Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-07-10 / 14. szám
Meghitt beszélgetés magyarságélményről, cserkészetről Pécsett, a IV. Anyanyelvi Konferencia egyik szünetében történt az alábbi beszélgetés Kazella Ignáccal és feleségével, akik az amerikai magyar fiatalok magyarságtudatának megtartásáért áldozatos munkát végeznek az USA-ban. — A magyarságtudat megtartásában a döntő a családi légkör. Egyetért ezzel? — Részben. Vegyünk egy közeli, családi példát. Andris, a kisfiam öt hetet töltött Magyarországon. Tudta a nyelvet, de nem mert beszélni. Hazatérve négy napon át csak magyarul szólt, magyarul is álmodott. Ezt sem a magyar óvoda, sem az iskola nem volt képes elérni. A hazai levegő nélkül ez lehetetlen. De volt előzménye: a cserkészkedés. A cserkészet az egyetlen olyan szervezet, amely megtalálta a nyitját, hogyan élheti túl a fiatalok magyarságtudata azt az erős késztetést a beolvadásra, amelyet életük egésze képvisel. — Miben látja a cserkészetnek eme „pedagógiai titkát”? — E pedagógiai csodának az a kulcsa, hogy a természet szeretetét összekapcsolja a magyarság iránti szeretettel. Érzelemgazdag tevékenységgel szeretteti meg a magyar értékeket. — A cserkészet korszerű magyarságot sugároz? — A korszerűség viszonylagos valami. A beat-zene vagy némely nyugati divatjelenség iránti hódolat, amelyet itthontartózkodásunk során nemegyszer láttunk, az feltétlenül korszerű? — Az igazi kérdés az, hogyan lehet megtartani az első nemzedék nem egy vonatkozásban ténylegesen régies magyarságát a következő nemzedékekben? Tény, hogy más a fejlődés útja itthon, mint nyugaton, ahol a magyarságtudat úgy rögződött meg, ahogy az ország elhagyása pillanatában volt, és sokan vannak, akiknél mintha ezen a ponton megállt volna a világ. Megismétlem, a lényeges az, hogyan lehet megismerni Petőfit és Illyést magyarul, hogyan lehet fenntartani az idegen világban a magyarságtudatot. — Két olyan intézmény van, mely vezető szerepet játszik a nyugati magyar fiatalság magyarságtudatának megtartásában. Az egyházak magyar iskolái és a cserkészet. A cserkészet tanította meg magyarul írni, olvasni, énekelni a gyerekek százait, éveken át tánccsoportokat szervezett. Saját családomon tudom lemérni a cserkészet hatását. Feleségem Németországban nevelkedett, a cserkészetnél tanult meg magyarul és szerette meg a magyar népdalt. A fiam részt vett Kanadában azon a jubileumi táborozáson, amelyen négy világrészből ezerkétszáz gyerek találkozott. Érezték az erőt, amely összehozta őket a szélrózsa minden irányából, hogy magyar szót halljanak, magyarul énekeljenek, hogy érezzék az összetartozást. Az anyanyelvi mozgalom nagy dolog. A cserkészet ezt harminc éve sikeresen műveli. Emlékszem a kezdet kezdetére: még a német táborokban fogtak hozzá lelkes cserkészvezetők, hogy primitív körülmények közt, külcsönruhákban, de legyen egy mozgalom, amely a gyerekekkel foglalkozik, hogy magyarok maradjanak. És ebből nőtt ki mára az a viszonylag nagy szervezet, amely ugyan a nyugati magyar fiatalság kis részét fogja át, de így is ezreket nevel. A gyerekek szeretik. A szülők helyeslik, mert az alaphang: tisztesség és magyarság. — A „titokról’' kérdezett. A cserkészcsapatokban nyelvet, földrajzot, történelmet, magyarságismeretet tanulnak a gyermekek, de ezenkívül — és én ezt tartom a legfontosabbnak — magyar élményt kapnak, amely mélyen átjárja, kitörölhetetlenül belevési lelkűkbe a magyarságot. — Családi légkör, de a befogadó ország idegen környezetében. Helyi intézmények, mint az egyházak, egyesületek, cserkészet. Nem ad-e ez csupán „üvegházi” magyarságot? — A cserkészet vezetői ma már külföldön született fiatalok. Nem egyszerű dolog megtartani a magyarságot idegenben. A gyerekek sokat kérdeznek: „milyen nagy az a Magyarország? Sok katonája van, erős? Mohács óta minden háborút elvesztett: miért jó magyarnak lenni?” Űjra meg újra megmagyarázzuk, hogy könnyebb lenne nagy, győztes nemzetekhez tartozni. De a magyarságot mégis vállalni kell, ez a mi felelősségünk. Magyarnak lenni nehéz vállalás. Sok szülő le is dobja ezt a terhet és nem tudják, hogy gyermekeiket megfosztották a legszebbtől, a magyarságélménytől. — Hangsúlyozzuk, Magyarország nélkül nincs magyarság. Nem maradhatunk meg külföldön magyarnak a szülőföldről érkező magyar kultúra tiszta forrásai nélkül. Kell a szoros kapcsolat. Nem politikai alapon, de a közös magyarság alapján. Jó, hogy érezzük a kinyújtott kezet otthonról, a törekvést, a közös nevező megtalálására. Vitatkozhatunk elméleti kérdésekről, de megismerkedni a mai Magyarországgal: ez a leggyakorlatibb, legidőszerűbb feladat. A hazalátogatás felmérhetetlen hatású, mert a mai, hazai, valóságos magyarságot élményszerűen kapjuk, átjárja egész valónkat. Más tudni, hogy a korona hazakerült Magyarországra, és más látni a koronát megbecsült helyén, ahogy az emberek tömegei idazarándokolnak. Megpróbálom elképzelni azt, ami ma még távoli lehetőség: cserkészeket a Balaton partján és viszonzásul hazai úttörőket egy jubileumi cserkész-táborozáson nálunk. Miért ne kaphatna egy cserkészvezető Bárczi-emlékérmet? Én reménykedem: mindez távoli, de nem lehetetlen. — Hogyan lehetne fejleszteni a magyartanítást, korszerűsíteni a magyarságtudat megtartását célzó tevékenységeket? — Jó lenne, ha — az anyanyelvi konferencia határozata alapján — gyors technikai fejlesztést lehetne elérni, kihasználva például a videó-kazetták megjelenése adta lehetőségeket. Ez a magyartanítás eddig elképzelhetetlen hatékonyságát biztosítaná: a gyerekek játszva tanulnának magyarul, mert látnák és hallanák a magyar mesét, a történelmi eseményeket. Külföldön nehéz a gyakori érintkezés. Hetenként, kéthetenként lehet egy-egy találkozó, és ez kevés. A videokazetta segítségével naponta találkozhatnának a magyar kultúrával a gyerekek, az általuk megszokott és kedvelt televízió útján. A külföldi magyar iskolák nagy gondja a színvonal. így meg a legmagasabb minőséget lehetne nyújtani, azt is megmagyarázva, hogyan kell eredményesen, jobban tanítani. Itthon láttuk most a televízióban a Petőfi-sorozatot. A hazai újságok erősen bírálták és joggal. De a lényeg, hogy van már egy jó és hatásos Petőfi-film és nagyszerű volna videó-kazettára tenni át: élményszerűen vihetnénk be Petőfi egyéniségének varázsát a szülői házba, a gyerekszobába. Sz. M. 15
