Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-07-10 / 14. szám

A MAGYAR MÉDIA Reklám és Propaganda Szolgáltató Vállalat rokonairól, szülőházáról, hozzátartozói sírjá­ról kívánsága szerint fényképet, diát vagy fil­met készít. Ismerőseivel magnókazettára ri­portot, hangdokumentumot vesz fel. Megrendelését levélben: Budapest, Hársfa utca 12. H—1074 várjuk. Telefon: 424-334. Kívánságára postafordultával árajánlatot küld a MAGYAR MÉDIA Ha Magyarországra akar ajándékot küldeni, készséggel állnak rendelkezésére az IKKA dél-amerikai Sőképviseletéi: Argentína: Ana Kiss de Bálint C. Pellegrini 485* p. 9-dto. F. 1009 Buenos Aires Brazília: Dorothea Bródy Av. Ipiranga 1X08—8- Apto 83* 01040 Sao Paulo Uruguay: Alejandro Erdős Av. Brasil Z577 piso 4« apt. 17. Montevideo Venezuela: Ilaco S.R.L. Apartado Postai 514X8 Caracas 1050—A” 33 közismert század elejei ke­reskedelmi plakátból (Unicum, Schmoll-paszta, Haggenma­­cher-sör stb.) válogathat az ÁPISZ Bpest V., Tanács krt. 28. szám alatti boltjában, laponként 4,40 forintért. A lapok hátlapján az ismertető szöveg magyar-an­gol nyelvű, ezért ajándéknak is kitűnő a díszes boritóban lévő, teljes plakátgyűjtemény! A magyar mondavilágból Jordanes és Kézai Simon krónikája nyomán A CSODASZARVAS Történt egyszer, hogy Hunor és Magyar vadászat közben messze elkalandoztak, és már a Meotisz mocsarai között bolyongtak. Ekkor hirtelen egy nőstény szarvas bukkant fel előttük, ők pedig mindjárt üldözőbe vet­ték. Futott a szarvas, majd nagy hirtelen nyom nélkül elenyészett a vadászok szeme elől. So­káig keresték, de sehogy sem tudták megta­lálni. Ahogy a szarvast keresték, az egész mo­csaras helyet bejárták, és barmok legelteté­sére nagyon alkalmasnak találták. Ezután atyjukhoz visszatértek, tőle enge­délyt kértek, és amint ezt megkapták, min­den jószágukkal a meotiszi mocsarak közé költöztek. Meotisz tartománya határos Perzsiával. Mindenfelől tenger veszi körül, egy nagyon keskeny gázlót kivéve. Folyói egyáltalán nincsenek, de füvekben, fákban, madarak­ban, halakban és vadállatokban bővelkedik. Nehéz oda a bejutás meg a kijárás is. Hunor és Magyar népe a meotiszi mocsa­rak közé behatolt, és öt éven át onnan ki sem mozdult. A hatodik évben elindultak, és a pusztá­ban véletlenül rábukkantak Belár király fiai­nak feleségeire, akik férjük nélkül sátrak­ban tanyáztak. Amikor rájuk bukkantak, ép­pen a kürt ünnepét ülték: a zene hangjára táncot jártak. Ekkor őket elfogták, és min­den jószágukkal együtt magukkal ragadták a meotiszi mocsarakba. Az alánok fejedelmé­nek, Dulának két lányát is elfogták, az egyi­ket Hunor, a másikat Magyar vette felesé­gül. Az összes hunok és magyarok ezektől az asszonyoktól származnak. ATTILA, A HUNOK KIRÁLYA Amikor a nép nagyon elszaporodott Szity­­tyaországban, a száznyolc nemzetségből a harcra kész férfiakat kiválogatták, hogy nyugat felé menjenek, és ott földet foglalja­nak. Minden nemzetségből tízezer fegyverest szedtek, a többieket Szittyaországban hátra­hagyták, hogy hazájukat az ellenségtől meg­védjék. Ezután felemelt zászlókkal elindultak, a besenyők és a fehér kunok földjén átvonul­tak, végre minden kár nélkül egészen a Ti­sza f oly óig eljutottak. Amikor ezt a tartományt megszemlélték, közös akarattal elhatározták, hogy nem men­nek tovább a nyájjal és a családdal. Ugyanis az asszonyokkal együtt, sátrakkal és szeke­rekkel szálltak ki földjükről. Ebben az időben azt a földet, ahová megér­keztek, Pannóniának nevezték, és a longo­­bárd nemzetből való Makrin helytartó kor­mányozta, aki járatos volt a hadviselésben. Amikor Makrin meghallotta, hogy a hu­nok a Tisza mellett letelepedtek és az ő or­szágát napról-napra szaggatják, segítséget kért a rómaiaktól, mert saját népével a hu­nokat megtámadni nem merte. Ekkor a rómaiak a német nemzetből való Veronai Detrét kérték meg, hogy Makrinnak segítséget vigyen. Veronai Detre örömest útnak indult sere­gével, nemsokára elérkezett Százhalomba, és innen Potenciána városához vonult. Itt Mak­­rinnal tanácskozni kezdett, vajon átkelje­nek-e a Dunán, hogy a hunokat megtámad­ják, vagy más alkalmas helyet keressenek-e a támadásra. Amíg Detre és Makrin erről tanácskoztak, a hunok az éjszaka csendjében Szikambriá­­nál a Dunán tömlőkön átkeltek, és az ellen­séges seregnek azt a részét, amely Potenciána városában helyet nem kapott, és ezért a me­zőn táborozott, irgalmatlanul levágták. Detrét annyira megijesztette ez a támadás, hogy seregével elvonult Tárnokvölgy meze­jére. Itt újra megütközött a hunokkal. Ebben az ütközetben 125 ezer hun vitéz elesett. Keve kapitányt is levágták. A meg­maradt hun csapatok visszamenekültek a sátrakhoz. De Makrin és Detre katonái közül is so­kan elhullottak, összesen 210 ezren pusztul­tak el. A következő napon, mikor Detre látta, hogy seregét milyen súlyos vereség érte, Makrinnal együtt visszavonult Tulna városa felé. Amikor a hunok észrevették, hogy Detre és Makrin elvonult a csatatérről, visszatértek a viadal helyére, és társaik testét meg Keve kapitányt az országút mellett, ahol a kőbál­vány áll. szittya szokás szerint ünnepélye­sen eltemették. Azt a környéket a kapitány nevéről Keveházának nevezték el. Most már tudták a hunok, hogy a nyugati nemzetek fegyvere és bátorsága mennyit ér, ezért felbátorodtak, seregüket újjászervez­ték, hogy Detrével és Makrinnal megvívja­nak. Amikor Detre értesült arról, hogy a hunok közelednek, Cezumornál szembeszállt velük, és reggeltől délutánig olyan heves és könyör­telen harcot vívtak, hogy Béla, Réva és Ka­­docsa, a hunok dicsőséges kapitányai negy­venezer harcossal együtt abban az egy csa­tában elestek. Ezeknek holttestét is vissza­vitték a bálványkőhöz, és társaik mellé elte­mették. Ezen a napon sokan elestek a német feje­delmek közül, elesett Makrin is a római se­regből. Detrét egy nyílvessző homlokon ta­lálta, és súlyosan megsebesítette. A cezumori csatában a nyugati hadsereg nagyobb része elpusztult, kisebb része pedig elmenekült a hunok elől. Amikor a hunok látták, hogy az ellensé­ges sereg elszéledt, római szokás szerint Atti­lát királlyá választották, ő pedig testvérét, Budát a Tiszától a Don folyóig terjedő föld népének kormányzójává tette. Ezután pedig elrendelte, hogy alattvalói a hunok királyá­nak, a világ félelmének, isten ostorának ne­vezzék. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom