Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-21 / 4. szám

Balladák é/ me/ék Szekeres Erzsébet faliképéi Müvei elé valamelyik népballadánk kívánkoznék leginkább, vagy egy jól kiválasztott meserészlet. Hiszen maga is belőlük, közülük indult el, s legjobb alkotásaiban hozzájuk nő fel újra és újra. A legszebb népballadák, népdalok és nép­mesék jutnak el hozzánk új formában Sze­keres Erzsébet varrott faliképéin. Nem illuszt­rálja a Kallós Zoltán gyűjtötte balladákat, hanem a számára fontos pillanatot ragadja meg bennük, s a szülőföld ma is élő népmű­vészetének motívumaival alkotja újra őket. A Galgamente fehér fonala, gyöngyei, a kék, a fehér, az aranysárga szín és a tavasz virá­gai békességgé oldják a népballadák szomorú­an fenséges hangulatát. Kiállításain egy-egy balladasor a tisztaság és a harmónia légköré­ben — ajándékként — az új ráolvasás vágyát is fölébreszti a látogatóban. Ha pedig a gyermekekhez szól, tarka szín­halmozássá vidámodik a balladák letisztult jelrendszere. A bájosan humoros, néhol gro­teszkre formált figurák boldognak hitt gyer­mekkorunkat idézik. „Gödöllőn élek, ezt tartom szülővárosom­nak, s minthogy a Galgamente az otthonom, szinte önkéntelenül kezdtem a népművészet­től kapott élményeimet beleszőni-varrni ké­peimbe. Végzettségem szerint mezőgazdasági mérnök vagyok, s édesanyám segítő szerete­­tének köszönhetem, hogy szabad időmben ké­peimen dolgozhatok, s így néhány éve a Mű­vészet Évkönyv is rendszeres kiállítóként tart­hat számon.” Jó néhány képe már művelődési intézmé­nyek, házasságkötő termek, óvodák falát dí­szíti. A legfrissebb hamarosan a gödöllői gyermekkönyvtárba kerül, s új kiállítási anyaga készül Szolnok városának fölkérésére. „Azt szeretném mindig elérni, hogy a képei­met szemlélők végül is mosollyal szívükben távozzanak a kiállításomról. Még akkor is, ha — mint az életben mindig — a szép mosoly­ba bánat is vegyül.” PATONAI ADRIENNE 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom