Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-24 / 2. szám
„Amin nevetni tudunk, azon már túl is léptünk. Egy nép szellemi érettségének jele, ha múltjának kisebb-nagyobb buktatóit, tévedéseit nem rejtegetni, titkolni igyekszik, hanem jóízű nevetéssel búcsúzik tőlük.” A közelmúltban jelent meg „A mi kis történelmünk” címmel egy összeáilitás az elmúlt harmincöt év alatt megjelent humoreszkekből. Közülük választottuk ki Karinthy Ferenc írását. KARINTHY FERENC Gázálom Van egy negyedórád? — kérdezte rég látott osztálytársam, s megfogta kabátom hajtókáját, hogy ne menekülhessek. — Nincs. — Akkor gyere, igyál meg velem egy duplát — és már vonszolt is a presszó teraszára. — El akarom mondani neked az életem történetét. — Negyedóra alatt? — Te író vagy, meg fogsz érteni, ez a mesterséged, ebből élsz. — Ügy gondolod: abból, hogy téged megértselek? — Tudod, hogy mindig tisztességes ember voltam, pedáns a becsületemre, már az iskolában is, emlékszel, én még puskát sem használtam soha a fordításhoz. És azóta is: családapa vagyok, mintaférj, többszörösen kitüntetett pedagógus, önkéntes véradó ... Mígnem — hát igen, ez idén februárban, tulajdonképpen akkor kezdődött az egész . . . Faustot húsvétkor kísértette meg az ördög, engem azon a zimankós téli éjszakán. — Ital? Szerelem? Totó? — Ugyan. Éifél felé járt, íróasztalomnál olvastam, s akkor egyszerre furcsa, ismeretlen nyugtalanság fogott el, magam se tudtam, mitől. Fölfigyeltem, nem hallatszott semmi, de most már épp ez a nagy csönd volt gyanús és szokatlan, hiányzott valami, ami az idegeimbe, érzékeimbe ivódott .. . Nem akarlak tovább izgatni: némi feszült agymunka után rájöttem, hogy a gázóra kattogását nem hallom, azokat a meghitt kis zörejeket, ketyegéseket és nyikorgásokat a szomszédos haliból, melyek oly jótékonyan percegnek bele e nyugalmas éji órákba. Este ugyanis gázkályha ég a dolgozószobámban, hiszen én virrasztók egyedül a házban, kár volna olyankor a dupla cserépkályhát újrafűteni, ég a fürdőszobában az autogejzír gyújtólángja: ezek fogyasztását méri az óra. Most azonban nem mérte, s amint meggyőződtem róla, az a kis tárcsa se forgott az üveglap mögött, pedig mindkét bérleti tárgy működött. . . — Ez volt az ördög incselkedése? — Várj, kérlek, csak sorjában. Mint törvénytisztelő ember, reggel bejelentettem a dolgot a Gázműveknél, még aznap ki is szálltak, és megállapították, hogy a gázórám valóban elromlott, nem jelzi a fogyasztást, sőt, olyan súlyos a hiba, ez idő szerint megjavítani sem lehet. Üj órát azonban egyelőre nem tudnak beszerelni, mert /lines raktáron: ilyenkor az egy évvel ezelőtti fogyasztást számítják föl, mindig a megfelelő hónapit, tehát februárban a tavaly februárit, márciusban a tavaly márciusit, és így tovább ... Nos, innen ered az én erkölcsi válságom, egy mocsoktalan élet beszennyeződése, lejtőn esés, majd szabadesés, ennek minden gravitációs következményével. — Ne kommentálj: mesélj! — Hát kérlek. A fürdőszobában kezdődött: addig átlag hetenként kétszer fürödtünk, többnyire szerdán és szombaton, az egész család. Most azonban feleségem vasárnap is telieresztette a kádat, mondván, hogy úgyse mér az óra, ettől a tavalyi fogyasztásunk nem lesz se több, se kevesebb, utána a gyerekek is, külön vízben mind a hárman, s aztán meg, mit tagadjam, én is: isteni volt elterülni a melegben, az élet gondtalan és csoda-párás, a jövő meleg perspektívája pedig beláthatatlan . . . Attól fogva mindennap megfürödtem, olykor kétszer is, nyilván ez is egyik oka volt elpuhulásomnak, ami tudvalevőleg már a római birodalom bukását is okozta ... Akkoriban tértünk rá arra is, hogy a konyhában kosztoljunk: feleségem azt mondta, fölösleges a hallban befűteni, a kinti tűzhely, ha a sütőt begyújtja, pompásan átmelegíti a helyiséget, be is gyújtotta már jókor reggel, és égette egész nap. Amellett bérsütést is vállalt a házbelieknek, kenyeret, tortát, kalácsot miegymást, hadd legyen egy kis külön tűpánze; persze olyan hőség volt a konyhában, csak ingujjban lehetett kimenni, és könyörögtem, hogy szellőztessen ki végre ... Hát szellőztettek is, de nem az ablakon, hanem a hall felé, most már állandóan nyitva állt az ajtó, s a gáztűzhely mindkét helyiséget derekasan átfűtötte... Nem részletezem: a tél, amint tudod, csúnyán elhúzódott, szenünk-fánk kifogyott, ám az én szobámban duruzsoló gázkályha és a konyhai sparhelt olyan éjjelnappali kereszttűz alá fogta a lakást: eszünkbe se jutott már, hogy másképp is lehet... De nem untatlak? — Most jut eszedbe? — Csak az előszoba és a mellékhelyiségek nem részesültek ebben a langyos áldásban, félreeső fekvésük folytán, de akkor már benne voltunk, lehoztuk a padlásról a másik, kiszuperált gázkályhánkat. Feketics úr, a szomszédunkban lakó gáz- és vízvezetékszerelő két nap alatt helyrepofozta, be is állította: öröm volt nézni, amint a kis kék lángok sorban fellobbantak. Kérdeztem tőle, hogy mivel tartozom, Feketics úr azonban csak hümmögött, s a végén oda lyukadt ki: nem kér ő semmit, csupán azt, hogy hagyjuk nyitva az előszobaajtót, ő is kinyitja a magáét, úgyse jár senki a lépcsőházban, s így az a jó kis meleg nem vész kárba, átmegy az ő lakásába is, és a házmester se fog ^ázni, amikor felmossa a követ ... Később pedig azzal állt elénk, hogy csinál ő egy elágazást a gázvezetékünkből, csőkérdés az egész, néhány méter mindössze, a többit bízzuk rá ... Ez így rendben is volt, mígnem egy szép napon Feketics úr, aki kétségkívül az ördög bedolgozója, azt találta ki: pénz van ebben, doktor úr, aszongya, palackokba kell tölteni a gázt, én hozok ballont, a Gázművek hetvenhat fillérért adja köbméterét, minálunk negyven fillér lesz, úgy fog ez menni, mint a cukor.. . — Palackokban árultátok a gázt? — Ha még csak az lett volna, de később Feketics úr egész szervezetet épített ki, több szomszédunkkal megállapodott, nemcsak a házban, már az utcában is, és nagyarányú ütemtervet dolgozott ki a csőhálózat lefektetésére: s ez mind a mi lakásunkból indult volna ki, itt volt a lelőhely, a kiapadhatatlan ősforrás, gazdagabb, mint Lispe és Baku, mint az egész Szahara ... És mindezért a tavalyi fogyasztásunkat fizettük; februárban kilencvenhat forintot, márciusban nyolcvanat. Holnap reggel lesz az első próbaüzemeltetés; Feketics úr nagyon bízik a sikerben, s további elképzelései is vannak: a hálózat fokozatos kibővítésével el akarja látni az egész kerületet, majd az „Olcsó gázt a dolgozóknak!” mozgalom keretében kiszorítani a piacról a Gázmüveket, hogy egyeduralkodók legyünk.. . Én pedig, a hajdan becsületes ember, családapa és véradó, itt állok: egy gáztolvaj, orvfogyasztó, a társadalmi tulajdon folyamatos fosztogatója, erkölcsi hulla és idegroncs . . . Szólt, s eltűnt, a feketéjét se fizette ki, hogy azt se tudtam már, valóság volt-e az egész vagy csak ködkép, gázálom. Aznap este azonban felhívott, újjongó hangon, mintha az egész égi kórus zengene: — Megszűnt e fennkölt szellemen immár a Rossz hatalma!... — Micsoda? — Ez a Faust, nem ismered? Mikor az angyalok kiragadják Mefisztó karmaiból, s a felsőbb légrétegekbe emelik ... Mert megváltatott e bűnös tévelygő lélek, megszabadíttatott és feloldoztatott, hallelúja! Ma meghozták az új gázórát! 28
