Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-02-21 / 4. szám
A TOTÓPÁLYÁZAT Sugár Zsuzsanna, a Dán Királyi Könyvtár Zeneműtárának vezetője levelet küldött az Országos Széchényi Könyvtárnak. „Az augusztusi budapesti könyvtáros-találkozó és az annak keretében szervezett látogatás a Széchényi Könyvtár Zeneműtárában — írja többek közt Sugár Zsuzsanna — nagy élményt jelentett számomra, mind szakmailag, mind emberileg. És megadta a szükséges végső inspirációt egy, már előzőleg megkezdett munkához. Az évek folyamán ugyanis szokásommá vált, hogy minden utamba kerülő hungaricumot feljegyeztem. Most pedig egy katalógusrevízióval kapcsolatban sikerült a listát kiegészítenem olyannyira, hogy úgy érzem, megérett arra, hogy önöknek elküldjem. Mellékelem tehát a koppenhágai Királyi Könyvtár zenei osztályán található, 1961 előtt regisztrált hungarica-anyagot.” Az Országos Széchényi Könyvtár nevében dr. Kecskeméti István, a zeneműtár vezetője köszönte meg a nemzeti művelődésünkhöz nyújtott hozzájárulást. * Érdeklődéssel forgattuk a Floridában (USA) élő dr. Bognár Kálmán levelét, amelyben javaslatokat tesz, milyen témákkal foglalkozzék kiemelten a Magyar Hírek. Igaza van abban, hogy az örvendetesen változó magyar paraszti életforma bemutatása mellett utalnunk kell annak a történelmi útnak az ismertetésére, amely a felszabadulástól a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtéséig — nem éppen konfliktusmentesen — zajlott le. Ami másik javaslatát illeti, már bizonyára észrevette, hogy több-kevesebb rendszerességgel közlünk könyvszemléket és szemelvényeket (többek közt Moldova Györgyöt is). Nagyon köszönjük levelét, s reméljük. Ön is megtalálja majd a hiányolt témákat a Magyar Hírekben. * Szirmay Ferenc, Üj-Zélandban élő olvasónk az elmúlt év novemberében kapta meg munkásságáért a Magyarok Világszövetségének kitüntető aranyérmét. „Igaz, hogy elismerés és anyagi siker itt is éri az embert a messze idegenben — írta levelében —, de hogy egy emigrált magyart ilyen kitüntetés érjen, az mindent felülmúl. Ez további munkára serkent, hogy továbbra is vigyem a magyar kultúra hírnevét.” Képünkön: Szirmay Ferenc átveszi a kitüntetést Molnár Istvántól, hazánk ausztráliai nagykövetétől. A Szülőföldünk szerkesztősége és a Magyar Hírek által meghirdetett Olimpiai totópályázatot Üveges Béla, a Német Szövetségi Köztársaság-beli Frankfurtban élő honfitársunk nyerte. A nyertes, első díjként kapott egyhetes magyarországi tartózkodása során ellátogatott a Magyarok Világszövetségébe is. Itt beszélgetett vele munkatársunk. — Egy éve járatom a Magyar Híreket, ott akadtam rá a felhívásra. Bevallom őszintén, nem sokat gondolkoztam a válaszokon, úgy töltöttem ki, mint egy totószelvényt: egy igen után két nemet húztam alá ... Szerencsém volt, hogy én nyertem ezt az utazást, amelynek során az ország több híres városába is eljutottam. Évente két-három alkalommal szoktam hazajönni. Ez most a ráadás. Egyébként is sokat utazgatok, hiszen gépkocsivezető vagyok. Sok magyar nyelvű irodalmi mű sorakozik otthon a polcomon, minden alkalommal viszek haza egy-két verseskötetet vagy történelmi munkát. Ez szó szerint az én magánkönyvtáram, hiszen sem a feleségem, sem a fiam nem értenek magyarul. Több ízben nyaraltunk már családostul Magyarországon, de ez a mostani igazi kikapcsolódás, valódi szabadság, hiszen még a gondolataimat is lesik, mit szeretnék enni, mit szeretnék látni . .. Érdemes volt megpályázni. FOTÓ: GESZTI ANNA * Három generáció sorsát szövi életútja leírásába az Ausztráliában Sydneyben élő Czeizler Rose Visontay. A 78. évében járó szerző magyarul írta le Debrecentől Sydney-ig ívelő életrajzát, mely végül is Dániel József angol fordításában jelent meg 1976-ban. A könyv nagy sikert aratott, olyannyira, hogy Rose Visontayt, aki egyébként neves festő és kerámikusművész, az ausztráliai írók szövetsége és a PEN Club tagjai közé hívta. A Boutique című könyvet bizonyára sokan ismerik már olvasóink közül, ám most, hogy mi is megismerkedhettünk Rose Visontay fordulatokban gazdag önéletírásával, úgy éreztük, hogy ha több éves késéssel is, érdemes megemlékeznünk erről az értékes kötetről. * Gyermekkori emlékeit, 1959-es magyarországi látogatásának élményeit írta meg versekben a Miamiban élő Márky Aranka. Verseivel együtt vallomását is elküldte szerkesztőségünkbe. Ebből idézünk: „Hatvan éve, hogy elhagytam szülőhazámat, de nekem még mindig a legszebb. Arról álmodozom, hogy ismét hazalátogatok, de hát az én előreszaladt időmmel nem számíthatok rá, mert éveimet nem lehet zsákba dugni...” NYERTESE A múlt év végén Amigo Zsuzsa (Ausztrália) szervezésében Sydneyben, a Verbrugghen Hallban, a délcsendes-óceáni Liszt Ferenc Társaság jól sikerült hangversenyt rendezett. A csaknem százfőnyi közönség között ott volt Molnár István, hazánk ausztráliai nagykövete, Illich Lajos főkonzul és családtagjaik. A műsorban Liszt-, Kodály- és Charpentier-művek szerepeltek. * Magyar költők és írók mondatai csendültek fel New Orleansban, ahol Sellei Zoltán adta elő „Haza a vers is” című műsorát. A bevezetőt dr. Gergátz István tartotta, aki levélírónk (Gergátz Zsófia, Budapest) szerint fáradhatatlan szervezője a magyar összejöveteleknek. Képünkön: dr. Gergátz István (ül) és Sellei Zoltán. * A Sepsiszentgyörgyön élő Zágoni Jenő múzeumi főkönyvtáros Körösi Csorna Sándorral kapcsolatos bibliográfián dolgozik. Szeretné összegyűjteni a nagyvilágból mindazokat az adatokat, amelyek a nagy tudásra vonatkoznak. A hatalmas vállalkozás már befejezéséhez közeledik, de néhány adattal ki kellene egészíteni a bibliográfiát, ehhez vár segítséget. Címe: Zágoni Jenő 4000 SF. GHEORGHE-SEPSISZENTGYÖRGY C. p. 119, Jud. Covasna, Románia. Tiszta szívvel címmel három norvég fordító és Sulyok Vince (Norvégia) fordításában a Solum Kiadónál megjelent egy József Attila-válogatás. kalten gát** Kittes mese MED REM HJERTE Stockholmban kiadott magyar versesiíönyvet hozott címünkre a posta; szerzője Harrer Gábor. A Nincs mese című kötet ígéretes költői tehetségről tanúskodik. Osztráger Béla (született Budapesten, 1916. november 1-én, anyja neve: Keleti Ilona) 1946 második felében vándorolt ki külföldre. Utolsó ismert címe: Izrael. 1950-ben írt utoljára, azóta nem tudnak róla semmit. Keresi fia, ifj. Osztráger Béla Lakitelekről. Szabó István (született Budapesten, 1922-ben) 1956-ban ment ki külföldre és az USA-ban, Los Angelesben él. Budapesten a Fadrusz utcában lakott. Keresi Gellén Endre Budapestről. Stephanie Andersont (született Budapesten, 1946-ban, anyja neve: Piffko Stefánia), aki 1956-ban külföldre távozott és Kanadában telepedett le, keresi Gellén Endre. Balogh Árpádot, aki 1928-ban születet, keresi édesanyja Baloghné Bognár Eszter Gárdonyból. Schannen Miklós (1935. november 2-án született Lúgoson. Anyja neve: Cséman Margit) 1956-ban külföldre ment, és Angliában telepedett le. Keresi édesanyja, Késmárki Béláné Budapestről. Pivarnyik Mihály, Gazdag Géza, Maresch László és Klein Magda cukrászokat keresi Beke Sándor Venezuelából. A három férfival együtt dolgozott Nyíregyházán Sípos Gézánál. Klein Magda a Kolumbusz utcai Cukorgyárban dolgozott. Berky István (született Kiskunlacházán, 1913. január 3-án, anyja neve: Bán Rozália) 1956-ban külföldre távozott. Utoljára 1958-ban adott hírt magáról, Ausztráliából. Keresi Berky Károly nevű fia Budapestről. Csáky József (született 1912. január 8-án, Mezőtúron. Anyja neve: Papp Mária) 1945-ben vándorolt ki külföldre, és Venezuelában telepedett le. 1977-ben írt utoljára. Keresi testvére István Győrből. Ifj. Fejes János (született 1924. január 13-án, Szegeden, anyja neve: Kopasz Erzsébet, foglalkozása szabó) 1944 óta nem ad hírt magáról. Utoljára Beregszászon látták. Keresi unokahúga, Bíró Anna Mária Szegedről. Povolni Pál (1939. február 7-én született Vízváron. Anyja neve:Szalkó Rozália) vasúti kazánkovács 1976 augusztus hónapban külföldre ment. Jelenleg New Yorkban él. Édesapja 1979. május 22-e óta nem tud róla. Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A Magyarok Világszövetsége készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: Magyarok Világszövetsége, Budapest, H—1905. 22
