Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-11-28 / 24. szám
1. Tarlóhántás a kukoricaföldön 2. Jóval az országos átlag felett van a tejhozam 3. Ketreces borjútartás 4. A gazdaság kaposvári hibrid sertéseket nevel 5. A hizótelep AGROKOMPLEX elemekből épült yQiv.,« 4* 11W) JiÜ v'i!T ■ jjr í?.\djj “Bj mányos precizitással kiszámított takarmányösszetétel jóvoltából lényegesen kevesebb import szójára szorul a gazdaság. De még további, legalább ötven egyszerűbb társulásban fekszik kisebb-nagyobb tőkénk. Szőlőnket — ilyen társulásos alapon — a Balatonboglári Állami Gazdaság permetezi, húsüzemünkbe a dunaújvárosi fogyasztási szövetkezet is fektetett be bizonyos összeget. — Olvastam, hogy az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát az egy főre jutó termelési érték tekintetében első a megyében. Élen járó gazdaság tehát az önöké? — Vannak más mutatók is, s a legfontosabb a nyereség. És e tekintetben bizony, csak a középmezőnyben vagyunk ... — Pedig természeti adottságaik kitűnőek... — Erre valóban nem panaszkodhatunk, évek óta hektáronként 74 mázsa kukoricát takarítunk be. Csakhogy a nyereség alakulása a központi szabályozóktól, meg a szerencsétől is függ. A hetvenes évek elején például, amikor sorozatban szállítottunk sertés- és szarvasmarhatartó telepeket Lengyelországba, évi 20—30 százalékkal is növekedett a nyereségünk. Most Egyiptomban építünk egy baromfitelepet. Többre is van kilátásunk, majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Aztán itt van az üzemanyag, a gyomirtó szer áremelkedése, ami — hiába az imponáló terméseredmény —, csökkenti a nyereségünket. Januártól literenként egy forinttal csökken az úgynevezett tejprémium, s ez — mivel kétezer tehenünk van —, súlyos milliókat jelent. A hizlaló gazdaságok járnak jobban, mert a marhahús felvásárlási ára ugyanakkor növekszik. Persze, nem minden szabályozó dolgozik ellenünk, például a jövő évtől a gabonatermelés növelése után elég jelentős árkiegészítést kapunk. Meg azzal is pénzt takarítunk meg, hogy az új szabadegyházi folyékonycukorgyár újabban gyártás nélkül vesz át tőlünk jelentős mennyiségű kukoricát. — Csak a kedvező vagy kedvezőtlen széljárástól függne a nyereség? A „vitorlákon” azért bizonyára állítanak... — Nyilván, amennyire lehet, alkalmazkodunk a változó körülményekhez. A szinte egyeduralkodó kukoricatermelésről visszatérünk a klasszikus vetésforgóra — azaz búzát, cukorrépát is termelünk — így kevesebb fogy majd az egyre drágább gyomirtókból. A kukorica szárítását olajtüzelés helyett megpróbáljuk hulladék tüzeléssel megoldani. Indokoltnak látszik baromfiprogramunk bővítése, mert a bábolnai rendszer tartós piacot biztosit. Megváltoztattuk panelgyártó üzemünk termelési szerkezetét. Korábban ragasztott faelemekből építettük az istállókat, ám időközben a fa is, a ragasztó is olyannyira megdrágult, hogy nem versenyezhetnek az acélváz szerkezetekkel. Ezért állattartó-telepeinket ma mi is acélszerkezettel építjük, de faelemeink is kelendőek, csakhogy egészen más célra. Tulajdonképpen a fa esztétikumát értékesítjük: Szilvásváradon lovardát, Zalakaroson mozit, Tatán uszodát, Szigetcséven templomot építettünk. A vitorlák számát tehát növelhetjük, és be is vonhatjuk, ki is feszíthetjük egyikét-másikát. A jó hajóst nyilván nehezebben sodorhatja a szél veszélyes vizekre. BALÁZS ISTVÁN FOTO: GABOR VIKTOR 9
