Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-10-31 / 22. szám
UTAZÁS MAGYARORSZÁGON„PÉNZT VESZEK!" HORGOLÁS Utazási Utazás Magyarországon I Magyarországon Magyarok Világszövetsége Magyarok Világszövetsége A sorozat két kötetének címoldala REPRODUKCIÓ: NOVOTTA FERENC E sorok írója csak nagy önmegtartóztatással tudja rövidre fogni mondandóját, amikor bemutatja a Magyarok Világszövetsége kiadványát, az Utazás Magyarországon című, hat könyvecskéből álló, fényképekkel illusztrált sorozatát. Elöljáróban: a színes borítójú füzetek, amelyek az ország tájait, történelmi nevezetességeit, múltját és jelenét tárják az olvasó elé, a tárgyalt vidék gazdasági életéről, gyárainak, nagyvállalatainak működéséről, fejlődéséről is hírt adnak — nem idegenforgalmi tájékoztatók. Céljuk: szórakoztatás, kellemes időtöltés, de lehet az olvasó érdeklődésének felkeltése, hogy gondolatban bebarangolhassa az országot; s ha majd úgy tetszik, egyszer közelebbről is szemügyre vegye ezt a „szép kicsi hazát” (szülei vagy nagyszülei hazáját). Az első kötet Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj- Zemplén megyébe kalauzol, a százarcú Északi-középhegység: a Börzsöny, a Cserhát, a Mátra, a Bükk csodás vidékére, a palócok földjére, Matyóföldre, történelmi emlékekben gazdag városaiba. A sorozat második kötete Győr-Sopron, Vas és Veszprém megyébe hívja az érdeklődőt, a bakonyi Cuha-patak festői szurdokai közé, a romantikus, középkori várromok ódon világába és a Kisalföld szelíd tájaira. A harmadik könyvecske jóvoltából Szabolcs-Szatmár megye, Hajdú-Bihar és Békés megye „tengersík vidékin” járunk, felfedezzük a Tiszántúl sajátos világát, a történelmet idéző Viharsarok, a Hajdúság és a Nyírség vidékét. A sorozat negyedik füzete Magyarország egyik legismertebb és turisztikailag legkedveltebb környékének: Pest, Komárom és Fejér megye bemutatásával folytatódik. Az Alföld és a Mezőföld kis városaiba, a műemlékekben rendkívül gazdag Duna-kanyar tájaira szól a meghívás. A sorozat ötödik kötetében az Alföld nyugati részén teszünk kirándulást: Bács-Kiskun megye, Csongrád és Szolnok megye az úticél. A Kiskunság homokbuckáit, a vadregényes tiszai tájat, a végtelen rónákat sok költőnk megénekelte és ihletői voltak festőinknek is. Négy megye — Zala, Somogy, Tolna, Baranya — barangolásunk, országjárásunk hatodik utolsó állomása — azaz dehogyis utolsó: fővárosunkkal, Budapesttel és a Balatonnal majd különkülön könyvecskében ismerkedünk. Végül egy mondat a szerzőkről: három kötetet Benkő Ilona írt, hármat dr. Bibók Péter, a sorozatot dr. Szabady Csaba szerkesztette és Komomik Vilmosné állította össze. E nagyszerű utaztatás „vállalkozója” pedig, a Magyarok Világszövetsége, az érdeklődő olvasónak szívesen elküldi a sorozatot. — h — Hetente kétszer találkoznak Budapesten azok az emberek, akiknek a hobbija: a pénzgyűjtés. Persze csak a régi, nemesfémből készült pénzérmék érdeklik őket. — Hazánkban kicsiny, de lelkes tábora van a numizmatikának — mondta dr. Gedai István, a Magyar Numizmatikai Társulat elnöke. — A régi érmék gyűjtése ugyanis az igen szép és igen költséges időtöltések közé tartozik. így szélesebb körben, mint például a bélyeggyűjtés, sohasem fog elterjedni. Például egy Erdélyben készült, középkori tallér ma 20—30 ezer forintot ér. — Hogyan lehet valaki az éremgyűjtők táborának tagja? — Nálunk, hivatásos numizmatikával elsősorban a múzeumok, például a Nemzeti Múzeum éremtára foglalkozik. Az amatőr gyűjtők két szervezetbe tömörültek. A Numizmatikai Társulat, amely a Magyar Tudományos Akadémia fennhatósága alá tartozik, bizonyos hivatalos feladatokat is ellát. Szakkönyvtárat tart fenn, előadásokat szervez. Mintegy 550 tagunk van. Az Érmegyűjtők Egyesülete mintegy hatezer tagot számlál. Itt folyik elsősorban az érmék cseréje, vétele és eladása. — Általában milyen érméket gyűjtenek nálunk? — Ebből a szempontból három csoportba sorolhatók az amatőr numizmatikusok. Az elsőbe tartoznak azok, akik a régi római pénzeket gyűjtik. Ezekből ugyanis viszonylag sok kerül nálunk „forgalomba”. A második csoportba sorolhatók azok, akiket a középkori magyar, főleg az Árpádkori érmék érdeklik. A legtöbben azonban az úgynevezett „modern”, a múlt század végétől napjainkig kiadott pénzeket, emlékérmeket gyűjtik. Ez ugyanis a legkönnyebb feladat, egyrészt, mert ezek megvásárlása nem jelent anyagilag nagy megterhelést, másrészt a különböző katalógusok pontosan feltüntetik ezeknek az érméknek az adatait, értéküket stb. Persze a legújabb kiadású érméket sem olcsó mulatság gyűjteni. Például a Magyar Nemzeti Bank által az utóbbi években kiadott emlékérmek — Bartók, Bethlen Gábor — világszerte ismertek, elismertek és keresettek. így a csak néhány éve kiadott érmék is névértékűk sokszorosáért kelnek el. (pokorny) A nagymamák szabad idejében a legkedvesebb foglalkozás kötni vagy horgolni a kisunokának. A képen látható kislányruhát Bánk Lászlóné olvasónk horgolta kétéves unokájának. Hozzávalók: kb. 10 dkg fehér, 2—2 dkg kék, sárga, piros Pagoda műszálfonal, 3-as horgolótű, három gomb. A szoknyarész két darabból (eleje, háta) készül. Az alját 58 cm-es láncszemsorral kezdjük. Erre horgoljuk az 1 sort: 6 egyráhajtásos pálca és 1 láncszem váltakozásával. A sor végén 6 egyráhajtásos pálcát öltünk. A többi sor hasonlóan készül. A 8., 15. és 22. sorban a csoportokat 1-1 pálcával fogyasztjuk, így a 22. sortól 3 egyráhajtásos pálca és 1 láncszem követi egymást. A karöltőt (a 28. sor után), a vállrészhez csatlakozó szabásvonalat a szabásminta szerint készítjük. Hátközépen nyílást hagyunk. Az elejét és hátát a vállaknál 10—10 láncszemmel összekapcsoljuk, a szoknya oldalait összevarrjuk. A vállrész szélére horgolt színes sorok készítését a háta nyílásánál kezdjük. 1. sor: (kék fonallal) 4 láncszem, 1 ráhajtásos pálca visszaöltve a 2. láncszembe. (Ez egy fekvő levélke.) 1 ráhajtás, az alap 3. szeméből hurkot húzunk 1 ráhajtás, ugyanabból a szemből még 1 hurkot húzunk, és a tűn levő összes hurkot 1 ráhajtással lehorgoljuk. (Álló levélke.) A következő 3. alapszembe visszaöltve 1 egyráhajtásos pálca, és ezzel ismételjük a sort. 2. sor: 2 láncszem magasításnak. 2 láncszem, 1 álló levélke a 2. álló és fekvő levélke találkozási pontjába, 2 láncszem, 1 álló levélke az előbbi álló levél mellé, 2 láncszem, 1 egyráhajtásos pálca, a 2. fekvő levélke találkozási pontjába 2 láncszem stb. Egy mintacsík ebből a 2 sorból áll. Minden következő mintacsík fél mintaelemmel eltolódik. A 2. mintacsík sárga színnel készül, a 3. mintacsík piros, és fogyasztásként az utolsó sorban az összekötő két láncszem helyett 1 láncszemet horgolunk. A hátnyílást 1 rövid pálcasorral, a nyakkört 2 rövidpálca- és 1 pikósorral fejezzük be. Az ujja horgolását a kézelővel kezdjük. A fehér fonallal 2 rövidpálcasort és 1 pikósort horgolunk. Erre készítjük a színes csíkozást és az 1. sorba a leöltések között nem hagyunk ki egy s-unet sem. így az első kék mintacsíkot 12 virág képezi. Az ujja 7 virágcsíkból áll, és minden virágcsík egy virággal rövidebb az előzőnél. A 7. sor vége virágból áll. összeállítás: a kézelőt és a kék mintasort összevarrjuk. Az ujja felsőrészét a karöltő méretére behúzzuk, és a ruhához varrjuk. A ruha alját 2 rövidpálca- és 1 pikósorral fejezzük be. A vállrészt hátul 3 ringlis gomblyukkal zárjuk. f. b. 26
