Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-07-10 / 14. szám

pompával, az uralkodóház tagjai­nak, a birodalom főméltóságai­nak jelenlétében nyitotta meg Ferenc József a millenáris kiállí­tást. Külön erre a célra rendez­ték és építették a mai Városliget­ben. A kiállítás valóban impozáns volt, Magyarország nagy anyagi és kulturális haladását, jólétét szemléltette. A hatást az országos építkezések panorámája fokozta. Teljes hosszában átadták a forga­lomnak a Nagy körutat, megindult a kontinens első földalatti villa­mosa, felavatták a Ferenc József­­(ma: Szabadság-) hidat, megkezd­ték a királyi vár és a Hősök tere újjáépítését, az emlékművel, a Szépművészeti Múzeummal. Egy­mást követték a színpompás ün­nepségek : hálaadó istentisztelet a Mátyás-templomban, Liszt Ferenc koronázási miséjével, a herceg­­prímás ünnepi beszédével; hódoló díszfelvonulás a koronázás évfor­dulóján, június 8-án az uralkodó előtt: a vármegyék és a városok küldöttei lovasbandériumokkal, az arisztokrácia tagjai díszma­gyarban, az intézmények, az egy­letek zászlókkal, jelvényekkel vonultak fel a főváros utcáin. Az új, Duna-parti országház már el­készült kupolatermében Szilágyi Dezső méltatta a király és a nem­zet egymásra találásának jelentő­ségét. Ez fogja biztosítani, úgy vélte, beláthatatlan időkre a ma­gyar állam ősi szabadságát és egységét. Utóbb Ferenc József a szerb és a román király társaságában ün­nepélyesen megnyitotta a szabá­lyozott Vaskaput. Az udvar és a diplomáciai testület az év nagy részét Budapesten töltötte, itt tar­tották az Interparlamentáris Unió évi ülését. Ügy tűnt, mintha va­lóban Mátyás király birodalmá­nak ábrándja valósulna meg. A Millennium fényei azonban az őszön már kihunytak, és minden ott folytatódott, ahol újévkor ab­bamaradt. Még abban az évben kirobbantak a viharos parlamenti választások és politikai csaták, az erősödő munkásmozgalom. A kö­vetkező években aratósztrájkok, agrárszocialista feliobbanások voltak az Alföldön, a Tiszántú­lon, amelyekből megszületett az első szegényparaszti földosztó program. A falusi szocialistákat csendőrrel terelték börtönbe, a munkásvezéreket rendőrrel tolon­­colták ki a fővárosból, a sajtóju­kat betiltották, az aratósztrájkot törvénnyel tilalmazták. A régi egyensúly azonban soha többé nem állt helyre. A szegénynép, a munkások és a nemzetiségek gyűlölték a ke­mény kezű Bánffyt és kormá­nyát, ők is keményen szembe­szálltak elnyomó intézkedéseivel. A megtépázott ellenzék sem szí­velte a brutális Bánffyt, 1898 vé­gén meg is buktatta. Magyaror­szág a megoldatlan szociális és nemzeti kérdések felhalmozott problémáival lépett át a 20. szá­zadba, és akárcsak az egész Habsburg Monarchia, alá volt aknázva e megoldatlan ellent­mondások robbanóanyagával. HANÁK PÉTER 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom