Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 1. szám
CONCERTO n eil*- «ifUé /WMrfötUs étrLnn*muti *-v4d n konzeot%7~£ *w*" LA-MtWe**- «»/ h-lVHAj *X<u ~MJii #f y*yf "Uést-c*concerto II vom Ra» d PARTITION PARTITUR to "“° “d »d«*,. h*ß 2 , /*!(*, «v«^ f SCORE N*i der HanfekhA dt» lompomirntm K*dnKÍ! UMVEBSALBX110N A-O. VEM Cmrm im W Ud.»idHWn» LBPOQ Bartók Béla New York-i dedikacioja Földes Andornak x akkor az életigenlést, az emberszeretetet. És a nagy ügyekért — Bartók, Kodály muzsikájának megértetéséért — folytatott szenvedélyes tevékenységét. Földes Andor zenészcsaládból származik. Édesanyja ismert zongoraművész volt. De nagybátyja — a Budapesti Vonósnégyes egyik alapítója — hegedűtanulásra ösztönözte. Földes Andor azt vallja, hogy elsősorban zenész, s csak „véletlenül” kötött ki a zongoránál. hiszen tanít, dirigál, sőt komponál is. Jóllehet, a Zeneakadémián Hernádi Lajossal, Fischer Anrfie-val együtt végzett Dohnányi mesteriskolájában — karmesterkurzuson is abszolvált, olyan növendékek társaságában, mint például a világhírű dirigens, Solti György. Azóta többször beutazta a világot, mint zongoraművész, de pályája szerves részének tekinti, hogy eddig harminchárom nagyzenekart vezényelt. Ezúttal a magyar közönség is megismerhette a karmester Földes Andort: Budapesten a Zeneakadémián Mozart c-moll zongoraversenyét játszotta, majd forró hangulatú fővárosi fellépése után Beethoven I. és VIII. Szimfóniáját dirigálta a Pécsi Filharmonikus Zenekar élén. — Nagyszerű zenekar, Párizsban is megállná a helyét — mondja Földes Andor. Majd a pécsi zenei életről ejtett elismerő szavak után visszakanyarodik a pesti koncertre és egy sokkal-sokkal régebbire. — Fantasztikus érzés volt hat évtized múltán ugyanazon a dobogón szerepelni, amelyen először hétéves koromban ültem a zongoránál. Egy Mozart zongoraversenyt játszottam a Budapesti Filharmonikusokkal. S ez nem egy csodagyerek üstökösszerű megjelenése volt. Ott maradt a csillagpályán, világhír kísérte koncertjein Párizsban, Londonban, New Yorkban, Buenos Airesben, Tokióban; s nehéz felsorolni hogy még hol mindenütt. De úgy érzem, nemcsak erről van szó, hanem arról a belső tartásról és tudatosságról, ahogyan fontos ügyeket szolgált. Ahogyan például egy életre szólóan hatott rá Bartók barátsága. Tizenöt évesen találkozott vele először, majd mint fiatal, de már ismert pianista, ő mutatta be 1940-ben Bartók Zongoraszonátáját és a II. Zongoraversenyt New Yorkban, a Carnegie Hallban. Baráti kapcsolatuk Bartók haláláig tartott. Földes Andor azóta is egyik legfontosabb művészi feladatának érzi a Bartók-művek megszólaltatását. A II. Zongoraversenyt például bemutatása óta negyvenkétszer adta elő. A Bartók-centenárium alkalmából a nyugatnémet televízióban 75 perces műsort adott Bartók műveiből, s a zenéhez rövid kommentárokat fűzött. — Keveset beszéltem, többet játszottam — mondja —, hiszen a Bartók-zenét csak Bartók-zenével lehet bemutatni. Órákig folyik a beszélgetés „szakmai dolgokról”, holott Földes Andorral kapcsolatban érdemes volna beszélgetni „emberi dolgokról” is. Finom öniróniával említi, itt az ideje, hogy megírja memoárjait. — Hozzá is fogtam már. Így kezdődik: Sosem akartam gazdag lenni, a sors ezt a kívánságomat teljesítette. De legfőbb vágyam volt a kor jelentős személyiségeit megismerni, barátságot kötni velük, s szerencsére a sors teljesítette ezt a kívánságomat is. És nyilván ez az igazi gazdagság: Bartók, Kodály, Rahmanyinov, Sztravinszkij, Hindemith, Schönberg, Alban Berg, Klemperer barátsága. És Yehudi Menuhiné. Mint nem német művészek csupán ők ketten kapták meg a Szövetségi Nagy Érdemkeresztet. Földes azoknak a nagy előadóművészeknek volt egyike, akik a háborúban a teljesen lebombázott bonni Beethoven terem újjáépítése után 1959-ben megnyitó koncertet adtak. És 1983-ra ismét meghívták Földes Andort a Beethoven terembe, hogy ott adjon hangversenyt 70. születésnapján. Ezt is, mint azt, hogy 65. születésnapján hazánkban megkapta a Munkaérdemrend arany fokozatát — felesége meséli el, aki úgyszólván egész pályáján hűséges társa, kísérője. Mint fiatal újságírónő ismerkedett meg egy New York-i koncert után interjúkészítés céljából a még szintén fiatal, nagyon tehetséges művésszel. Most nekem segít az interjúkészítésben: a férje kitüntetéseiről, sikereiről, amelyekről a művész nem beszél, javarészt ő tájékoztat. Míg feleségét figyeli, Földes Andorból ismét előtör sajátos humorú, meleg közvetlensége. — Én már negyven évvel ezelőtt megmondtam a feleségemnek, hogy vigyázzon, mert nagy vetélytársa lesz: a zene. De úgy tűnik, ez nem „konkurencia”, hanem mindkettőjük sorsát meghatározó, közös életcél. Most együtt készülnek Londonba, ahol a BBC meghívására, Földes Andor Kodály-műsort ad. És remélhetőleg együtt látjuk őket viszont nem nagyon sokára, ismét Budapesten. SOÖS MAGDA Contribution of Warn to World Civilization and Culture I Tájékoztatási és Kulturális Központ gondozásában. Az egyik egy tanulmánygyűjtemény, címe: Writings of Hungarian Islamologist Gyula Germanus. Az írások — mint arra az alcím is utal: Contribution of Islam to World Civilization and Culture — az iszlám helyét és szerepét tárgyalják a világ kulturális arculatának formálásában. A kötetet az indiai kultúra egyik elismert ifjú szakértője, Wojtilla Gyula szerkesztette, s a Light and Life Publishers nevű indiai kiadó adta ki. Wojtilla Gyula a szerzője és összeállítója az Amrita Sher-Gil and Hungary című könyvnek is. ftmriía Sher-Qil and Tjungary A modern indiai festészet egyik megteremtője, Amrita Sher-Gil, anyai ágon magyar származású volt, 1921-ig élt Magyarországon, nyolcévesen került Indiába. S bár Indiában vált elismert festővé, magyarországi látogatásai alkalmával is több képet festett, melyeket Fábri Károly — egyik könyvbeli méltatója — méltán sorolt a magyar festészet mesterművei közé. A könyvet — melyet a művésznő képei illusztrálnak — az Allied Publishers Private Limited adta ki. Mindkét kötethez Vértes János írta az előszót, aki a kötetek megjelenése idején hazánk indiai nagykövete volt. — b — 15
