Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-12 / 12. szám

s alá száguldott a szobában, és vadul fogalmazta magában a kemény mondatokat, aztán hirtelen elemyedt, leült és maga elé bámult: milyen hiábavaló, örömtelen élet, csupa sivárság, feszült becsvággyal egy helyben topogás ... Mégis tollat ragadott, egy ív tetejére odaírta: „Nagyméltóságú Miniszter úr! Kegyelmes Uram!”, de torzult arccal felugrott és elszáguldott. A lámpát égve hagyta.

Céltalanul, belsejében háborogva kerengett a városban, de a körök egyre szűkültek, s ő öntudatlanul egyre közeledett e körök ösztönös középpontja, a várfal tövében meghúzódó vakszemű ház felé. Kilenc óra lehetett, amikor a készséges kapun besurrant.

A szolga már nyitotta iis előtte a kínai-gót szoba ajtaját, amelyen csakhamar behullámzott, mint egy csendes tarka folyó, az öt lány.

— Lia! — nyújtotta kezét a vöröshajú, akin egy szál, de földig érő áttetsző selyem hálóing volt.

— Icu! — az egyik drabális szőke, arasznyi szoknyácslkában, kis zokniban matrózleánykának hamisítva.

— Sári! — a másik szőke, férfias tagjain tapadó pantalló és vörös-fehér keresztcsíkos hintáslegény trikó feszült.

— Délia! — leomló fekete hajához uszályos fekete bársonyruhát viselt, amelynek kivágásán keblei úgy könyököltek ki, mint vásott kölykek a harmadik emeleten, s baloldalt övtől földig hasított volt a szoknyája.

— Zsuzsa! — szürke, kurta, lebbenő alj,

szempontból érdeklik a megboldogult királyi főügyész úr magánéletének kevésbé ismert részletei is. Legyen velem őszinte, annál is inkább, mert ellenkező esetben kényszerítő rendszabályok alkalmazásától sem riadok vissza. Hangsúlyozom azonban, hogy diszkrét barátsággal jöttem; s Tabár József szívbéli legjobb barátom volt.

— A mi Józsi bácsink! — sóhajtott Amália. Okos nő volt — ostoba ilyen fontos és kényes ipar űzésére nem is lett volna alkalmas —, mindig csalhatatlan ösztöne is azt súgta, hogy neki most mindent „el kell köpnie”. Beszélt tehát. Elmondott mindent, amit maga tudott, s amit Józsi bácsi beszélt.

Félóra alatt a következő kép alakult ki a főügyész intim múltjáról:

Józsi bácsi minden este nyolckor bement

az ügyészségre, s ott dolgozgatott kilencig, akkor idejött ebbe a szobába, ahol már várta az öt lány, hatan megittak egy liter kisüsti pálinkát, négy lány távozott, egy maradt, váltogatva minden este más, fél tizenegy tájban Józsi bácsi visszament hivatalába, ahol naponta gondosan égve hagyta a lámpát távolléte idejére is, s éjfélig pajzán versek írásával foglalkozott, amelyeket másnap felolvasott a lányoknak. Minden alkalommal pontosan fizetett, taksán felül, ékszert vagy más ajándékot sosem hozott.

— Igen köszönöm, asszonyom — emelkedett fel Nagy Pál, tárcájába nyúlt, egy ötvenest tett le az egyik rézasztalra. — A lányoknak barátságos halotti torra — tette hozzá előkelő mosollyal.

Az utcán azonban kitört belőle a düh, félhangon káromkodva bosszú! bosszú!-t lihegett, s gyors léptekkel sietett hivatalába: rögtön megírja előterjesztését a törvényszék elnökének, a polgármesternek, a m. ikir. igazságügy-miniszternek .

Nyolc óra volt, amikor lámpát gyújtott. Föl

ILLUSZTRÁCIÓ: KARAKAS ANDRÁS

vörös blúz, sárga sál, szénfekete hajában piros művirág: keresetlen apacslány.

Rendelte vagy nem is kérdezték? Liter 'kisüsti pálinka állt az egyik asztalon. Kis és nagy poharak szerteszét. A szoba cigarettafüstbe, agya kellemes ködbe borult. Nevetés, hancúrozás, hangos beszéd, mint rendetlen szavalókórus, koccintás: „Szervusz, Pali bácsi! Éljen a mi Pali bácsink!” Lia az ölébe ült, és a fülét csókolja. A másik négy lány eltűnik.

Fél tizenegyet kongatott a templom órája éppen, amikor kilépett a vakszemű ház szolgálatkész kapuján. Visszament a hivatalába, ahol fel-felnevetve turkált az akták között, az előjegyzési naptárt nézegette, tolláit tisztogatta a tintakosztól, ceruzáit hegyezgette, vagy egyszerűen csalk mosolygós arccal maga elé fütyörészgetett régi vidám vagy méla dalokat ódon operettekből. Éjfélkor eloltotta a lámpát és hazament.

Ettől a naptól kezdve Nagy Pál kir. alügyész — na, na, nemsokára ő lesz a főügyész! — szobájában égett a lámpa minden éjszaka nyolc órától tizenkettőig.

19