Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-12 / 12. szám

A MAGYAR MÉDIA Reklám és propaganda Szolgáltató Vállalat rokonairól, szülőházáról, hozzátartozói sírjáról kívánsága szerint fényképet, diát vagy filmet készít. Ismerőseivel magnókazet­tára riportot, hangdokumentumot vesz fel. Megrendelését levélben: Budapest, Hársfa utca 12. H-1074 várjuk. Telefon: 424-334. Kívánságára postafordultával árajánlatot küld a MAGYAR MÉDIA Lepje meg magyarországi ismerőseit! Megbízatásait teljesíti, ajándék- és virágküldeményeit Ön helyett megvásárolja és a kívánt címre szállítja a BOY SZOLGÁLAT. BOY SZOLGÁLAT Fizetési mód: a megrendeléssel egyidőben címünkre eljuttatott money-order vagy nemzetközi postautalvány; Cím: H—1502 Budapest Pf. 18. Telefon: 669-611, 290-290, vagy 214-095 GAZDASÁGI TÁRSULÁS ENERGIATAKARÉKOS RENDSZEREKRE INNOVÁCIÓ­­HATÉKONYSÁG - MEZŐGAZDASÁG Budapest XII., Orbánhegyi út 10. 1126. Telefon: 851-243 _____________________________________________________________________ Mi is történt Bemben? „Legenda és valóság” címmel április elején könyv jelent meg a Sportpropaganda Vállalat gondozásában Puskás Ferencről, a magyar válogatott egykori kapitányáról. „Puskás fantasztikusan népszerű az egész világon és mindenhol csak magyarként ismerik” — mon­dotta könyve hőséről Hámori Tibor, az egy­kori élvonalbeli asztaliteniszezőből lett sport­­újságíró, a Népsport főmunkatársa. A kiváló csatár pályafutása a kortársak elbeszélése, visszaemlékezése alapján bontakozik ki az ol­vasók, a mai nemzedék előtt. A százötvenezer példányban megjelent könyvből a teljesség igénye nélkül egyetlen mérkőzéssel, azzal az idestova három évtize­de lejátszott, de oly sok vitát kiváltó berni, világbajnoki döntővel kapcsolatos véleménye­ket idézzük ... Sebes Gusztáv, az „aranycsapat” szövetsé­gi kapitánya: „Sokan az én nyakamba varrták a veresé­get. Puskás volt a gyújtópont és nálam rob­bant a bomba. Egyesek szerint olyan sérült volt, hogy nem lett volna szabad szerepeltet­ni. Hát ez nem igaz! öcsi csakugyan megsé­rült, mert Liebrich, az első, nyugatnémetek elleni 8:3-^as mérkőzésen lerúgta őt, de már az uruguayak ellen játékra jelentkezett. Még egy kicsit pihentettem. Bukovi Marcit kér­tem arra, hogy nézze meg a mozgását, álla­pítsa meg rendbejött-e? Érdekelt az orvos véleménye is. Persze jómagam is meggyő­ződtem egészségi állapotáról. Bukovi és Kreisz főorvos is pozitív választ adott. Jött Kocsis is, hogy okvetlen állítsam be Puskást, és én láttam, hogy teljesen felépült. Mégis össze­dugtuk a fejünket: játsszon-e a csapatban? De ez már felesleges kérdés volt. Nem akadt volna olyan magyar szakember, vagy szur­koló, aki kihagyja őt. . . Puskás igazolt játé­kával. Két gólt lőtt, mert, ugye, a második is teljesen szabályos volt, hiába nem adta meg a bíró. A fiúk már ölelkeztek, a játék­vezető középre mutatott, de a walesi part­jelző intett zászlójával... Á, felforr a vérem, ha rágondolok! Teljesen szabályos gól volt! ... A 8. percben Czibor elcsípte Kohlmeyer rövid hazaadását és máris 2:0-ra vezettünk. Fogadom, ekkor egy ember sem kifogásolta Puskás beállítását. Egy kis szerencsével én ma isten vagyok a szurkolók szemében! így meg... De azon az utolsó sorsdöntő gólon még ma is gondolkodom, hogy néha min mú­lik a siker! Ha becsukom a szemem, lepereg előttem a jelenet. A 84. percben Lantos felé száll a labda, ha lehajol, nincs baj, de ő visz­­szafejeli a mezőnybe, sajnos, az éppen üresen álló Rahn elé, aki, ugye nem hibáz. Ha Mis­ka hagyja kiszállni a labdát... Az egészben az a különös, hogy előzőleg mégiscsak 8:3-ra legyőztük a Német Szövetségi Köztársaság válogatottját és a világbajnokság előtt soro­zatban tizennyolc mérkőzésen nem kaptunk ki, csak pont azon az egyen! ...” Szepesi György, a Magyar Labdarúgó Szö­vetség jelenlegi elnöke, aki a berni döntőt rá­dióriportéiként közvetítette: „Sok minden történt Bernben, s utólag már higgadtan a legtöbben másként látják. Nos ... 1. Nekünk Uruguay és Brazília válogatottját kellett legyőznünk a döntőbe jutáshoz, a nyu­gatnémeteknek pedig Jugoszlávia és Auszt­ria csapatát. A különbséget nem kell magya­ráznom. 2. A Német Szövetségi Köztársaság együttese az elődöntőben feltűnően könnyen nyert az osztrákok ellen. 3. A magyar csapat beleesett régi hibájába, képtelen volt szívó­san védekezni, az elért vezetést megtartani. Ezért került sor Uruguay ellen biztosnak lát­szó győzelem helyett a kétszer 15 perces hosz­­szabbításra. Ez sokat kivett a csapatból. 4. Puskást lerúgta Liebrich az első mérkőzé­sen és legjobb játékosunk kiesése megzavar­ta a hadrendet. Mindenkit lehetett pótolni, csak őt nem. 5. Sepp Herberger, a nyugatné­met kapitány velem üzent, hogy náluk a legkiválóbb orvosok állnak Puskás rendelke­zésére és szívesen látják egy újfajta víz alatti kezelésre. Nem fogadtuk el az ajánlatát. Ez, véleményem szerint, óriási hiba volt. 6. A nyugatnémetek a döntő előtt egy sportiskolá­ban laktak, szinte hermetikusan elzárva a külvilágtól. A magyarok szállodája átjáróház volt, a játékosok soha nem tudtak egyedül maradni, kikapcsolódni. 7. Herbergerék éjjel érkeztek haza Baselból és másnap reggel zu­hogó esőben menteik tréningezni. Kérdeztem, nem árt meg a játékosoknak, hogy ilyen idő­ben . . . Még be sem fejeztem a mondatot, Herberger közbevágott: „És ha vasárnap is így esik az eső? Nincsenek cukorból!...” A mieink viszont csak kímélő edzéseket tartot­ták. 8. A legnagyobb probléma az volt, hogy játszik-e Puskás? Sebes Gusztáv folyton csak ezzel foglalkozott! Mintha a többiek nem is lennének a világon. A csapatot ez kicsit bosz­­szantotta. A Puskás-centrikusság nem lett volna sértő, ha Sebes megkéri Hegyi Gyulát, a sporthivatal akkori vezetőjét, hogy törőd­jön a többiekkel. 9. A döntő napján esett az eső! Gondolom, ennyi erről elég . . . Ami Pus­kás beállítását illeti. Az egész világon nem lett volna kapitány, aki kihagyja, főleg azután, hogy vállalta a játékot. Puskás Ferenc, a döntő mérkőzésre játékra jelentkezett kapitány: „Azért vesztettünk a nyugatnémetek ellen, mert egy góllal többet rúgtak, mint mi. . . Persze ezzel nem elégítjük ki az olvasók igé­nyeit és különben is félre a tréfával... Ami a legfontosabb, a vereségért csak azok okol­hatók, akik játszottak. Nem szabad bántani azt, aki összeállította a csapatot, mert először is jót akart, másodszor helyesen cselekedett. Továbbá nem szabad hivatkozni különféle körülményekre, függetlenül attól, hogy né­hány apróbb, vagy jelentősebb tényező köz­rejátszott. Érdekes módon az idő elmosta az igazságot, a reális helyzetképet, s megváltoz­tak a vélemények is. Én mindenesetre nem hibáztatok senkit, és tiszta a lelkiismere­tem ... Egy tanulságot is leszűrhetünk a ve­reségből: klasszis csapatnak 2:0-ás vezetés után nem szabad veszítenie. Semmilyen kö­rülmények között sem. Persze, hiba nélkül ősidők óta nincs futball. Mert ha minden csa­pat kifogástalanul játszana, akkor örökké 0:0-ás eredményekkel végződnének a mérkő­zések. De most már mindegy. A mérkőzést elvesztettük ... S az sem helyes, hogy még most is birálgatják az egyik vagy másik já­tékost. Egy mérkőzésen tizenegy játékos győz és ugyanennyi veszít is. Ezt így kell elköny­velni. Csak egy példa: lehet, hogy Grosics halványabb teljesítményt nyújtott az utolsó mérkőzésen, de előzőleg, egy másik, fontos találkozón neki köszönhettük a győzelmet...” Ezt vallják az érdekeltek arról a bizonyos, 1954-ben lejátszott berni világbajnoki döntő­ről, amelynek végeztével a második hely ku­darcot, csalódást jelentett — akkoriban ... 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom