Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 2. szám
BÁBOLNA Krónikák bizonyítják, az 1200-as évekig visszamenőleg fellelhető írások Bábolnáról, hogy a mai mezőgazdasági kombinát központjának területét kun törzs szállta meg, amely Árpáddal együtt érkezett; a kombináthoz tartozó határrészek nevei is bizonyítják a kunok ottlétét. A későbbi feljegyzések szerint az egykori pusztát lótenyésztés céljára 450 ezer aranyforintért vásárolták meg a hadikincstár számára gróf Szapáry Józseftől 1789. április 6-án. Ezt követően a császár lótenyésztési tanácsadója hozzálátott, hogy a 6600 holdas birtokon meghonosítsa a ménest. Ettől kezdve Bábolna és a ló elválaszthatatlan egymástól, elválaszthatatlan csaknem kétszáz esztendeje, amikor II. József rendeletére 1789-ben hivatalosan is megalapították a gazdaságot. A lótenyésztésre berendezkedett gazdaságot az ezerkilencszázötvenes években „leírták”, hiszen évről évre mérleghiánnyal zárt, még azok sem reménykedtek nagyon megmentésében, akik igazán szerették. Mégis talpraállt. Korszakváltásnak tekinthető a hatvanas esztendő, amikor baromfinevelővé alakították át az üres lóistállókat, ahová lovak helyett tyúkok, naposcsibék kerültek. Hogy mit jelentett ez akkor a lóimádó bábolnai embernek, nehéz leírni. A bábolnai kombinát kereskedelmi igazgatójával, dr. Darabant Andrással a ménesudvaron találkoztam egy szobor előtt. A szobor — egy ló szobra. Mintha Bábolna jelképe volna. — Persze nemcsak bronzból van ló bábolnán — mondja az igazgató —, a lótenyésztéssel nem szakítottunk teljesen, jelenleg is van 459 angol és 159 arab telivérünk. Node a ló az összes termelési értéknek még egy százaléka sincs. Ennek ellenére Bábolnán ma is legalább olyan szeretettel foglalkoznak a lovakkal, mint egykor, sőt a mostani állomány tenyészértéke lényegesen magasabb, mint az elmúlt 10—15 évben volt. Bár kevesebb az arab telivér, mint az angol, Bábolnát mégis az arab lovak tenyésztése miatt jegyzik világszerte. Néhány éve az arabló-tenyésztők világszövetsége is felvette tagjai sorába, ami azért is megtiszteltetés, mert a szocialista országok közül csak egy lengyelországi tenyészet és Bábolna tagja ennek az igen exkluzív szervezetnek — mondja büszkén kísérőm, miközben a csirkefarmhoz érünk. S még mielőtt a baromfi ágazatról kezdené a tájékoztatást, ugyancsak büszkén említi a még múlt században született Kincsem nevét, meg a tizenöt éve ugyancsak világhírre szert tett Impend ít. — Mennyi baromfit nevelnek? — veszem vissza a szót a rengeteg csirke, pihés kiscsibe láttán. — Nos, a fő profil, a baromfitenyésztés. 1961-ben kezdtünk ezzel az ágazattal foglalkozni. Pontosabban a baromfihús termelésével, a broiler csirkével. 1968-ig a gazdaság a nyugatnémet Lohmann céggel működött együtt, onnan importálta a szaporítóanyagot, a technológiát, a takarmányozási és egyéb ismereteket. 1968-ban aztán kialakult a szakembergárda, jó néhány telep is fölépült, így a külföldi függőséget meg lehetett szüntetni. Megkezdődött az önálló tenyésztés, szülőpárokat hoztunk az USA-ból, meg Nyugat- Európából, valamint létrejött egy magyar— NSZK közös vállalkozás is a termelés irányítására, a termék értékesítésére. Ugyanebben az évben külkereskedelmi jogot is kapott a gazdaság, így a korábbi esztendők egymillió dolláros tőkés exportját a mostani időszakig negyvenmillióra tudta emelni. És az itthon évente levágott 140—150 millió darab broiler csirkének fele is Bábolnáról származik. Node — folytatja a kereskedelmi igazgató —, azt kérdezte, voltaképpen mennyi baromfit nevelünk. Nos, hárommillió szülőpárunk van, egy szülőpár jóvoltából évente legalább 108 darab csirkét lehet „előállítani”, számoljon: ez hárommilliószor 108 darab broiler csirke. — Van még valahol a világon ekkora gazdaság? Ekkora csirkefarm? — Ilyen koncentráltan és ilyen kis területen nincs. Hatszázezer négyzetméter területen, 72 teleppel tudomásom szerint sehol a világon nem tartanak ennyi csirkét. A Bábolnánál nagyobbnak számító néhány cég elsősorban tenyésztési központból és hozzájuk kapcsolódó létesítményekből áll —, de óriási területen elhelyezve. Ilyen például az USA- ban az Arbor Acres vagy a Hubbard cég, de ezek szinte az egész Egyesült Államokat behálózzák telepeikkel. Tehát az egy kézben tartott tenyésztési program szempontjából Bábolna a legnagyobb a világon. A termelést tekintve, a kapacitást figyelembe véve azonban — számításba véve a piaci pozíciót is — Bábolnát a negyedik-ötödik helyre lehet sorolni. — Ha nem is „csirke-méretű”, de igencsak 1. Bábolna és a ló elválaszthatatlan egymástól 2. A fő profil: a baromfitenyésztés 3. A hústermelést tekintették fő célnak 4. Nagy teljesítményű szárító berendezés 5. Vetik a kukoricát FOTO: MTI fontos ágazat Bábolnán a sertéstenyésztés, hiszen ha jól tudom, több mint negyvenezer darab sertést nevelnek ... — így van — bólint az igazgató —, ez is a baromfitartás tapasztalatai alapján alakult ki 1968—1969-ben. A tenyész-alapanyag szintén külföldről került Bábolnára, a technológiával együtt, elsősorban az Egyesült Államokból és Nyugat-Európából. „Űj minőséget” állítunk elő az SPF (Specific Pathogen Free) rendszer alapján. E program külföldön is új, s a jövő még többet sejtet, mint a jelen. Röviden: az SPF módszer azt jelenti, hogy nem engedjük kifejlődni a kórokozókat. A növekvő sertést ugyanis sokféle veszély fenyegeti, tehát a steril tartást kellett megoldani. Sikerült. A császármetszéssel — valóban humán körülmények között — világra segített malac inkubátorba kerül, ott speciális kezelést kap. nincs többé kapcsolata az anyával. Ennek következtében jobb, hatékonyabb lesz aztán a takarmány-értékesítése, mert nem gyengül le a különféle kórokozóktól, s ugrásszerűen,
