyerjünk az itt élő honfitársaink életébe. Ütközben odafelé rövid időt töltöttünk Franciaországban. Hazafelé Portugáliát ejtettük még útba, ahol bár kevesen, de szintén élnek magyarok. — Milyen volt dél-amerikai fogadtatásuk? — Elsősorban az egyesületek életére voltunk kíváncsiak. Sok olyan magyar szervezetet is felkerestünk, melyekkel eddig az MVSZ-nek nem volt kapcsolata. Az MVSZ vezető posztjain dolgozó emberek néha nemcsak felhőtlen politikai égboltot találnak, beszélgető partnereink nemcsak dicsérnek minket, hanem előfordulnak rosszindulatú megjegyzések is. A meglátogatott országokban azonban — noha partnereink közt szinte minden világnézeti színárnyalat képviselve volt és nem kerülgettük a kényes témákat sem — az őszinte baráti légkör, a kölcsönös megbecsülés hatotta át megbeszéléseinket. A minket összekötő magyarság-szeretet, a magyar nyelv, kultúra, hagyományok iránti elkötelezettség adta a lehetséges és szükséges 'együttműködés keresésének alapját. Bíráltak is minket, mert munkánkban háttérbe szorult a délamerikai magyarság; pedig — ahogy égy egyesületi elnök fogalmazta: „Vagyunk mi is olyan jó magyarok, mint az USA-beliek, vagy kanadaiak.” Jogos ez az önérzet. Bár a délamerikai országok világpolitikai és gazdasági jelentősége megnőtt, az ottani magyarok ritkábban látogatnak haza, mi is ritkábban utazunk oda, mert nagy a távolság. Kevesebbet tud róluk a hazai közönség és a világ magyarsága is. Néhány sajátos körülmény következtében, magyarságtudatuk nem gyengült, egyesületi életük — bár az elöregedésre sok helyen panaszkodtak — ma is élénk. A ragaszkodás sok megható jelével találkozhattunk. Csak néhány példát mondok: A montevideói Magyar Katolikus Egyesület öreg plébánosa, aki ötven éve él kint, egy versét mondta el, amit még Patagóniában szerzett, ahol húsz évig volt lelkipásztor. Egyszer járt csak idehaza, s 1964. augusztus 14-én a hegyeshalmi határállomáson zokogva énekelte, míg a magyar határőrök és vámőrök meghatódva nézték: „Meglátom még szülőföldem, Ráhullik még örömkönnyem.’’ Részt vettünk a Buenos Aires-i református gyülekezel istentiszteletén. Ennek végén mindig eléneklik a magyar Himnuszt. Számomra szívbemarkolóbban nem igen zengett nemzeti imádságunk, mint ennek a létszámban fogyatkozó, de hitében és magyarságtudatában töretlen gyülekezetnek az ajkán. Egy másik egyesületben az egyik honfitársunx az eszmecsere vége felé kis csomagot adott át a szervezet elnökének. Magyarországon járt és a budai várkertböl vitt földet, hogy érinthessék a hazai rögöt azok is, akik koruk, helyzetük miatt már nem vállalkozhatnak az utazásra. A csomag mellé letett az asztalra egy hivatalos írást, amelyben a Budapesti Történeti Múzeum egyik tárlatvezetője igazolja, hogy a föld a budai várdombról a palota külső kertjéből való, s hogy súlya körülbelül fél kiló. — Hogyan élnek a dél-amerikai magyarok? — Életkörülményeik, beilleszkedésük ugyanúgy a kivándorlás történelmi időpontjától függ, mint a világ más országaiban. Sajátos azonban az, hogy a Brazíliában és az Argentínában élő magyarok első nemzedékében igen nagy a húszas-harmincas években Erdélyből és a Bánátból kivándoroltak aránya. Természetes, hogy őket különösen érdekli a szülőföldjükön maradt magyarok sorsa. Élénken élnek bennük szegényparaszti emlékeik. Argentínában a Chaco-tartománybeli Villa Angela magyarjai meséltek a mindennapi kenyér megtermelésének gondjairól, elemi csapásokról: földjeiket kétszer borította el a súlyos árvíz. Az első kivándorlók közül kevesen csináltak karriert, többségük munkás vagy paraszt maradt. Gyermekeik között viszont már elég magas az értelmiségiek száma. A második világháború után kikerültek más társadalmi osztályhoz tartoztak, köztük igen sokan voltak, akik minden kapcsolatot elleneztek a Magyar Népköztársasággal. Ezek befolyása azonban jelentősen csökkent, gyermekeik, a mai egyesületi vezetők, már másképp gondolkodnak, és közülük legtöbben a kapcsolatépítés hívei a közös érdekek alapján. Sokan állandó olvasói a Magyar Híreknek, amelyből értesültek a Világszövetség legutóbbi Elnökségi ülésén elfogadott feladattervről. Az abban megfogalmazott célkitűzéseket mindenütt helyeslőén fogadták. Tanulságos volt találkozásunk jó néhány cserkészvezetővel. Eszmecserénk nyílt és jó hangulatú volt, együtt kerestük az együttműködés formáit. Találkoztunk valamennyi hitfelekezet képviselőivel. Még gyermekkoromban hallottam, hogy Pannonhalmáról bencések mentek missziós munkára a messzi Brazíliába. Most meglátogathattam Sáo Paulóban a Szent Gellért kolostort és a Szent Imre kollégiumot. A növendékek túlnyomó többsége már brazil, de a magyar bencések színvonalas munkáját országszerte elismerik. Példásan működik Sáo Paulóban, de másutt is a magyar izraelita hitközség. Sokak szerint náluk a legnagyobb arányú a második nemzedékbeliek magyar nyelvtudása. Minden országban alkalmam volt előadásokat tartani az MVSZ munkájáról, célkitűzéseiről. Ezeket különösen jól fogadták Uruguayban, annál is inkább, mert hiszen ott még soha nem járt MVSZ delegáció. Nagy az érdeklődés munkánk iránt Peruban is, ahol a magyar klubélet most kezd élénkülni. Azt tapasztaltuk, hogy a befogadó országban született nemzedékek is részt vesznek az egyesületi munkában, ha törődnek velük. Ha működik hétvégi magyar iskola, ha szerveznek tánccsoportot és énekkart. Jó példa erre az Uruguay-i Magyar Otthon és különösen Buenos Airesben a Hungária Egyesület, ahol együtt láthattuk a magyarság három nemzedékét. — Volt-e mód találkozni ezen országok kiemelkedő magyar alkotóival? — Értékes, érdekes személyiségekkel találkoztunk valamennyi országban. Felsorolni is nehéz valamennyit. Csak példaként említem meg, hogy Rio melletti otthonában kerestük fel Rónai Pál professzort, az MVSZ elnökségi tagját. A Pál utcai fiúkat az ő közvetítésével ismerték meg a brazil fiatalok. Most az Ember tragédiáját fordította le. Rónai professzor valóságos élő magyar irodalomtörténet. Nemcsak irodalmunkat, hanem íróinkat is ismeri. Ismerősei közé tartozott többek között Radnóti Miklós és Bálint György is. Buenos Airesben találkoztunk Szabó László író, újságíróval, a délamerikai magyarság történetéről szóló könyv szerzőjével. Művével remélhetőleg a közeljövőben a hazai közönség is megismerkedhetik. Munkásságáért a Magyarok Világszövetsége Elnöksége az MVSZ arany jelvényét adományozta neki. Amikor a kitüntetést nagykövetségünkön átvette, a következőket mondta: „ötven esztendeje már annak, hogy Cervantes nyelvén írok. Újságot, könyveket, történelmi tanulmányokat, sőt néha elbeszéléseket és színdarabokat is. Minden alkalmat megragadtam arra, hogy a magyar géniuszt mindig, annak sokszínű változatában ismertessem, rokonszenves beállításban, de őszintén, szépítgetés nélkül a latin-amerikai országok olvasóközönségével. Munkám főcélja — mondanom sem kell talán — a két szabadságszerető ország: Magyarország és Argentína egymáshoz való közeledésének előmozdítása, megismertetése volt.” Számos magyar művész él Dél- Amerikában. Közülük Sáo Paulóban Mágori Varga Bélát, Buenos Airesben Székely Mária festőművészeket lakásukon is meglátogattam. Készülnek már — elküldték műveiket — az idén decemberben Budapesten nyíló magyar képzőművészeti kiállításra. Megismerkedtünk Argentínában a Könyves Kálmán Szabadegyetem keretében munkálkodó fiatal magyar értelmiségiek egy csoportjával is. Késő éjszakába nyúló eszmecserét folytattunk közös gondjainkról, magyarságról, emberségről, a jelen feladatairól. Mint mindenütt, most is kerestem a régebbi korok magyar kivándorlóinak nyomait. Buenos Airesben nyugszik Czetz János, aki a szabadságharc idején az erdélyi hadak vezérkari főnöke volt. Emigrálása után Argentínában ő alapította meg a Katonai Akadémiát. Az argentin hatóságok előzékenyen lehetővé tették, hogy megkoszorúzva síremlékét, kifejezhessem a mai Magyarország tiszteletet. Ugyancsak az argentin fővárosban tisztelegtünk Asboth Sándor 1848-as tábornok sírja előtt is, aki az USA nagyköveteként halt meg Buenos Airesben. — Kérjük ismertesse azokat a javaslatokat, amelyek az eszmecserék során merültek fel. — Még végig kell gondolnunk, elemeznünk tapasztalatainkat. Megoldást követel például az a javaslat, hogy az anyanyelvi mozgalom számoljon az évszakok eltérő rendjével: a déli félteke országaiban máskor van nyár, és ezért az ottani magyarok nem tudják gyermekeiket elküldeni a balatoni gyermektáborokba vagy Sárospatakra. Téli tábor lenne szükséges, vagy pedagógust kellene küldenünk az általuk szervezett szünidei tanfolyamokra. Több filmet kértek, de örömmel fogadnának videokazettás műsorokat. Szívesen vennék népzene, népdal, néptánc szakemberek küldését is. Állandóbb kapcsolatot szeretnének, és ha a távolság miatti nagyobb költségek nehezítik is sok jó gondolat megvalósítását, mindenképpen nagyobb figyelmet kell szentelnünk a dél-amerikai magyarságnak, amelynek hűsége, áldozatkészsége, magyarságszeretete valóban példás. SZ. M. Közélet — diplomácia Richard Nixon, az Amerikai Egyesült Államok volt elnöke, Púja Frigyes külügyminiszter meghívására Magyarországra látogatott. Találkozott és megbeszéléseket folytatott Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával, Lázár Györggyel, a Minisztertanács elnökével, Péter Jánossal, az országgyűlés alelnökével és Púja Frigyes külügyminiszterrel. A magyar televízió interjút sugárzott Richard Nixonnal. * Méhes Lajos ipari miniszter hivatalos látogatást tett Ausztriában. Tárgyalásokat folytatott meghívójával, dr. Josef Staribacher osztrák kereskedelmi és iparügyi miniszterrel, a két ország ipari együttműködéséről. Méhes Lajost fogadta Bruno Kreisky szövetségi kancellár. <* Harry Earl Bergold, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete — hazája nemzeti ünnepe alkalmából — fogadást adott, amelyen részt vett Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes, Gábor András ipari miniszterhelyettes. * Dorothy Jane Armstrong, Kanada budapesti nagykövete — hazája nemzeti ünnepe alkalmából — fogadást adott, amelyen megjelent Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes, Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettes, 4
