Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-03 / 7-8. szám

SZÍVVEL SZÍVEKÉRT Vázsonyi doktornő, az inspek­­ciós, aránylag nyugodt éjszakát virrasztóit át, csupán két betegről jelent figyelemre méltó változást. Majd sorra nyílnak a leletekkel, feljegyzésekkel teli dossziék, raj­tuk szívbeteg gyerekek nevei, pár napostól tizennégy évesig. Kézről kézre járnak az elektrokardio­­grammok, a szívkatéterezés alap­ján nyert adatokat rögzítő ábrák, röntgenfelvételeket csippentenek fel egy átvilágítható ernyőre. Reggeli rutinmegbeszélés az Or­szágos Kardiológiai Intézet gyer­mekosztályán. Szülőtársaim és beteg szívű gye­rekeik iránti részvéttel, szurkolás­sal telve hallgatom a diagnóziso­kat — egy jordániai és egy berlini vendégre való tekintettel, angolul folyik a szó —, s bár nem tudha­tom teljes bizonyossággal, hogy enyhébb, avagy súlyosabb esetet ismertetnek-e éppen az osztály or­vosai, egyre erősbödő reménnyel és bizakodással kísérem szavaikat. Mert csakhamar nyilvánvalóvá vá­lik az egyszeri vendég számára is: ez a kétórás eszmecsere csupán annyiban rutinszerű, hogy hozzá­tartozik az osztály mindennapjai­hoz. De a koncentrált figyelem, a rangra-korra nem tekintő, minden megjegyzést komolyan fontoló vi­tastílus, a légkör, amely Kamarás János professzor főorvosi szobájá­ban oly megkapó volt a számom­ra, azt tükrözi: nem csupán a be­teg szívrészt rajzolják fel képze­letben az asztalt körülülő orvosok. Mindannyiszor arcok is feltűnnek: gyerekeké, szüleiké. Az 1960-as évekig Magyarorszá­gon az úgynevezett reumás láz okozta elváltozások voltak a leg­gyakoribb szívbetegségek a gyere­kek között. A felsőlégúti betegsé­gek eredményesebb gyógyítása, valamint a higiénés körülmények kedvező változása következtében napjainkra ez a fajta — szerzett — szívbetegség csaknem teljesen eltűnt. A szívgyógyászok figyelme egyre inkább a veleszületett szív­­betegségek időben való felismeré­sére és gyógyítására összpontosult. Évente mintegy 1200 esetben, az újszülöttek nyolc ezrelékénél mu­tatható ki valamilyen szivrendel­­lenesség — a nemzetközi adatok­hoz hasonló arányban. Alakuljon azonban bárhogy is ez a szám, cé­lunk csupán egy lehet: minél ered­ményesebben küzdeni az apró éle­tekért. A magyar egészségügy Közép- Európa egyik legmodernebb gyer­mekkardiológiai gondozó hálózatát építette ki, az Országos Kardioló­giai Intézet szakmai é^p^frapr­­tani irányításával-^ megyei kór­­házak mindegyikében gyermek­kardiológus főorvos tevékenyke­dik, valamint számos kisebb vá­rosban, a nagyvárosok kerületei­ben és a járásokban is működik szakrendelés. Ez az országos há­lózat tartja nyilván, gondozza és időközönként ellenőrzi a kóros szívelváltozással született gyereke­ket, s ha kell, az itt dolgozó orvo­sok utalják be őket a gyermekkar­diológiai centrumokba. Az ország két városában működik olyan köz­pont, ahol két éven aluli gyerme­keket is gyógyítanak: Szegeden, valamint Budapesten, az Országos Kardiológiai Intézet és a II. Gyer­mekklinika munkaközössége. — Centrumnak olyan intéz­ményt tekintünk — magyarázza Kamarás professzor —, ahol a diagnosztizáló és részben gyógyító osztályon kívül van szívkatéteres laboratórium, szívsebészeti osztály, valamint lehetőség van az intenzív ápolásra is. Mi — országos irányí­tó szerv lévén —, nem csupán e feladatokat látjuk el. Gyermek­kardiológiai továbbképző tanfolya­mokat szervezünk, és rendszere­sen fogadjuk más kórházakban dolgozó kollégáinkat, akik sokszor néhány hónapot is nálunk tölte­nek, tanulmányozva a gyógyászat­nak ezt a speciális területét. — Véletlen-e, hogy most külföl­diekkel is találkoztam? — Nem, ez egészen mindenna­pos. Nem csupán technikai felké­szültségünk, diagnosztizálási és gyógyítási eredményeink iránt ér-20

Next

/
Oldalképek
Tartalom