Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-03 / 7-8. szám
PÁROSÍTÓ A fenti címmel mutatta be vidám, zenés-táncos-szöveges folklór-műsorát Franciaországban az a csoport, amely — a közönség tapsából következtetve — sikerrel mutatkozott be a Pécsi Anyanyelvi Konferencián. E sorok írója, a műsor létrehozója azzal indokolta egy ilyen jellegű — népzenére, népköltészetre, népdalra, néptáncra épülő — műsor bemutatásának jogosságát, hogy a magyar folklór gazdag anyagából szerkesztett műsor művészileg magasrendű, egyszersmind szórakoztató. Az adott igényekhez és körülményekhez alkalmazkodni is tud, tehát mozgékony, alakítható. Koncert-élményt ad, ha kell, klubjellegű, ha az igények azt kívánják, de táncházakban is előadható. Gyermek és felnőtt közönséghez alakítható. Egy ilyen műsor szereplői énekre, versre, táncra tudnak tanítani kicsit, nagyot egyaránt. Ügy véltem tehát, hogy ez az összeállítás alkalmas a „turnéztatásra”; meg tud szólalni külföldi magyar közösségek előtt. És 1981 őszén váratlanul mód nyílt a bizonyításra. Kemény Michel és Zádor György Párizsból, valamint Szepessy Sándor Bordeaux-ból meghívta a műsort, pontosabban a csoportot egy-egy előadásra. A meghívásnak örültem is, de féltem is. Sikerül-e igazolni a mozgékonyságra, az alkalmazkodóképességre vonatkozó feltételezésemet? A szemérem velem csak annyit írathat le, hogy nem vallottunk szégyent. Néhány élmény mindazonáltal idekívánkozik. Ennek egyik fele szakmailag tanulságos, a másik — találkozás magyarokkal, izgalmas emberekkel, helyzetekkel —, megrendítő és szívmelegítő egyszerre. Nem kocsival mentünk, hanem luxuskörülmények között, repülővel. S akik utaztak: Szijjártó Csaba, Birinyi József, Kiss Gábor, Balogh Kálmán zenészek, Budai Ilona énekes, Csongvay Éva versmondó, Mucsi János néptáncos és e sorok írója. Baljóslatúan kezdődött az út, nem volt elég idő a közös gyakorláshoz. Az indulás napján, a főpróbáról sorra késtek el a csoport tagjai, s még a hangszerek feladásával is bonyodalmak voltak, úgy, hogy azt határoztam, mihelyst megérkezünk Párizsba —--este a szállodában rögtön próbálunk. Városnézés helyett próba. Minthogy mindenkinek bűntudata volt, frissen és jól ment a munka. A tulajdonos néha be-benézett, mosolygott, a szállodavendégek is meg-megálltak, és amikor a tulajdonos fia, egy ötéves gyerék bejött és ámulattal hallgatott bennünket, már sejtettük, hogy nagy baj nem lesz a műsorral. Másnap reggel tovább repültünk Bordeaux-ba. Az egyik hangszer a szállodában maradt. Véletlenül. Bordeaux-,ban zuhogott az eső. A tájból, a városból így aztán alig láttunk valamit. De a „Szepessy-kastély” hangulata, ahová mentünk, s ahol az előadás lezajlott, sajátos és feledhetetlen. Bordeaux-tól ötven kilométerre egy elhanyagolt régi udvarház, rengeteg szobával, és egy szellemesen és barátságosan berendezett nagy, galériás helyiséggel. Beléptünk az esőből, nyomottan és fáradtan, s konyhai hangulatba csöppentünk. Asszonyok készítették elő az esti vacsorát, merthogy ide gyűlnek össze a bordeaux-i és Bordeaux-kömyéki magyarok. Vagy nyolcvan vendéget vártak. Felerészben vegyes házasságbeli magyarokat. Aztán megtudtuk, hogy itt ebben a helyiségben lesz az előadás is. Lepakoltuk a hangszereket, megkerestük a sarkot, ahol majd játszani fogunk, s minthogy bűntudatunk még tarott, rögtön próbáltunk is. Este, amikor a közönség már összegyűlt, mégse ment úgy a műsor, mint a délelőtti próbán. De ha elmondom, hogy Budai Ilona legalább három percTg sötétben énekelt, s a muzsikusok egy szál gyertyánál játszottak, akkor máris érzékeltetem, hogy igencsak meg kellett küzdeni a műsornak a „sajátos” színpadi körülményekkel. Majd integet a házigazda, hogy most már fejezzük be, mert kész a vacsora. És alkalmazkodunk. A népihangszer-bemutatóra vacsora közben, a leves és a hús között kerül sor, vacsora után táncházat csinálunk, hol ők tanulnak magyar táncot, hol meg a mieink francia játékot. (A játék csak azért nem folytatódik a mi fiaink és az ő leányaik között, mert másnap hajnalban elutazunk.) Milyen emléket őrzök még Bordeaux-ból? Szepessy Sándor szabálytalan, súlyos, szeretetre méltó személyiségét, Juhász János titkár diplomatát megszégyenítő udvariasságát és két idős francia megható emlékezését Magyarországról (itt voltak annak idején hadifoglyok, s mióta megtudták, hogy van Bordeaux-ban magyar kör, állandó tagjai a társaságnak). Most is remekül beszélnek magyarul. És őrzöm a Himnuszt. Vacsora előtt felállva énekelte a társaság. Megrendítő volt. Párizsban, a Magyar Házban tartottuk a második előadást. Színpadon. Szabályos koncert volt. Itt szünetet is tartanunk kellett, mert azt mondta a kedves Zádor György főtitkár, hogy szünetben meleg virsli is van. Ha nincs szünet, ki eszi meg a virslit? Birinyi József népihangszer-bemutatóját megkülönböztetett érdeklődéssel hallgatták a vendégek. És élvezték, pompásan élvezték a pajzán versek, csujjogatók s a parasztdekameron humorát. Mucsi Jánosnak végre volt tere, nagyot táncolt. S a zenekar, főképpen a friss számoknál, sziporkázott. A harmadik előadás, a Kemény Michel vezette egyesület előtt, a legkiforrottabb. Ezután kezdtük sajnálni, hogy nincs még legalább három előadás, mert most érett meg a műsor. A belső összhang meglátszott a játékban is. Itt majd 10—15 perces ráadást kellett adni. Pedig mi be akartuk fejezni, mert tudtuk, hogy a termet, ahol vagyunk, a társaság bérli, és minden félórával többe kerül. De hát ők maguk akarták a ráadást. (A rendező persze azt is tudja, hogy hol és hogyan kell tovább csiszolnia ezt a műsort, miként kell még alázatosabban szolgálni a magyar népművészetet. Oly módon is, hogy nem magunkat csillogtatjuk.) Kemény Michel eleganciájára és humánumára, remek szervezőképességére nagy szeretettel emlékszem. Zádor György kedvessége, szerénysége, s régi öreg barátom, Szekulesz Laci bácsi halk bölcsessége ugyancsak elraktározódott bennem. S mondhatom, bennünk. Ha ez a műsor tovább él, akkor az együttes önálló nevet vesz fel. Lehet, hogy Komp együttesnek fogják hívni. így jelezzük majd: parttól partig „hajózunk” és innen oda, onnan vissza üzenetet hozunk. S révészünk a magyar népművészet. DEBRECZENI TIBOR Mucsi János Szepessyék házában táncol 23 /j
