Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-15 / 10. szám

„STAMMTISCH” A PALATÍNUSBAN

— Nem. — Az üzletvezető arcán nem látszik különösebb derültség, nyilván nem először hallja ezt az elméncséget. — Nézzen ki az üzletbe, láthatja, hogy semmiféle olyan árunk nincs, amit ne találhatna meg az ország bármelyik másik élelmiszerüzletében. Különben is: húsfélét egyáltalán nem szabad kivinni a határon, alkoholt pedig csak korlátozott mennyiségben.

— Élnek önnek rokonai más városban?

— Igen, miért kérdezi?

— Ha náluk járt, és benézett egy ottani élelmiszerüzletbe: ugyanezt az árukínálatot találta?

— Jól van. Maga nyert. Ez az üzlet nyitáskor, 10 évvel ezelőtt havonta 3 millió forgalmat bonyolított le. Ma több mint 10 milliót. Valóban idejárnak az osztrák turisták, vásárolnak, ami csak olcsóbb: főleg primőr zöldséget, konzerveket, italokat, mézet, dióbelet. De nekünk elsősorban a soproniakat kell ellátnunk, tehát nem fordulhat elő, hogy valamiből hiány legyen, és úgy tűnjék, hogy a turisták vásárolták fel. Ezért bizonyos kurrens cikkekből az átlagosnál sokkal nagyobb készleteink vannak. Sajnos, az eladóteret nem tudjuk növelni, így forgalmasabb napokon sorba kell állni a pultok előtt osztráknak, csehnek, szlováknak, magyarnak egyaránt.

Ha végigsétálunk a soproni utcákon, feltűnő, hogy sok cégtábla németül is hirdeti a portékát. De nemcsak az üzletek. Például — egy réztábla a kapu alatt: dr. Dietmar Brandt, Zahnarzt. A fogorvos — harminc év körüli fiatalember — az NDK-ból házasodott Sopronba.

— Természetesen nagyon sok osztrák vendégünk van, de korántsem annyi, mint amennyit hisznek rólunk. Ha az áraink olcsóbbak is, mint a határ túloldalán, ott nagyon sok mindent megtérít az osztrák Krankenkasse, nálunk pedig készpénzben kell fizetni. Én úgy veszem észre, hogy sokkal inkább azok járnak ide, akik mindenáron spórolni akarnak: a legegyszerűbb dolgokat, a legolcsóbb anyagokat kérik. Aki költeni akar a fogára, az Bécsbe megy fogorvoshoz.

Egy másik tábla, immár nem a kapu alatt, hanem két sorompó között: Magyar Népköztársaság. A soproni határátkelőhelyen vagyunk.

— Két nagy hullámunk van naponta — mondja Harasztdombi József határőr őrnagy, a határátkelőhely parancsnoka. — Az első délelőtt, úgy 10 óráig, ez befelé irányul az országba. A kifelé menő hullám délután 17 órától estig tart. Jönnek-mennek gépkocsival, motoron, de néha kerékpáron és gyalog is.

— Érződnek-e az osztrák és a magyar ünnepek a határforgalmon?

— A Soproni Ünnepi Hetek alig hoz valamelyes forgalomemelkedést. De ha árleszállítás van valamelyik áruházunkban, azt már reggel, itt a határon érezzük. Néha mi is innen tudjuk meg, hogy a városban kiárusítás kezdődött.

Esteledik, érdemes beülni egy jó vacsorára és egy üveg borra a Generálishoz címzett kisvendéglőbe, vagy a Palatinus-szálló éttermébe. Ez utóbbiban, ha jól körülnézünk, észrevehetjük, hogy kis tábla szerénykedik az egyik asztalon: Stammtisch. Azaz, magyarul: törzsasztal.

Végül is Burgenland fővárosában vagyunk.

SOS PÉTER JÁNOS

8