Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-21 / 4. szám

Történelmünk képekben 29. n FŐID KÉPE KÉSZ, (SOK lEGVGII FEJE Magyarország a török kiűzése után A másfél évszázados török hó­doltság megszűnésével az ország egysége helyreállt, de a törökök kiűzéséért igen nagy árat kellett fizetni. Az oszmán igát a Habs­­burg-elnyomás váltotta fel. I. Lipót császár-király és kor­mánya úgy gondolta, elérkezett az ideje, hogy Magyarország külön­állását megtörjék és az országot az örökös tartományok sorába ke­belezzék be. Az országgyűlés már a Buda visszafoglalását követő évben nagy politikai engedmé­nyekre kényszerült: az 1687. évi országgyűlés lemondott a király­­választás jogáról, s eltörölte az Aranybulla ellenállási záradékát. A Habsburgok uralma örökletessé lett, s a nemesség elvesztette jo­gát, hogy a törvényszegő királlyal szemben felléphessen. Az évtizedeken át tartó háború nagyon sok pénzbe került, s en­nek javarészét a magyar parasz­ton hajtották be. Ugyanakkor a hadszíntérül szolgáló ország szin­te teljesen elpusztult. A 60—80 ezer főnyi császári sereget, a had­sereg lovait élelmezni kellett, a vezérek és a katonák szabad va­dászterületnek tekintették az or­szágot. Előlük egész vidékek népe az erdőkbe és a mocsarak közé menekült; Debrecen városa szinte koldussá lett, úgy kifosztották. Hogy pedig az országos elégedet­lenséget elfojtsák és újabb pénz­hez is jussanak, Caraffa generális Eperjesen legfelsőbb jóváhagyás­sal nemesek és polgárok egész so­rát katonai törvényszék elé állít­tatta. A vértörvényszék azután koholt vádak alapján fő- és jó­szágvesztésre ítélte őket. A bécsi udvar Magyarországot meghódított tartományként kezel­te. Császári tábornokok és hadse­regszállítók megyényi birtokokat kaptak adományba, s a magyar nemesek csak úgy juthattak újra régi birtokaikhoz, ha tulajdonjo­gukat oklevéllel igazolták és az Üjszerzeményi Bizottság által megszabott fegyverváltságot lefi­zették. Mindez I. Lipót abszolút uralmának megerősítése jegyében történt, mert úgy vélték, hogy „a forradalomra és nyugtalanságra hajló magyar vért” megszelídíteni csak úgy lehet, ha elnyomják. A Jászkunságot elzálogosították a Német Lovagrendnek, ezzel job­bágysorba taszítva annak szabad parasztjait. Ugyanakkor a délvi­dékre betelepült szerbek széles körű önkormányzatot kaptak, s megkezdték a lakatlanná vált al­földi és dunántúli részekre néme­tek (svábok) betelepítését. És míg a görögkeleti vallású szerbek tel­jes vallásszabadságot nyertek, a protestáns magyar falvak vallás­gyakorlatát eltiltották, és megin­dult az újabb erőszakos térítés. Az országot valósággal elözönlöt­­ték a különböző szerzetesrendek, az egykorú népi ének is „papura­­lomról” beszélt. A kivérzett, elpusztított ország mindezt aléltan tűrte. A paraszt­ság ugyan hol itt, hol ott felkelt az idegen zsoldoshadak ellen, de fölkelésüket könnyen vérbefojtot­­ták. 1697-ben bujdosó jobbágyok és kenyér nélkül maradt végvári katonák váratlan rajtaütéssel ke­zükbe kerítették Tokaj várát és Sárospatakot, de magukra hagyat­va el kellett bukniuk a katona­sággal szemben. Az elkeseredett nép már csak egy emberben re­ménykedett: a fiatal II. Rákóczi Ferenc hercegben. 1 Rákóczi, az erdélyi fejedelmek sarja, a Wesselényi összeesküvés- 2 ben részes 1676-ban meghalt I. Ferenc és a kivégzett Zrínyi Péter horvát bán leányának, Ilonának fia mindössze 12 éves volt, ami­kor 1688-ban Munkács várának feladása után anyjától elvették. A bécsi udvar, hogy udvarhű arisz­tokratát faragjon belőle, Csehor­szágban a jezsuitáknál neveltette; tanulmányait a prágai egyetemen, majd Olaszországban fejezte be, s Bécsben élte a főúri ifjak léha életét. 1694-ben megházasodott (a Hessen-Rheinfelsi német hercegi családból nősült, felesége révén rokonságba került a francia ki­rállyal), s magyarországi birtokai­ra költözött. Német ruhát hordott, császári tisztekkel barátkozott, tüntetett udvarhűségével. Amikor a felkelt parasztok 1697-ben meg akarták nyerni ügyük számára, Bécsbe futott előlük. Az ország helyzetének megisme­rése, Bercsényi Miklós ungi főis­pánnal való barátsága s az a föl­ismerés, hogy mindenki tőle, az ország legnagyobb birtokosától és legelőkelőbb sarjától várja a vé­delmet. ősei útjára térítette. Több előkelő nemessel összeesküvést szőtt a Habsburgok ellen, s támo­gatásért XIV. Lajos francia ki­rályhoz fordult. Levele az udvar kezébe került, és 1701 tavaszán nagysárosi várában elfogták. Bécsújhelyre vitték, és abba a cellába zárták, ahonnan anyai nagyapja a vérpadra lépett. Neki is ezt a sorsot szánták, de sike­rült megszöknie. Lengyelországba menekült, innen próbálta Francia-K 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom