Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-07 / 5. szám
ÚJ MÓDSZEREK AZ IPARIRÁNYÍTÁSBAN Közélet - diplomácia Veres Péter külkereskedelmi miniszter újságírók előtt beszámolt a tavalyi eredményekről és ismertette az idei feladatokat. Megállapította, hogy a rosszabbodó külpiaci körülmények ellenére javult külkereskedelmi mérlegünk egyensúlya, a kivitel kilenc-tiz százalékkal emelkedett Március 14-én és 15-én ülésezik a Hazafias Népfront VIT. Kongresszusa, amely a társadalom széles rétegeit tömöl ítő népfrontmozgalom fejlődésének kiemelkedő jelentőségű állomása — jelentette be Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A tanácskozás témakörei közül a főtitkár a legjelentősebbként a nemzeti egység kérdését emelte ki: igen nagy szerepe van a magyarságtudat erősítésének, hiszen a történelmi múlt és jelen megértése a jövőért való közös cselekvést szolgálja. A kongresszus másik lényeges feladata a szocialista demokrácia továbbfejlesztésével kapcsolatos népfront-tennivalók megvitatása. — ezzel a címmel jelent meg dr. Ádámfy József nyugalmazott szegedi körzeti főorvos munkája, a Népművelési Propaganda Iroda kiadásában. A szerző, aki sajnos már nem érhette meg könyvének kinyomtatását, hallatlan szívóssággal gyűjtötte egybe az itthon és külföldön megtalálható Kossuth-szobrok hiteles jegyzékét. A legkitartóbb nyomozást a szobrok alkotóinak és a felavatás időpontjának felderítése jelentette a számára, mivel ezek az adatok a legtöbb Kossuth-szoborról hiányoznak. Mint bevezetőjében írja a szerző, tízéves munkája során ötezer levelet írt, illetve kapott, és illusztrálásul ezer felvételt készített. Bár jártunkban-keltünkben szinte minden nagyobb községünkben találkozunk a 48-as forradalom vezéralakját ábrázoló szoborral, mégis meglepő a könyvben közölt összesítés: a hazánkban köztéren felállított Kossuth-szobrok száma 102, külföldön FOTO: TÓTH ISTVÁN — MTI A Magyar Kereskedelmi Kamara meghívására Budapesten tartózkodott a londoni kereskedelmi kamara 22 tagú delegációja Michael Sellars, a londoni Shell központ kelet-európai igazgatójának a londoni kamara magyar tagozatának elnökének a vezetésével. * Magyar—olasz gazdasági és világpolitikai eszmecserét rendeztek Rómában. A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézete küldöttségét dr. Simái Mihály akadémikus vezette, az Olasz Nemzetközi Intézet küldöttségét (IÁI) Cesare Merlini professzor, az intézet elnöke. — ugyancsak köztéren — 7 szobor áll, múzeumokban, közintézményekben 68 Kossuth-szobor található, a magántulajdonban levő művek száma 62. Dr. Bognár Józsefnek, a Magyarok Világszövetsége elnökének a könyvet méltató előszavában olvashatjuk: „Kossuth Lajos neve és életműve ma is egyik alapja nemzeti egységünknek, cselekvő hazafiságunknak, és összekötő erő az öt kontinens különböző országaiban élő magyarok között is lilét műve — amely elválaszthatatlan a magyar nemzet történelméről, életerejétől és képességeitől — eleven bizonyítéka annak is, hogy kis nép is hozzájárulhat a világot kormányzó nagy eszmék és politikai erők fejlődéséhez, ha cselekedeteivel az emberiség jobb jövőjét előmozdító folyamatok megerősítését és haladását szolgálja.” —b— Az esztendő elején fölöttébb megszaporodott a bútorszállítók és telefonszerelők munkája. Főhivatalok sora szűnt meg, ailiaikulit át, költözött új épületbe, miközben egyre-másra olvashattunk vállalati átszervezésekről is. Ez a sodró közéleti mozgás, amely iratkötegek és irodabútorok vándorlásával öltött látható alakot, első meggondolásra ama világméretű és nálunk sem ismeretlen téveszmére emlékeztet, amely a gazdálkodás ilyen-olyan gondjait átszervezgetéssel, cégtáblák cseréjével, netán albizottság kiküldésével véli megoldani. Helyénvaló máris elhárítanunk ezt a látszatot: a költöző hivatalok és a táblát cserélő vállalatok ezúttal egészen mást jelképeztek. A folyamat, amely most látványosan fölgyorsult, valójában nem mai keletű. Előzményeinek megvilágításához azonban szükségképpen utalnunk kell arra a három tartópillérre, amelyen a magyar gazdaság nyugszik az irányítás 1968-ban bevezetett reformjától mindmáig. A tervezés, a közgazdasági szabályozás és az intézményi irányítás hármasegysége ez, csakhogy fölöttébb zavaró, ha éppenséggel hiányzik a tökéletes összműködés ebben a hármasban. Az utóbbi néhány év tapasztalatai pedig arra intettek, hogy miközben a tervezés és a szabályozás folyamatosan korszerűbbé vált, átalakult, az intézményi irányítás olykor korlátozta érvényesítését. Szakkörökben, a folyóiratok hasábjain már régen vitáznak erről. Erre alapozva, a szakemberek álláspontját gondosan mérlegelve határozta el tavaly ősszel a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága az ipar irányításának korszerűsítését, rámutatva, hogy „a népgazdasági tervezéshez és a gazdasági szabályozáshoz képiest elmarad az ipar központi irányító és vállalati szervezetének fejlődése”. Ezzel egybehangzó nyíltsággal rögzítették a Magyar Közgazdasági Társaság Elnökségének tanácskozásán, hogy „az elmúlt években nemkívánatos módon alakult a vállalatok és a gazdaságirányító szervek közötti kapcsolat; a vállalatok egyre kevésbé voltak képesek kiszámítani az állami intézkedések lépésváltásait, s összekuszálódtak a hatáskörök is”. A társadalmi eszmecserék és a gyakorlati tapasztalatok kétségbevonhatatlanul igazolták, hogy a világválság viharos széljárása közepette gazdaságunk központi irányítását és a vállalatok önállóságát egyaránt erősíteni kell. Kérdés, persze nem fából vaskarika-e ez; lehetséges-e ezt a két látszólag mereven ellentmondó követelményt együttesen érvényesíteni? Meggyőző választ erre alighanem csak akkor fogalmazhatunk meg, ha bemutatjuk: mi változott — változik szervezeti, irányítási rendszerünkben. A központi — kormányzati — irányítás korszerűsítése, összehangolt fejlesztése már tavaly, az esztendő közepe táján megkezdődött. Akkor döntött úgy a Minisztertanács, hogy az Állami Tervbizottság feladatainak középpontjába a tervezés és a szabályozás legfontosabb folyamatait állítja, egyszersmind az irányítás operatív teendőinek összehangolására, nemzetközi gazdasági kapcsolatok tervszerű irányítására létrehozza a kormány Gazdasági Bizottságát. Januártól megszűnt a korábbi három ipari minisztérium — amelyek addig a kohó- és gépipar, a nehéz- és a könnyűipar ágazati sávjaiban működtek —, s helyükbe egyetlen Ipari Minisztérium lépett. A változás korántsem mennyiségi — a három és az egy matematikai különbségével az átrendeződés nem közelíthető meg. A lényeg ugyanis az, hogy nem összevonásról, hanem feladatkörét tekintve új irányítási központról van szó. Az Ipari Minisztérium létszáma mintegy a fele a korábbi három minisztériuménak, s ez a számszerű csökkenés annyit mindenképpen érzékeltet: most már lehetőség sincs az iparvállalatok közvetlen, aprólékos irányítására, hiszen ehhez pusztán a létszám sem lenne elegendő. Ám erről piersze elvileg sincs szó — az új minisztérium éppen oly módon erősítheti a lényegre összpontosuló közpxmti irányítás hatékonyságát, hogy mentesül a közvetlen — utasító típusú — vezetéstől. Feladata ezzel szemben az, hogy közreműködjön az ipari ágazatok gazdaságpolitikai koncepcióinak kialakításában, s a megvalósítás ellenőrzésében, különösen mérlegelve a műszaki fejlesztés, a tudományos kutatás, a nemzetközi együttműködés lehetőségeit. Természetes, mégis hozzátesszük: az Ipari Minisztérium gyakorolja iparvállalatai felett az állam tulajdonosi jogait. Figyelemre méltó azonban, hogy az új minisztérium nem vette át elődjeitől az árhatósági funkciókat; azért nem, mert az Országos Anyag és Árhivatal az ár- és a piacfelügyelet országos hatáskörű irányító központja lett. Piacfelügyeleti és piacszervezési jogait érvényesítve, az Árhivatal ellenőrzi az önállóan működő, a piacon árpolitikájukkal is döntéseik szerint manőverező vállalatok tevékenységének szabályszerűségét. Ami a vállalatok önállóságát illeti, éppen ebből következik a Magyar Kereskedelmi Kamara átalakulása, feladatkörének bővülése is. A Kamara az érdekviszonyok szövevényében képviseli tagvállalatai érdekeit. Ámi a vállalatok — illetve a vállalatokat jogi egységgé ötvöző trösztök — átszervezését illeti, itt nagyon átgondolt és folyamatos korszerűsítő munkálatokról van szó. E változások hátterében az a felismerés húzódik, hogy iparunk — bizonyos ágaiban — szervezetileg túlzottan centralizált; kis- és a középvállalatok hiánya merevítő hatású, ez pedig a világpiachoz igazodás rugalmas készségeit csökkenti. Ily módon — hosszan elemző munka után megszűnt a tröszti irányítás a bor-, a cukor-, a dohányiparban, a szénbányászatban és az útépítésben, s önállósult az ide sorolt 44 vállalat. Az esztendő elején néhány országos nagyvállalatból kivált több üzemegység, önálló céggé lépve elő. Számolunk vele, hogy önmagában a szervezés semmit nem old meg. Tény viszont, hogy a következményekhez igazodó, a változásokat érzékelő irányító és vállalati szervezet új alkotó energiákat szabadíthat fel. TÁBORI ANDRÁS A VILÁG KOSSUTH-SZOBRAI 2