Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-21 / 6. szám
MIKES GYÖRGY ERDEI ÖSVÉNYEN Mai párbeszéd — Milyen az új munkahelyed? — Egyelőre jól érzem magam. — S a fizetés? — Nagyon kicsi. Nevetségesen kevés. — Miért maradsz ott? — Szeretek örömet szerezni az embereknek. A főnököm azt mondta rólam valakinek: örül, hogy egyáltalán kapott valakit ezért a pénzért. — Sok a munka? — Én csak akkor dolgozom, ha kedvem van. — Mit szól ehhez a főnököd? — Mondom, hogy örül. Egy értekezleten azt mondta: örül, hogy nem mondtam fel az első hónap után, mint mások tették. — A kuncsaftok? — Jaj, ne is emlegesd őket! Az agyamra mennek. Múltkor meg is mondtam az egyiknek, hogy ki nem állhatom. — Nem lett belőle botrány? — A főnököm megmagyarázta a vevőnek: örülnie kell, hogy egyáltalán nyitva tartjuk az üzletet, mert ezért a pénzért, amit én kapok, csak nagyon kevesen vállalják a munkát. — Na és örült a vevő? — Lehet, hogy örült, de nem látszott rajta. Pedig én szeretek örömet szerezni az embereknek. Egyszer egy újságíró betévedt hozzánk, de én nem tudtam, hogy újságíró és másnap megjelent rólam egy cikk: „Aminek nem szabadna lennie” címmel. — Képzelem, milyen kínos lehetett neked... — Nekem ugyan nem. Az igazgató levelet írt a lapnak. Azt írta, hogy „nem lehetünk válogatósak, örülünk, ha ezért a pénzért egyáltalán jelentkezik valaki. — Még mindig nem értem, hogy miért jelentkeztél? — Mondtam már neked: szeretek örömet szerezni az embereknek. Én már ilyen vagyok. Nem tehetek róla. A főnököm ronda alak, mégis örül nekem. Nem szól egy szót sem, ha elkéstem, mert örül, hogy egyáltalán bejöttem. Nem szól egy szót sem, ha korábban megyek el. örül, hogy nem mentem el még korábban. Amikor valaki kifogásolta, hogy másfél órával a munkaidő befejezése előtt zárt ajtóra talált, a főnököm elmagyarázta a pasasnak: örül, hogy egyáltalán bezártam az ajtót, mert ezért a fizetésért nem mindenki zárná be az ajtót. — Miért nem keresel egy olyan munkahelyet, ahol több a fizetés? — Engem nem a pénz érdekel, illetve nem csak a pénz. Nekem sokkal fontosabb az, hogy itt szeretnek, megbecsülnek. — Biztos vagy ebben? — Egészen biztos. Néhány nappal ezelőtt a rádióban is beszéltek rólam. Kifogásolták a modoromat, szóvá tették azt is, hogy fogalmam sincs, mit gyárt a vállalatunk, de az igazgató a védelmébe vett. — Miért? Mit mondott? — Azt mondta: örül nekem, örül, hogy ilyen kis fizetés ellenére is sziklaszilárdan és hűségesen kitartok a munkahelyemen. — Én egy percig sem maradnék ott. — Engem is hívtak már olyan helyre, ahol több a fizetés, de én nem mentem. Én szeretem, ha örülnek nekem. S nekem örülnek, mert tegnapelőtt jutalmat is kaptam. — Olyan jól dolgozol? — A főnököm azt mondta: már annak is örülnek, ha nem dolgozom semmit. Na hallod, ezért a fizetésért? KRITIKUS PILLANAT LEHOCZKI ISTVÁN Lehoczki István a fiatal karikaturista-nemzedék sajátos rajzstílusú és humorú képviselője, akit elsősorban mai életünk fonákságai foglalkoztatnak TÜRELMETLEN TAVASZVÁRÓ AZ UTOLSÓ KÉZI ARATÓ 28
