Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-03 / 7-8. szám
:C# r.ÚJ ETNIKAI KONCEPCIÓ A VILÁGBAN // Mindannyian, akik régebben is az elnökség tagjai voltunk, nagy várakozásokat fűzünk ehhez az új összetételhez. Tudjuk, hogy az elnökségben — a hagyományoknak megfelelően is — a magyar szellemi, kulturális, tudományos és gazdasági élet legkiválóbb személyiségei munkálkodnak azon, hogy a külföldön élő magyarokkal kapcsolatos politikát és tevékenységet a megfelelő módon kialakíthassuk. Reméljük, hogy az új elnökség új lendület kezdetét is jelenti a Világszövetség munkájában. Nem akarom azt mondani, hogy eddig a lendület nem volt elég, és nem fogtunk volna bele sok nagy vállalkozásba (és tegyük hozzá, túlnyomóan sikeres vállalkozásba), hanem azt gondolom, mindannyian tudjuk, hogy több energiára van szükség. Az új elnökségi tagoktól azt várjuk, hogy iniciatívájukkal, energiájukkal erősítsék tevékenységünket. Ügy tervezzük, hogy a következők során az elnökség munkájában részt vesznek majd a külföldi magyar egyesületek képviselői is. Mindig arra törekedtünk, hogy az elnökségtől, az elnökség tagjaitól induljanak ki azok a nagy tervek, gondolatok és kezdeményezések, amelyeknek jegyében a Világszövetség tevékenykedik és az elnökség ne csak jóváhagyjon, vagy elfogadjon, ne csak megvitasson különféle dolgokat, hanem kezdeményezzen is mindenkor. Sokszor nehéz és változó viszonyok között végezzük munkánkat. Három helyen történtek változások: a világban, a mi saját társadr. Bognár József elnök bevezető előadása dalmunkban és magában az emigrációban. Ezek a változások az elmúlt húszegynéhány év alatt természetesen egymást befolyásoló, egymással kölcsönhatásban álló tényezők voltak, de mindegyiknek megvolt a maga színe, a maga jellege, és mindegyik adott valamit ahhoz, hogy milyen irányban kell megváltoztatni politikánkat. Minőségében teljesen átrétegződött az emigráció. Amikor a munkát elkezdtük, akkor még különböző okokból a régi emigrációval és annak is inkább a baloldali részével kerültünk kapcsolatba. Többnyire még az úgynevezett lojális emigrációhoz sem jutottunk el az akkori nemzetközi körülmények között. Tehát a munka dandárja abban az időszakban az első világháború előtt és a két világháború között kivándorolt rétegekre esett. Ez a helyzet aztán gyökeresen átalakult, mert a szociológiai adatok, a statisztikai felmérések, a népszámlálási adatok az egyes országokban egyaránt azt bizonyítják, hogy most már az 1956-os emigráció alkotja a magyar emigráció többségét, és ehhez teljesen más módszerekkel és előfeltevésekkel kell közelednünk, mint a korábbiakhoz. Ez természetesen szükségszerűen együtt járt azzal, hogy a Világszövetségnek át kellett alakítania a módszereit, mert új etnikai koncepció jelent meg a világban. Megváltozott az a mód. ahogyan az emigráció beilleszkedett az illető országok társadalmába. Ma már megjavultak az elhelyezkedési lehetőségek, az ottani társadalmakban sokkal többen töltenek be kiemelkedő tudományos, gazdasági, sőt politikai pozíciókat. Ennek következtében a befogadó országok közéletében jelentős szerepet játszanak, sőt, bizonyos területen befolyásolni is tudják azt, ami ezekben a befogadó országokban kialakul. Nagy fejlődés ment végbe az emigráció gondolkodásmódjában. Először is egy nagy réteg — hogy úgy mondjam — szóba állt a mai Magyarország képviselőivel, de leszögezték, hogy áthidalhatatlan ellentétek vannak közöttünk, majd egymást követően különféle koncepciókat fejtettek ki, s ezek az álláspontok közelítéséből alakultak ki. Például a nemrég elhunyt Kovács Imrének a koncepciója már más jellegű. A magyar viszonyokat adottnak tekintette, és azokat a nemzetközi viszonyokat is, amelyek Jalta, Potsdam stb. révén a kelet-európai országok helyzetére nagy befolyással voltak, Kovács Imre ezen belül, vagy ezzel összefüggésben kereste a magyar emigráció helyét és teendőit, és végül eljutott a párbeszéd gondolatáig. Ebben nem az volt a kiindulópont, hogy párbeszédet kell kezdeni, mert egyetértünk, hanem az, hogy párbeszédet kell kezdeni, mert egy világban élünk, és ebben az egy világban bizonyoj kérdések közösek a számunkra. Ha egy ilyen sokszínű világ felé tartunk, akkor egyre gyakrabban kell kiindulnunk a másik fél álláspontjának a megértéséből, előzetes kiszámíthatóságából, racionalitásából. Az együttműködésnek — a dolog természeténél fogva — mindig jelentkeznek bizonyos korlátái, limitjei, de az életben általában csak az sikeres, aminek van korlátja, mert a parttalan dolgok nem szoktak sikerülni. Amíg ezek a nagy változások végbe mentek az emigrációban, 1957-től egy viszonylag izolált társadalomból mi is a széles nemzetközi elismertség státusára jutottunk. Kezdetben ez a társadalom talán még nem volt képes többre, mint a maga értékrendjének a megvédelmezésére, de a későbbiek során képessé vált arra, hogy nyisson. Természetesnek kell tartanunk, hogy vannak olyan időszakok, akár forradalmi átalaku-Az ülés elnöksége. Balról: Szüts Pál, az MVSZ főtitkárhelyettese, Szamosközi István ny. ref. püspök, az MVSZ alelnöke, Kovács Béla, a Hazafias Népfront titkára, Bognár József akadémikus, az MVSZ elnöke, Gosztonyi János, az MVSZ főtitkára, Keresztury Dezső, író az MVSZ alelnöke fotö: gádor Viktor
