Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-11-14 / 23. szám
LÁTTA MÁR? (ÉV)KÖNYV A Füles, a népszerű rejtvény újság 1982-es Évkönyve szemfülesen lekörözve „társait” már kora ősszel megjelent és megoldotta a rejtvénykedvelők gondját. A 270 oldalas kötetben sok hagyományos és újfajta keresztrejtvény, képrejtvény és egyéb talányos feladvány szerepel, de szórakoztató ismeretterjesztésben sincs hiány. Kodály Zoltánról Kristóf Károly mesél anekdotákat, ugyancsak ő írja meg a Csárdáskirálynő zeneszerzőjének, Kálmán Imrének élettörténetét. Rátonyi Róbert a „lizsébe” kalauzol, Rodolfo, a bűvész is „porondra” lép; izgalmas képregények borzolják fel az idegeket, a sport kedvelői olimpiai témáról olvashatnak — hogy csak hirtelenében soroljunk a tartalomból. A Hazai tájakon című cikk (szerzője Jászberényi Gyula) egy kis térképtörténetről is szól. Megtudjuk, hogy Magyarország első, alapos feltérképezése Lazarus Rosetus, azaz Lázár deák nevéhez fűződik, akit Bakócz Tamás esztergomi érsek bízott meg a munkával 1515 körül. Eredetije nem maradt meg, de különféle kiadásokban, másolatokban annál több változatát ismerjük. A hazai térképészet első kimagasló alakjának Mikoviny Sámuelt tartjuk — írja a cikk szerzője —, Bél Mátyás Magyarország történeti földrajzához ő készítette a térképeket. II. József katonai és polgári célú térképüket készíttetett. Mária Terézia úgyszint szorgalmazta a térképezést. Lázár Deák és Mikoviny után Lipszky János 1810- ben kiadott Mappa generalis regni Hungáriáé 12 lapos térképe a hazai térképészet kimagasló munkája. Tóth Ágoston az 1848-as szabadságharcban a 31. honvédzászlóalj megszervezője — a civilek számára is elérhető, könnyen kezelhető térképek készítését szorgalmazta. A Nódasdy-kastélyba vetető híd és a négyzetes kaputorony FOTÓ: BRANSTE1TER SANDOR — MTI Sárvár a XVI—XVII. században a Dunántúl egyik legfontosabb gazdasági és kulturális központja volt. A sárvári vár — mai formájában — ennek a kornak megfelelően jellegzetes késő reneszánsz várkastély. Termeit XVII—XVIII. századi falképek és stukkók díszítik. A nagyjából szabályos ötszög alaprajzú palotához északon egy négyzetes kaputorony kapcsolódik. s ezt az épületegyüttest ó-olasz bástyákkal megerősített, szintén ötszög alaprajzú várfal őrzi. (Egyébként már a középkorban is állt itt vár, de ennek a XII—XV. századi építkezésnek, a toronyalj fülkéin és néhány apróbb falmaradványon kívül, nem maradtak nyomai. Sajnos ezekről az építésekről, átalakításokról nincsenek adataink, csupán az egykori tulajdonosok nevét ismerjük. A Sárvárt először említő oklevél szerint Kőszegi János nádor bíráskodott a várban, ami valószínűleg azt is jelenti. hogy az akkori anarchikus viszonyokat kihasználva megszerezte a várat magának.) Az Anjou-ház uralkodása idején a sárvári uradalom királyi birtok. Zsigmond király Kanizsai János esztergomi érseknek ajándékozza. 1534-ben a köznemesi származású Nádasdy Tamás nőül vette Kanizsai Orsolyát, s átvette a hatalmas Kanizsai-birtok igazgatását is. Ettől kezdve Sárvár a Nádasdy család birtoka. A várat Nádasdy Ferenc teljesen átépíti, mint ez a belső udvaron -levő táblán ma is olvasható: „E vár bástyáit, amelyek régen fából voltak, kőből kezdte építeni nemes Nádasdy Ferenc 1588 májusában és befejezte fia és javainak törvényes örököse Nádasdy Pál 1615. október 30-án.” Nádasdy Pál fia is folytatta a munkálatokat, többek között megépitette a várudvar délkeleti szárnyát. Így alakult ki az 1670-es évükig reneszánsz várépítészetünk egyik legszebb együttese: a ma is látható várkastély és ennek védelmi rendszere. Sárvár azonban nem csupán egy főnemesi család egyik tartózkodási helye volt. hanem otthona annak a reneszánsz udvari kultúrának is, amely a XVI. század első harmadában sugárzott ki a budai Várból. Buda eleste után ugyanis a reneszánsz művészet a főnemesi és a főpapi udvarokban élt tovább. E házakba eljutottak az európai szellemi áramlatok, s a barokk művészet is mecénásokra talált itt. Erről tanúskodnak a sárvári kastély dísztermében, s a hozzá kapcsolódó szobákban látható XVIII. századi barokk ornamentikák. Néhány éve a kastélyt helyreállították, s múltjához méltó új feladatot kapott: művelődési központ lett. (P) MÚZEUMI HÓNAP 1981 „Köszöntöm az érkezőt, a szép régi ház kapuján belépőt, a munkámmal ismerkedőt, a katalógus lapjait forgatót — és köszöntőm a távozót, a kapun kilépőt. Remélem, megőriz valami visszhangot, emberi kapcsolatot találkozásunkból.” Ezek a megkapó, egyszerű szavak jutnak eszembe mindig, amikor belépek egy múzeumba, múzeumról hallok, olvasok. Kovács Margitnak a szavai. S bár „a fazekas már rég nincs sehol”, kerámiái elbűvölik ma is a fél világot, szentendrei múzeuma a hazai és a külföldi turisták állandó zarándokhelye. Különösen időszerűek ezek a szavak az immár huszadik országos múzeumi és műemléki hónapbem, amikor is a kiállítások rendezői nemcsak a „notórius” múzeum és tárlat látogatók érdeklődését csigázzák fel különleges csemegékkel, hanem újakkal is bővítik a műkincsek csodálóinak körét. Az idei múzeumi és műemléki hónap egyik jelentős eseménye, hogy a látogatók nemcsak szép régi házak kapuján léphetnek be és gyönyörködhetnek a művekben, hanem új épületbe is. Makón, a rossz állagú, lebontott múzeum helyén 12 millió fo-Makó - József Attila Múzeum FOTO: ILOVSZKY BÉLA — MTI rintos költséggel épült új múzeum. A József Attila Múzeum termeiben a város hatszáz éves történeti emlékei láthatók, Erdei Ferenc szülővárosa tiszteleteként emlékszobát nyitottak és a helyi művésztelepen dolgozó művészek mintegy 150 alkotását állították ki. Méltán kelt nagy érdeklődést a Válogatás magyar magángyűjteményekből című kiállítás. A Magyar Nemzeti Galéria D épületének harmadik emeletén szinte életre kelnek és a kiállítás mottójául szolgálhatnak Petrovics Eleknek, a Szépművészeti Múzeum volt igazgatójának 1921-ben írt sorai: „Múzeum és gyűjtők természetes barátok és szövetségesek s minél bensőbb közöttük a viszony, annál jobb mindkettőjükre nézve. A gyűjtők megkönnyítik a múzeumok munkáját, mert ami magángyűjteménybe került, már-már biztosítva van az elkallódástól, állandóan nyilvántartható, úgyszólván kiegészítő része a közgyűjtemények anyagának.” Mivel az utóbbi években jelentősen megnövekedett a műgyűjtők köre, időszerűvé vált a magánosoknál ápolt műkincsek bemutatása. Nyolcvan magángyűjteményből több mint háromszáz festmény, szobor, grafika kerül a közönség elé. És még egy érdekes szám: 79 esztendeje, tehát 1902-ben rendeztek legutóbb Budapesten ilyen jellegű nagyszabású kiállítást az otthonokban őrzött kincsekből. — h — 26
