Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-02-21 / 4. szám
Megismerte ezt az urat, s olyan furcsa ordítást hallatott, hogy alant az istállószolgák összenéztek. 3. Megismerte ezt az urat. Hogyne ismerte volna meg! Ez az úr volt az, aki egy emlékezetes téli napon kitette őket a házából: őt és családját, a beteg feleségét meg a kisgyermekeit. Mi köze volt hozzá, hogy ő családos ember és hogy a felesége beteg?! Mit tartoztak rá szegény lakójának magánviszonyai?! Igaza volt ennek az úrnak, mert ő akkor csakugyan nem tudta megfizetni a házbért, pedig már egy fél éve tartozott vele! A többi nem tartozott rá. Milyen rég volt ez! Milyen nagy ideje, hogy se a felesége, se a gyermekei nem élnek! Nem csoda, hogy ez az úr nem is sejti, kit tisztel meg a figyelmével, és hogy oly békésen üldögél a székén! A levegő tornásza lepattant ültőhelyéből, és a trapézba fogózva hintálózni kezdett a szédítő magasságban. — Az ugrás nehéz — szólt magában. — Először is nehéz kikerülnöm a hálót, és minthogy nem ugorhatom egyenesen, különösen nehéz a célt eltalálni. Mindenesetre megkönynyíti a feladatot, hogy véletlenül senki se ül a cél közelében; hanem azért nagyon pontosan ki kell számítanom nemcsak az útirányt, a lendületet is. Ez az úr odalenn nem szokott a biliárdon olyan nehéz lökéseket csinálni, mint amilyen nehéz ez az ugrás. A kartársaim közül senki se tudná az előttem levő problémát megoldani; magam se állottam még nehezebb feladattal szemben. Hanem azért megcsinálom. Utoljára még megoldom a legnehezebbet, ami a művészetemtől telik. Most már olyan szédítő sebességgel himbálózott a magasban, hogy az emberek szorongani kezdtek. Egyszerre elkiáltotta magát: — Go on! S a következő pillanatban egy soha nem látott halálugrással lecsapott a páholyban ülő úrra. Mire a rémület kiáltása kitört, a magános néző és a levegő tornásza nem volt két különböző ember, csak egyazon hústömeg. KÖNYVESPOLC Juhász Gyula-antológia angolul A második világháború után a modern magyar líra nagyjai közül Ady Endre mellett Juhász Gyula került leginkább előtérbe az iskolai és kritikai kiadványokban. A huszadik századi magyar líra nagyszámú idegen nyelvű fordításai között Juhász eddig mégsem szerepelt. Most végre angol nyelven megjelent négy tucatnyi válogatott verse (The Beard Sunner — Szakállszárító. Richmond, Kentucky, USA 1980.). A fordító Anton Nyerges professzor, a richmondi egyetemen az európai művelődéstörténet tanára. Nyergest nem riasztották vissza a Juhász verseiben bőven szereplő magyar őstörténeti, néprajzi és történelmi vonatkozások, ö maga finnugor nyelvésznek készült, skandináv egyetemek finnugor tanszékein tanult ösztöndíjasként, majd évekig a budapesti USA nagykövetség sajtó- és kulturális attaséja volt. Eddig már több klasszikus és modem magyar költőt tett hozzáférhetővé az angol nyelvű érdeklődőknek. 1946-ban megjelent egy Ady-válogatása. 1969-ben pedig Ady-életrajzát és Ady kétszáz versét tette közzé. 1973-ban egy-egy Petőfi és József Attilakötete jelent meg. 1976-ban eredeti kísérletként Arany János epikai műveinek prózai fordítását tette közzé. Most megjelent Juhász-kötetében nem a versekhez fűz magyarázatokat, hanem a nagy költő életrajzát mondja el végig, és egy-egy eseménynyel. személlyel kapcsolatban az oda vonatkozó verset idézi. Szerinte Ady és József Attila között Juhász Gyula a legjellemzőbben magyar forradalmár költő. Nyerges szépen méltatja Juhász Gyula szegedi származásával összefüggő faluimádatát, tudományos eredetű keleti mitologizálását a világtörténelem, a művészetek és a humanizmus nagyjairól írt sok szép versét. Magyar folyóiratok a két világháború között A magyar sajtótörténet egy sokágú fejezetét dolgozta fel új könyvében M. Pásztor József. („Az író beleszól... Baloldali irodalmi folyóiratok az ellenforradalmi Magyarországon”. Kossuth Könyvkiadó, 1980. 464 1.) Hosszú évekig tartó anyaggyűjtés előzte meg az úttörő munka megjelenését. A szerző beszerezte az egyes folyóiratok még élő szerkesztőinek, főmunkatársainak és kiadóinak emlékeit, okmányait és levelezését. A szerkesztők írásait ezt megelőzően már kiadta „Búvópatakok” című kötetében. (Petőfi Múzeum, 1978.) Irodalom-, sőt művelődéstörténeti szempontból fontos adatok tömegét gyűjtötte így össze. Ezek nemcsak az 1920—1944 közötti évek magyar szellemi mozgalmaiba nyújtanak betekintést, hanem az akkori fiatalság mohó érdeklődésére is fényt vetnek. A könnyebb áttekinthetőség végett csoportonként mutatja be az egyes sajtótermékeket, világnézeti összetartozásuk vagy társadalmi hátterük alapján. Bemutat 21 szocialista, 15 avantgarde, 17 haladó polgári és 16 népies irányzatú folyóiratot, az ellenállási mozgalomnak pedig több folyóiratát, napilapját és antológiáját ismerteti. Az akkori nyomdaköltségek és cenzúraviszonyok miatt természetesen sok a rövid életű, úgynevezett kis folyóirat. A mai magyar könyvkiadás lehetővé tette, hogy antológiákban hozzáférhetők legyenek az akkori vezető folyóiratok. Pásztor József szép kiállítású könyve gazdag bibliográfiát is tartalmaz. GÁL ISTVÁN Budavár erődítési térképe (1749) „Budavár helyreállítása s megerősítése azért szükséges, nehogy az ellenség elkeseredésében valami támadást intézzen ellene, mivelhogy elvesztése: előzménye hatalma teljes megsemmisülésének. Fő dolog a megrongált falak kijavítása, minthogy azokon temérdek rés tátong.” — így ír I. Lipót királyhoz Marsigli, itáliai hadmérnök 1686. októberében, nemsokkal Budavár visszafoglalása után. Budát a korabeli oklevelek gyakran emlegetik várként, városként. Az 1240—60-as években épülnek meg a vár falai, kapui, amelyekhez minden század hozzátett valamit. A késő középkor erődrendszerét a törökök is továbbfejlesztették. Miután a sok vihart átélt Buda várát 1686. szeptember 2-án visszafoglalták a töröktől, Luigi Ferdinando Conte Marsigli hadmérnök számos térképvázlatot készített az erődítményrendszerről, ezt az igényes térképészeti munkát is az ő neve fémjelzi. Ez az 1749-ből származó térképfakszimile nemcsak a hadtörténelemmel és térképtörténettel foglalkozó tudósoknak érdekes olvasmány, hanem a honismerettel elmélyülten foglalkozók is örömet lelnek benne. (Zrínyi Kiadó, 1980. Budapest) —1— 19
