Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-12-24 / 25-26. szám
JANIKOVSZKY ÉVA Tessék csak ránk bízni Az úgy volt, hogy amikor kikönyörögtük, hogy az idén mi rendezzük az első bőseknek a télapót, csak arra gondoltunk, hogy ne a cések rendezzék, mert úgyis mindig mindent ők csinálnak. És éppen ideje volt, hogy ezt a Vali néni is belássa. Miután belátta, nekünk már nem nagyon volt időnk a télapóra gondolni, mert kezdődött az iskolai pingpongbajnokság, és le akartuk győzni a nyolcadik bét, mert az is unalmas, hogy a pingpongban mindig ők győznek. Egyszer ugyan összeültünk, hogy megbeszéljük, hogy mi legyen a télapón, de aztán inkább a pingpongbajnokságról beszéltünk, mert a Zsombó, akinek sok kistestvére van, teljesen megnyugtatott minket. Ugyan már, mondta a Zsombó, hát az lesz a télapón, ami lenni szokott, egy kissrác annak örül, ha verset mondhat vagy énekelhet, és kész. így aztán abban maradtunk, hogy majd a kissrácok adják maguknak a műsort, mi meg sókerámiát adunk nekik. A sókerámiát a Móni találta ki, mert a Zsuzsa meg ő kerámiaszakkörbe jár. Jutka ugyan mondta, hogy valami cukor is kellene, de leszavaztuk, mert cukrot azt minden kissrác kap a szakszervezeti Télapótól meg otthon, a sókerámia viszont örök emlék, r” o 0 0 0 6 0 0 o 0 c 0 0 o 0 0 o ___CL -CL o O 6 0 l 0 0 0 0 0 c o 0 0 00 < 0 0 0 o ___Ú mert nem lehet megenni. Mondtuk is a Móninak, hogy jó sósra csinálják, nehogy mégis megegyék. Két nappal a télapó előtt végre megvertük a nyolcadik bét, és éppen örültünk neki, mikor jött a Vali néni, hogy elkészültünk-e a műsorral, mert az elsősök nagyon várják. Tessék csak ránk bízni, mondta neki Csibor, és a Vali néni erre ránk bízta, pedig ismerhetné már a Csibort. Alighogy a Vali néni elment, a Móni kiborult, hogy mi nem csinálunk semmit, csak pingpongozunk, és jártatjuk a szánkat, márpedig a szakkör nem tud annyi télapót csinálni sóból, hogy minden kissrácnak jusson, mert a fele eltörik. Erre a Csibor is bepörgött, hogy mért, az talán semmi, hogy megvertük a nyolcadik bét, és közben mi is legalább tíz labdát szétvertünk. Nekem erről eszembe jutott valami, és mindjárt el is mondtam az Attilának, azért éppen az Attilának, mert ő tud festeni, én meg nem. Az jutott eszembe, hogy elkérjük a Bandi bácsitól a megrepedt pingponglabdákat, és csinálunk belőlük a kissrácoknak télapót. Attila festett rájuk arcot, Jutka ragasztott szakállt, a Zsombó meg csinált kék papírból palástot, meg süveget. Azért kékből, mert pirosat már sajnos nem kaptunk az utolsó napon. így aztán a kissrácok fele sótélapót kapott, a másik fele meg kéket pingpongból, és annyira örültek neki, hogy mindjárt el is cserélték egymással. És volt még egy meglepetés, mert a Marci nővére a főzőszakkörben sütött két nagy tepsi pogácsát nekik. Előbb ugyan azt hitték, hogy az is két tepsi télapó, de aztán az egyik kissrác megkóstolta, és mondta a többieknek, hogy tényleg, inkább pogácsa, így aztán megették mindet. Mi sajnos nem tudtuk ellenőrizni, hogy ehető-e, mert nem maradt egy sem, de Marci, aki hozta, becsszóra mondta, hogy egész tűrhető volt. Vali néni másnap megdicsért minket, mert a kissrácok egészen odavoltak. Nem is a télapókért meg a pogácsáért, hanem azért, mert mi azt mondtuk nekik, hogy azért bízzuk rájuk a műsort, mert mi nem tudunk olyan szépen énekelni meg verset mondani, mint ők. Kedves ötlet volt tőletek, mosolygott Vali néni, hogy ezt mondtátok a gyerekeknek. Hát lehet, hogy tényleg kedves ötlet volt tőlünk, de az igazság az, hogy tényleg nem tudunk. RfcBF.R LÁSZLÓ RAJZAI
