Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-12-24 / 25-26. szám

A turizmus világszerte kitűnő üzlet. Országok sorát ismer­jük, melyek a külföldiek fogadásából teremtik elő nemzeti jövedelmük tekintélyes részét. Bár ez a részarány hazánk esetében csupán néhány százalék, számunkra sem közömbös, meny­nyire válik népszerű úticéllá Ma­gyarország, milyen hasznot sike­rül húznunk a világjelenséggé vá­ló utazási kedvből. Idegenforgal­munkban ugyanis — a szakmai zsargon szavaival — a népgazda­sági átlagnál kevesebb befektetett forintért „termelhető ki” egy dol­lár. Érthető ezért, hogy a magyar szakemberek is árgus szemmel figyelik a nemzetközi turizmus tendenciájáról, várható alakulásá­ról szóló jelentéseket, amelyek az utóbbi években nemegyszer jósol­ták az utazások számának mérsé­keltebb emelkedését vagy éppen csökkenését. — Mennyiben vált be ez a jóslat, s hogyan érintette a hazai idegenforgalmat? — kérdeztük Lengyel Márton­tól, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium Országos Idegen­­forgalmi Hivatalának he­lyettes vezetőjétől. — A vészharangok kongatása hozzánk is elhallatszott, ám visz­­szaesés nem következett be a nemzetközi turistapiacon. Piac­ról beszélünk mi is, hiszen a szál­láshely, a különböző szolgáltatá­sok szintén egyfajta árut jelente­nek. A nemzetközi turizmusra in­kább az átrendeződés a jellemző. Erőteljesebben növekedett a bel­földi utazások száma, és változa­tos mozgásokat észlelhetünk az egyes piacok — fogadó országok — népszerűsége között. Az orszá­gok közötti utasforgalomban el­sősorban a rövidebb távú utazá­sok száma növekedett. Ez volt a jellemző az 1981-es esztendőre is. Az olaszországi vendégfogadás visszaesett, a spanyoloké fellen­dült, és úgy látjuk, hogy a terro­rizmustól tartó turisták közül meglehetősen sokan voltak olya­nok, akik Magyarország felé vet­ték útjukat. A nyugat-európai or­szágokból ugyanis elsősorban a Német Szövetségi Köztársaságból és Ausztriából érkezők száma emelkedett, ahonnan éppen Olasz­ország a leggyakoribb úticél. — Kedvezett az időjárás is, ré­gen volt ilyen napfényes júliu­sunk, augusztusunk, ami szá­munkra azért igen fontos, mert hosszú évek tapasztalata szerint e két hónapban érkezik hozzánk vendégeink 45 százaléka. Emellett idén végre eredménnyel járt az a régi törekvésünk, hogy „széthúz­zuk” a szezont. Szezon előtt, s most a szezon után jelentős ked­vezményéket adtunk, illetve adunk szállodáinkban, mert nyil­vánvaló, hogy az üres szállodai szoba a legrosszabb üzlet. De az első Budapesti Tavaszi Fesztivál időpontját sem véletlenül tűztük az eleddig holtszezonnak számító márciusra. — Az időjárás azonban nyilván másutt is kedvező volt, s bizonyára az elő- és utószezon jobb kihasználása sem egyedülálló törekvés... — Idei népszerűségünkben az is közrejátszott, hogy a tavalyi — akkor nagymértékben növelt — szállodai és éttermi árainkat eb­ben az évben alig vagy egyáltalán nem emeltük. És úgy látjuk, hogy a belpolitikai stabilitás, a jó köz­­biztonság egyre inkább idegen­­forgalmi vonzerővé is válik. Sok tényezőnek köszönhető tehát, hogy idegenforgalmunk növeke­dési üteme idén meghaladta a vi­lágátlagot. Az év első nyolc hó­napjában egymillióval több kül­földi vendéget fogadtunk, ezen belül a nyugati országokból ide­látogatók száma 6,5 százalékkal volt magasabb az egy évvel ez­előttinél. Vendégeink hosszabb időt töltöttek nálunk, mint ko­rábban, így nyilván többet köl­töttek. — Tervezhető egyáltalán, mikor mennyi turistát foga­dunk? Pár esztendeje úgy határoztak meg idegenfor­galmi céljainkat, hogy ne elsősorban a beutazók szá­mának növelésére, inkább szolgáltatásaink minőségé­nek javítására törekedjünk, ezzel együtt pedig a na­gyobb bevételekre. — Nagyjából az idegenforga­lomra is az a jellemző e tekintet­ben, mint a gazdasági élet egyéb területeire. Manapság más vonat­kozásban is gyakran produkál a világpiac meglepetéseket. Tervek­re neKÜnk is szükségünk van, ám hozzá kell szoknunk, hogy a leg­gondosabban előkészített prognó­zis sem kezelhető szentírasKént, az eltérésekre, új igényekre rea­gálnunk kell. Mindenképpen fi­gyelembe kell vennünk a lakos­ság rendelkezésére álló jövedel­met, a szabad idő mennyiségének alakulását, a motorizáció terjedé­sét és költségeit, tehát az üzem­­anyagárakat. E tényezők világ­szerte a meghatározói annak, hogy mennyien utaznak, milyen távolságokra és mennyi időre. Am marad egy lényeges szempont, amivel kapcsolatban inkább csak jósolhatunk. Ez pedig annak a ki­­fünkészése, hogy mennyire válik szokássá, az életmód szerves ré­szévé az utazás. A szakemberek bizonyos meglepetéssel fogadták, hogy miközben egy sor tartós fo­gyasztási cikk vásárlása vissza­esett, az utazási kedv tovább nőtt. Mi sem számítottunk például az idén ilyen óriási forgalomra a Ba­laton partján, ami annak ellenére, hogy számos új kempinget nyi­tottunk, egyes helyeken bizony áldatlan állapotokkal járt. Itt is, ott is tanyát vertek a vadkempin­gezők, s a szálláshelyek sem vol­tak mindenütt olyan kulturáltak, ahogyan azt szeretnénk. Kedvező változás volt azonban a korábbi hasonló évekhez képest, hogy a több százezres vendégsereg meg­felelő zöldség-, gyümölcs- és élel­miszer-kínálatot talált. — De mit is értsünk az oly sokat emlegetett „minő­ségi turizmuson”, amely mint elérendő ideál lebeg a hazai szakemberek szeme előtt? — Az a véleményünk, hogy a rossz értelemben vett tömegturiz­mus — mint a minőségi turizmus ellentétpárja — semmiképpen nem lehet az alapja idegenforgal­mi stratégiánknak. Arra kell tö­rekednünk, hogy annyi külföldi vendéget fogadjunk, amennyinek biztosítani tudjuk a kulturált és élményekben gazdag tartózko­dást. Szálláshelyeink értékesíté­sén túl szeretnénk minél több szolgáltatást, minél több érdekes programot is eladni, és ezen az úton hozzájutni növekvő bevéte­lekhez. E cél elérése érdekében kettős a taktikánk. Egyrészt csök­kenteni próbáljuk a kereslet nem­turizmus jellegű részét, magya­rán: árpolitikánk, vámszabályaink változtatásával a kizárólag vásá­rolni, üzletelni idejárok számát. Másrészt fejlesztünk is; új szállo­dákat építünk és folyamatosan arra törekszünk, hogy az említett program- és szolgáltatáskínálat minél vonzóbb, sokszínűbb le­gyen. Hogy csak néhány példát említsek: sokat várunk a lovastu­rizmustól, a főzőtanfolyamoktól, a népművészeti vásároktól, az or­szág különböző helyein egyre népszerűbb nyári játékoktól, a termál turizmustól. Szabadtéri mozikat, szállodáink mellé uszo­dákat, minigolf-pályákat építünk. Idén tovább bővítjük a Budapesti Tavaszi Fesztivál programját. Az elsőről — azaz a tavalyiról — az Idegenforgalmi Világszervezet — a WTO — főtitkára, Robert C. Lonati úr a következőket nyilat­kozta: „A Budapesti Tavaszi Fesztivál sajátos magyar kínála­tával újszerű színfolt és vonzerő a nemzetközi idegenforgalomban. Biztos vagyok benne, hogy évről évre Európa egyik rangos kultu­rális és turisztikai eseménye lesz.” — Milyen eszközök áll­nak a magyar idegenforga­lom rendelkezésére, melyek segítségével az imént vázolt idegenforgalmi struktúra megvalósítható, s a ma még tapasztalható feszültségek feloldhatók? — Beruházási lehetőségeink szűkösek, a fedezetet mindenne­mű állami támogatás nélkül, ma­gának az idegenforgalomnak kell előteremtenie. Több új szállodát építünk osztrák hitelből. Sokan megkérdik, miért csupán magas kategóriájú nagyszállók építésére fordítjuk ezt a pénzt, hiszen ép­pen Ausztriában igen népszerűek a húsz-harminc szobás minihote­lek, amelyekhez hasonlóak ná­lunk is elkelnének. Erre az a vá­laszom, hogy a felvett hitelt koc­kázatmentesen tudjuk törleszteni a megadott határidőig a nagyszál­lók bevételéből. Budapest pedig elbírja, sőt igényli is a magasabb kategóriát, mivel szállóvendé­geink jelentős része üzletember. Ugyanakkor az is igaz, hogy pen­ziókra, új kempingekre, motelek­re is szükségünk van. Fejleszteni kívánjuk az úgynevezett falusi turizmust, amelytől a falu roman­tikáját, de a huszadik század komfortját várják vendégeink. Nem is beszélve sok-sok szép kas­télyunkról, melyeknek jó része igen rossz állapotban van, és ide­genforgalmi hasznosításukban lenne fantázia. Mindez rengeteg pénzbe kerül, amit a magánerő bevonásával és változatos koope­rációs formák kialakításával lá­tunk előteremthetőnek. Külföldi vállalkozók bevonására is gondo­lok. Az esetek többségében ez 51 százalékos magyar tőkerészese­dést jelent, de indokolt esetben ez alól lehet kivétel. Hogy egy, már megvalósult példát is említsek: A Hilton-szálló játékkaszinóját az österreische Spiel AG bevonásá­val nyitottuk meg. Sietve hozzáteszem, hogy a színvonalas idegenforgalom nem csak pénzkérdés. Ezzel nem csu­pán a tisztaságra avagy az udva­rias kiszolgálásra utalok. A minő­ségi turizmus, a speciális igények színvonalas kielégítése nagyobb vállalkozókedvet, ötletgazdagabb szervező munkát követel. Pozíció­ink csak ezen az úton erősíthetők a nemzetközi idegenforgalomban. BALÁZS ISTVÁN 15 T

Next

/
Oldalképek
Tartalom