Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-03 / 7-8. szám

Budapesten tartott előadást dr. Erdélyi Ist­ván, a harmincas évek ismert film­­producere, aki ma Münchenben él. A 79 éves ren­dező a Magyar Film tudományi Intézet és a MA­FILM Budapest Stúdiója felkéré­sére a két világ­háború közötti magyar hangos­filmgyártásról és fotö: gabob viktor a haZai mozgó­képszínházakról tartott előadást. Dr. Erdélyi István a második világháború előtt készült magyar filmeket köl­csönző vállalatot (KÁRPÁT-FILM) tart fent a bajor fővárosban. Budapesti útja során a har­mincas években készült néhány játékfilmjé­ből készíttetett új kópiát a MAFILM filmar­chívumában. Varga Sándor, a Magyar Népköztársaság brazíliai nagykövete és felesége a Március 15. Egyesület tag­jai körében az egyesület hétvégi telepén Balról jobbra: Varga Sándor, nagykövet, Kövesdi Jó­­zsefné, a Sao Pauló-i magyar kereskedelmi iroda ve­zetőjének felesége, Mágori Vargha Béla Sao Paulái ban élő magyar festőművész és Varga Sándorné a Március 15. Egyesület hétvégi telepén HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL Az Elet és Irodalomban a majdhogy elfele­dettnek mondható Űjhelyi Nándor portréját Vajda Sándor rajzolja meg „Egy pornográf író arcképe” című írásában. Egy eltorzított óriás alakját próbálom megrajzolni az utókor­nak — idézzük —, aki a pesti Broadwayn, az írók centrumában, az Otthonban, az irodalmi és társadalmi életben nagyon érdekes, színes szerepet játszott. Űjhelyi Nándorét, aki alak­jával és a pornóirodalmi tevékenység elsietett vádjával vált feltűnővé és a pletykák árada­tában hírhedtté — aminek nem örült, mert nagyon művelt volt és érzékeny. Ezután a cikk az írót így mutatja be: „Megszállottja volt a szerelem fiziológiájának, azt nem ele­mezte, inkább belevájt abba, Maupassant fe­lejthetetlen bájaira emlékeztetőén. Nem is helytálló, hogy pornográf író lett volna; Űj­helyi realista írói ábrázolással remekelt. Szin­te klinikailag figyelte a férfi és a nő viszo­nyát, s így előfutára volt Moraviának.” Az írásból a következőket tudjuk meg életéről: A királyi ügyészség szemérem elleni vétség miatt vádiratot adott ki ellene; legalább egy év lett volna az ítélet. S mert szerencséjére útlevelét még nem vonták be, emigrált. Lon­donban hunyt el, séta közben, az utcán. Ba­rátai voltak a Korda-család tagjai, Lengyel Menyhért, Bíró Lajos, Ignotus Pál, Zilahy La­jos, Bajor Gizi, Marlene Dietrich, Remarque, sírjáról azonban semmit sem tudunk. * Egy magyar szenufó Párizsban. Ez a cím az Űj Tükörben olvasható. Alatta egy interjú Zempléni Andrást, kalandos életű honfitár­sunkat mutatja be. A sikeres etnológust Nóg­rádi Gábor kereste fel párizsi lakásán. Az in­terjúban Zempléni elmondja, hogy Budapes­ten 1938-ban született, ötvenhatban érettségi­zett. Az egyetemre nem mert jelentkezni, mi­vel apja újságíró volt, a Pester Lloydnál is dolgozott, anyja családjának egyik tagja pedig kimondottan kompromittálta magát a Horthy­­korszakban. Ügy érezte, hogy Magyarországon nincs jövője. Az emigrációs élet kezdeti var­gabetűi után pszichológus lett, majd találko­zott valakivel, aki társául hívta afrikai kuta­­tóútjára. Később, amikor betegen a dakari kórházban feküdt, megismerkedett egy orvos­­professzorral, aki az afrikai elmebetegségek­kel foglalkozott. Ö javasolta, hogy dolgozza­nak együtt. Szenegálban, Dél-Csádban, majd Észak-Elefántcsontparton kutatott, a szenufók között, akik be is fogadták. Később visszatért Franciaországba. Zempléni András az interjú­ban ezeket mondja: „Nem véletlen, hogy pszi­chológiát tanultam és Afrikába kerültem. Ide­gen voltam Franciaországban, az vagyok ma is. Amikor Afrikában etnológusként a kultu­rális különbségeket vizsgáltam, akkor a ma­gam és a franciák közötti eltérést is kutattam. Ez a különbség a mindennapi életben jelent­kezik. Magyar vagyok, talán már nem olyan, mint egy otthon élő, de magyar. Párizsban dolgozó ember, aki tanít, kutat az egyetemen, cikkeket ír, s közben hazajár Magyarország­ra.” e(c. A Népszabadság a hazai nosztalgiahullám­ról Rónai Mihály András tollából közöl cik­ket. A neves publicista napjaink egyik sokat vitatott jelenségéről, divatos témájáról fejti ki véleményét, annak színéről és fonákjáról. S közben — immár fél évszázados újságírói pályafutásának emlékeiből merítve — neve­ket is említ. Innen is, onnan is, azok közül, akik a haza határain belül maradtak és azok közül, akik a nagyvilágot választották hazá­juknak. Néhányan a névsorból: Schöpflin Aladár, Bálint György, Földi Mihály, Egyed Zoltán és Mezey Mária, illetve Zilahy Lajos, Márai Sándor, Karády Katalin, Hajmássy Ilo­na, Szeleczky Zita és Rökk Marika. A Heti Világgazdaság egy-egy száma olykor egyetlen témát több nézőpontból is megvilá­gít. Nemrégiben a Római Klub tevékenységét ismertette, beszámolt salzburgi vitájáról, en­nek kapcsán foglalkozott a japán mikroelekt­ronikai ipar eredményeivel. A sokoldalú tájé­koztatást egy interjú is kiegészítette, amelyet az újság munkatársa telefonon készített a Ró­mai Klub elnökével, Aurelio Pecceivel. Ennek egyik érdekes kérdése és válasza így hangzik: „Hirschler Richárd: Aurelio Peccei — az ön vezetékneve, mintha magyarosan csengene; csak nem...? Aurelio Peccei: De igen. Né­hány generációval előbb magyar őseim Pécs városából Észak-Dalmáciába költöztek, majd a múlt század vége felé Torinóban telepedtek le. Én ott születtem, a magyar nyelvet azon­ban, sajnos, már nem beszélem.” * Zilahy Lajos Két fogoly című regénye a két világháború közötti korszak divatos olvasmá­nya volt. Nemrégiben a budapesti Szépirodal­mi Kiadó ismét megjelentette az egykor oly sikeres regényt. Erről az Élet és Irodalomban Kelemen János a többi között a következőket írja: „Múlt idő üzenete — ma kétszeresen az — a Két fogoly. Elég szép és tisztes üzenet. Nem remekmű, de nem is ponyva, aminek mostanában minősítette egyik kritikusa. Bizo­nyos, hogy Zilahy műveiben sok a bestsellerre valló elem, de nem minden bestseller ponyva. Zilahy igazi — újrafelfedezésre váró — érté­keit kisebb műveiben kell' keresni. A szép­apám szerelme, az Ezüstszárnyú szélmalom, a Csöndes élet elbeszélései — vonzó és fájó pél­dái annak, mi mindent vetett el magától köny­­nyelmű nagyvonalúsággal egy igen tehetséges író, aki úri nemtörődömséggel csak messziről nézte az életet, de igazában sohasem élte át.” * A Magyarország egyik legolvasottabb oldala az olvasóké; rövid írásaik, leveleik azt jelzik, hogy alaposan olvassák az újságot, cikkeit ki­egészítik megjegyzéseikkel, azok tévedéseit nem egyszer kiigazítják. Az utóbbi időben Séra Ágnes Milánóból és Seres László Frank­furt am Main-ből szerepelt az újság fórum­oldalán. Mindketten a természetvédelemmel kapcsolatosan fejtették ki véleményüket. _ A Nők Lapja filmmozaikjaiból: A Richard Wagner életéről készülő mozi- és televíziós filmben Solti György vezényli a Bécsi Filhar­monikusok zenekarát. A Hollywoodban ké­szült Vörösök című Reed-filmben az író még élő kortársai is megszólaltak, közöttük a ma­gyar Gellért Hugó. K. GY. ( 53 /

Next

/
Oldalképek
Tartalom