Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 2. szám
A magyar szabadságharc leverését katonai megszállás és véres megtorlás követte. A császár és kormánya ítéletét Haynau táborszernagy hajtotta végre. „A lázadó vezéreket fel fogom köttetni”, a magyarokhoz átállt tiszteket „agyon fogom lövetni”, „gyökerestül irtom ki a gazt, és egész Európának példát fogok statuálni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell a rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani” — kérkedett Haynau. 1849 sötét őszén valóban egymást követték a kivégzések. Október 6-án lőtték agyon Pesten, az Újépületben gróf Batthyány Lajost, az első magyar kormány miniszterelnökét, ekkor végezték ki Aradon a 13 hős tábornokot. Álljon itt Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő Knézich Károly, Lázár Vilmos, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly neve emlékeztetőül és bizonyságul: magyarok, németek, szerbek egvütt harcoltak és együtt haltak meg a szabadságért. A kivégzéseket elrettentő ítéletek, súlyos vasban, nyirkos várbörtönben, sáncmunkán eltöltött fogság, vagyonelkobzás, kényszerbesorozások tízezrei követték. Az önkényuralom elvakult bosszúszomjában messze túlment azon a határon, amelyen belül valaminő megbékélés létrejöhetett volna. A szabadságharc hősöket, a megtorlás mártírokat teremtett, akiket a a nemzet sohasem felejtett el. Az országot 1849 után feldarabolták : ismét különválasztották Erdélyt, Szerb Vajdaság és Temesi Bánság néven új koronatartományt alkottak; az ország törzsterületét . öt kerületre osztották, amelyeket előbb katonák, utóbb kerületi főispánok, alattuk „megyefőnökök” igazgattak. A megszállt és beolvasztott ország élére a császár nagybátyját, Albrecht főherceget állították. A valóságos főhatalom Bécsben székelt Alexander Bach belügyminiszter irányításával. Az általa verbuvált tisztviselők, a „Bach-huszárok” hada árasztotta el az országot. A levert Magyarországot tehát katonai megszállással és a Habsburg-birodalomba való teljes — politikai, közigazgatási és gazdasági — beolvasztással „pacifikálták”. Mindezt büntetésnek szánták, hiszen — úgymond — Magyarország a „lázadással” eljátszotta alkotmányos jogait. Ez a bánásmód nem volt kirívóan kivételes: ugyanebben részesültek a birodalom összes népei. A kor keserű szellemessége, hogy a dinasztiahű nemzetiségek azt kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésül: a nyers önkényt és jogtalanságot. Az abszolutizmus ugyanis 1848 vívmányai közül csak a jobbágyfelszabadítást ismerte el, és a polgári jogegyenlőséget, az alkotmányosság és szabadság minden más eredményét, intézményét eltörölte. Az 1849. évi olmützi alkotmányban megígért nemzeti autonómiát papíron pihentette. Sőt, hamarosan magát az alkotmányt is sutba dobták, és 1851 utolsó napján HU IMI. Történelmünk képekben 49. nz önKÉnvuRniom 12
