Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-02-21 / 4. szám
MAGYAROKTATÁS AMERIKAI EGYETEMEKEN — Jó estét — mondja a tanár, és a diákok válaszolnak: — Jó estét kívánok. A Portland State University-n (Portlandi Állami Egyetem — röviden PSU) az oregoni város felsőoktatási intézményében ismét megkezdődött a magyar nyelvi szeminárium. A hallgatók száma mindössze tíz; mégis akár az amerikai társadalom keresztmetszetét képviselhetnék: fele nő, fele férfi; vannak köztük nappali szakos egyetemisták, és a felnőttoktatási program résztvevői. Életkoruk 19 és 60 év között váltakozik. Foglalkozás, érdeklődés szempontjából is teljesen eltérők: Cheryl általános iskolai tanítónő akar lenni, Becky táncoktató, Julie vezetéstudományt hallgat, Mike politológus, John vezető beosztású tisztviselő, és a két Paul közül az idősebb üzletember, a fiatal pedig muzsikus, Katie és Sue még nem tudják, milyen pályát válasszanak. Vajon milyen indítékok vezérlik őket? Föltehetően nem a karrierizmus. Minden bizonnyal egyikük sem fogja használni nyelvtudását jövendő munkakörében. E hallgatók — és másutt tanuló társaik jutalma magában a megszerzett tudásban rejlik, és abban a reményükben, hogy ennek révén könynyebben megismerhetik a magyarokat, kultúrájukat. Mindössze egyetlen közös élményük van vagy lesz: mindnyájan jártak már Magyarországon, vagy készülnek oda. A PSU-n eddig valamivel több mint száz hallgató vett részt a magyar nyelvi szemináriumokon, közülük harminc pedig legalább egy szemesztert a Szegedi József Attila Tudományegyetemen töltött; ezzel az intézménnyel kötött ugyanis megállapodást a PSU. S, hogy miért vonzza őket Magyarország? Az egyiknek szokatlan és izgalmas úticél, a másiknak az egyik-vagy mindkét szülője, illetve a házastársa származott el onnét. Akad köztük olyan is, aki tudományos céllal akar foglalkozni Kelet-Európával, a magyar nyelv tehát nélkülözhetetlen munkaeszköze. Az összehasonlító-irodalomszakosok közül jó néhányan azért akarnak megtanulni magyarul, mert már terjed a felismerés, hogy ez az irodalom nagyszabású, és az egyik leggazdagabb Európában. Megint mások a népzene vagy a néptánc, a komoly zene vagy a sport révén kerültek kapcsolatba Magyarországgal. De a legtöbb hallgatót — és köztük a legjobbakat — az vezérli, hogy a magyar lebilincselően különös nyelv. És akár „hivatásból”, akár hobbiból foglalkoznak vele, ez páratlanul nehéz feladat, ugyanakkor páratlan élmény. Többségük már ismer néhány idegen nyelvet — ennek elÉitetö Lajos tanítványai körében lenére mindig rácsodálkoznak e nyelvnek számukra idegen, ám lenyűgöző szerkezetére. S ez nem puszta szóvirág, mert a magyar olyannyira elüt a „népszerű”, jórészt indoeurópai nyelvektől, hogy a vele való megismerkedés során az emberben felötlik: valójában mi, milyen a nyelv?, s e kérdésre való válaszkeresés közben roppant érdekes gondolatokra bukkanhat az ember. Azok a nyelvészek, akik hallgattak magyart is, azt állítják, hogy ez felér legalább két nyelvészeti kurzussal. Az angol anyanyelvűek nehezen sajátítják el a magyart, mert hangrendszere és szintaxisa összehasonlíthatatlanul bonyolultabb, és a szókincs terén is vajmi kevés támpontra lelnek. Ha azonban a hallgató érdeklődik, hogy ez vagy az „miért van így?”, az oktatónak csak ritkán kell folyamodnia a semmitmondó érvhez: „azért, mert”. A magyar nyelv szabályai, logikája, szóképzése beláthatok és gyakorlattal követhetők. Sok nehézséget jelent azonban a megfelelő tankönyvek, szöveggyűjtemények és segédeszközök hiánya. Noha az előbbiek közül nem egy kiváló munka jelent meg magyarul — főként a gyerekek részére —, ezek elsősorban a már alapvető nyelvtudást megszerző külföldieknek készültek. A felnőtt kezdők számára azonban nincs igazán korszerű tankönyv. Sőt, még a szótárak is — érthetően — főként az angolul tanuló magyarok s nem a magyarul tanuló angol anyanyelvűek szempontjait tartják szem előtt. A PSU-n immár 12 éve tartanak magyar nyelvtanfolyamot, s ehhez járul még egy nyári intenzív szemeszter is, amely Magyarország irodalmával, történelmével és politikájával is foglalkozik. Ehhez kapcsolódva alkalmilag ismertetéseket, bemutatókat szerveznek a magyar népművészetről, zenéről, filmről, sőt a világhírű magyar konyháról is. Az egyetem ezenkívül védnökséget vállal FOTO: BARBARA FEFFER olyan külső események fölött is, mint a New Jersey-ben kétévenként ismétlődő néptáncfesztivál, és a Buffalóban (N. Y.) a cserkészeknek tartott kulturális ismeretterjesztő rendezvénysorozat. 1980-ban a PSU és az Ohio Northern University (Ohiói Északi Egyetem) közös patronálásában teljes értékű kurzusnak számító nyári egyetemre került sor az Ohio állambeli Addban. Az amerikai felsőoktatási intézmények közül egyedül az Indiana University (Indiánál Egyetem) — a szövetségi kormány hozzájárulásával fenntartott — Urál-altáji nyelvek tanszékén lehet diplomát, illetve doktorátust szerezni a magyarból, mint szakból. A Magyar Népköztársaság illetékes szervei a magas szintű indianai oktatás elismeréseként is professzúrát alapítottak itt. Noha a magyarul tanuló amerikaiak száma viszonylag kicsiny, nekünk, oktatóknak nincs okunk a borúlátásra. Először is, az Egyesült Államokban működő olyan szervezetek, mint az American Hungarian Foundation (Amerikai Magyar Alapítvány) és a Magyar Baráti Közösség mindinkább támogatják az egyetemi szintű magyar tanulmányokat. Sok segítséget jelent a Magyarországon megjelenő Nyelvünk és Kultúránk című folyóirat, amely a magyaroktatás módszereinek, nemzetközi ismertetésének, tapasztalatcseréjének nyújt teret. A nemrégiben életre hívott Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság ugyancsak fontos szerepet vállalhat e tekintetben, leginkább az elméleti kérdések tisztázásával. ÉLTETŐ LAJOS A PORTLAND STATE UNIVERSITY IDEGEN NYELVI TANSZÉK CSOPORTJÁNAK VEZETŐJE Az USA című folyóiratban Raáb György gondozásában megjelent cikk nyomán. 15
