Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-12 / 12. szám
nappaliban a nagy asztal köré. Kisvártatva újabb látogató érkezett, dr. Kecskeméti István zenetörténész. Sári két hatalmas paksamétát emel le a zeneszóba egyik könyvespolcáról, és nyújtja át kedves mosolyával: „Foglaljon helyet, ahol jólesik!” Közben a népzenekutató lányok átvonulnak a zeneszobán, ahol ülünk, és mennek be a könyvtárba. Majd a könyvtárban dolgozó fiatalember jön ki és hosszasan keresgél valamit. Teljesen kétségbeesem. És villámgyorsan, mielőtt még bárki betoppanna, megkérdezem Sárit, hogy ha a szabadnapjai ilyen zsúfoltak, milyenek azok a napok, amikor programjai van-3 nak? Mit csinál, amikor koncertezik? Megnyugtat: koncertnapokon sokat pihen. Az idén az ország északi részének városaiban lépett pódiumra, önálló dalestekkel, műsorán Schubert és Kodály. Győrött Bach János-passiójában énekelt, a Zeneakadémián pedig ismét Kodály-dalokat. S még sorolná, de újabb látogató érkezik, Forrai Gábor, az Operaház díszlettervezője. — Hogyan bírod ezt a rumlit már korán reggel — kérdezem, miközben az előszobában a rengeteg kabát közül kihámozom a sajátom. — Hogyan bírod? Kicsit fáradt, de boldog mosollyal válaszol: — Imádom! HERNÁDI MAGDA Kodály Amerikában Az alábbi interjú 1966-ban jelent meg a Magyarország hasábjain. Ma is érdekes és tanulságos az itt közölt részlet, melyben Kodály már akkoriban is világszerte elismert zenepedagógiai metódusának lényegét világítja meg, s arról is szól, milyen jelenségeket, mozgásokat vélt felfedezni egyesült államokbeli útja során az ott élő magyarság körében Kodály Zoltán nemrég érkezett haza háromhónapos tengerentúli útjáról. Az Egyesült Államokban és Kanadában járt, részt vett az ISME (International Society for Music Education) tanácskozásán. Ez a zenei világszervezet egyébként két esztendeje, Budapesten díszelnökévé választotta. Hazaérkezése után felkerestük Kodály Zoltánt és kértük, válaszoljon néhány kérdésünkre. — Milyen érdeklődést tapasztalt Amerikában a magyarországi zenei nevelés és a magyar zenei folklór iránt? — Mostanában sokan tanulmányozzák zenei nevelésünk módszereit. Az ISME tanácskozásán előadóink igyekeztek kiszélesíteni ezeket az ismereteket. Nem ennek következménye, hiszen már áprilisban közölték az amerikai lapok, hogy a State Department úgynevezett művészeti tanácsa 50 ezer dollárt szavazott meg, hogy körülbelül tíz fiatal, zenét tanító embert küldjenek hozzánk. Ők majd a helyszínen tanulmányozzák módszereinket. Erre a tanulmányútra a jövő tanévben kerül sor, s miután csak egy évet töltenek majd nálunk — ez alatt az idő alatt öt év anyagát kell megemészteniük —, bizonyos előkészületeket már most tesznek. Magyar folklór tengerentúl — A hazai zenei folklór gyűjtése, feldolgozása és publikálása iránt is nagy az érdeklődés. Az öt amerikai egyetemen, ahol megfordultam, találkoztam eddig megjelent köteteinkkel. Újabban Amerikában is egyre többen érdeklődnek a népzene iránt. Magammal vittem Kerényi György könyvét Szentirmayról (Németh József múlt századbeli nótaszerző írt Szentirmay néven dalokat), ez különösen érdekelte a tengerentúli zenekedvelőket. Sok helyütt ugyanis még mindig azt hiszik, hogy a magyar népzene és a cigányzene azonos. Ebből a könyvből viszont megtudhatják, hogy a cigányok műsora túlnyomórészt a múlt században élt magyar szerzők műve. Megismerhetik tehát az igazi magyar népzenét, de a különbséget is a népzene és a cigányzene között. — Lehet-e magyar zenei nevelés módszerét más népek sajátos népzenéjének tanításában alkalmazni? — A pentatónia — a magyarországi módszer jellegzetessége — a maga félhang nélküli szilárdságával és egyszerűségével jobb alapja az énektanításnak, mintha az oktatást nyomban kéthangú skálával kezdenék. Régen nálunk is így dolgoztak, nem is tudtak eredményt felmutatni. A pentatónia mindenütt elterjed, minden jobb, mint a pestieké. Természetesen kint is romlik a nyelv. Van azonban remény, hogy kint élő honfitársaink anyanyelvűket nem fogják egészen elfelejteni. A második generáció után, amely igyekezett a nyelvet elfelejteni, hogy minél hamarabb megtanuljon angolul, a harmadik generáció mintha jobban kezdene érdekífl 8?. \ £ iS1 Kodóly Zoltán 1966-ban észak-amerikai útja során Torontóban megismerkedett több magyar művésszel, köztük a Kanadában élő Koroknay Imrével (jobbról), aki bemutatta Kodálynak Háry Jánosgobelinjét, melyet a művész tervei alapján felesége készített Forö: MAGYAR HÍREK ARCHIV ország zenéjének lesz egy közös, közérthető, nemzetközi rétege. Aztán, ha az oktatás komplikáltabb elemek felé fordul, a zenei anyagot mindenki kiegészítheti a sajátjával. Láttunk például egy kanadai tankönyvet a kanadai—-francia nyelvű iskolák számára, abban máris vagy fél tucat magyar dal szerepel. Valószínűleg több is bele fog kerülni, a módszerrel együtt. A mi módszerünk ugyanis olyan szorosan kapcsolódik népdalkincsünkhöz, hogy ha átveszik a módszert, a népdalokat sem mellőzhetik. Később, magasabb fokon mi is sokféle nemzet dalait vesszük majd át. Harmadik generáció — Köztudomású, hogy ön anyanyelvűnknek is hivatott művelője. Hogyan hangzott az ön számára a Duna-parti beszéd a Hudson partján? — Nem értek egyet a pesti beszéddel, amely a magyar beszédnek teljesen megromlott ága. Elsősorban az élőszóval, mert vannak például, akik jól írnak, de rosszul beszélnek. A régi kivándorlók nyelve, beszédfonetikája, ha a magyar szavakat keverik is az angollal, lődni az ország és nyelve iránt. Persze, ehhez magyar iskola kellene és ilyen nagyon kevés van odakint. Az Egyesült Államokban csak 23 olyan iskoláról tudunk, ahol magyarul is tanítanak, de kizárólag magyar iskola egyáltalán nincs. A nyelvünket oktató iskolák olyan helyeken vannak, ahol zömében magyarok laknak. Viszont Clevelandben, ahol talán a legtöbb magyar él, tanuló hiányában éppen most szűnt meg egy magyar iskola. Nem volt elég időm, hogy ezzel a kérdéssel bővebben is foglalkozzam, csak írásbeli értesítést kaptam ezekről a gondokról. Itt említeném meg, hogy az anyanyelv gyakorlásában fontos szerepe lenne az olvasásnak. Kint azonban nagyon drága a magyar könyv-. Ezt már megérkezésem óta is szóvá tettem, és megígérték az illetékesek: gondolkodnak rajta, hogy amit 1680-ban Misztótfalusi Kis Miklós céljául tűzött ki, mi is megvalósítsuk, olcsóbbá tudjuk tenni a könyveket. Kint felnőttek között is, gyerekek között is sokan vannak, akik szeretnének magyarul olvasni, érdemes velük foglalkozni, rájuk gondolni. KOVÁCS GYÖRGY 23
