Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-10-31 / 22. szám
Magyarország az 1840-es években A nemzeti és társadalmi reformmozgalom az 1839—1840-es országgyűlésen érte el első jelentős sikereit. Törvénybe iktatták, hogy a jobbágy megválthatja személyét és telkét a földesúri szolgáltatások alól; a váltótörvény biztonságot nyújtott a hitelezőknek ; polgári szellemben rendezték a kereskedelem és az ipar működési feltételeit; megadták a szabad városi letelepedés, a kereskedelem- és iparűzés szabadságát az addig jogtalan zsidóságnak. A reformellenzék szívós, ügyes harccal elérte, hogy szabadon bocsátották a politikai foglyokat. A megvakult Wesselényi s az ifjúság vezére, Lovassy — elméje elborulván — nem tért vissza a politikai életbe. Diadalmasan, ereje és szelleme teljében tért viszont vissza a mozgalom vezércsillaga: Kossuth Lajos. A Kossuth vezette ellenzéki küzdelem három szakaszban, három különböző fórumon zajlott le. Kezdődött az általa szerkesztett — 1841 elején — Pesti Hírlap hasábjain. Ez volt az első modern politikai újság hazánkban, a Kossuth által írt vezércikkel, tárcával, vidéki levelezőkkel, amely nemcsak informált, hanem agitált és szervezett is. Kossuth bámulatos tájékozottsággal és taktikai művészettel járta körül az ország tájait és problémáit a szegénykérdéstől, a pesti pincelakásoktól és a börtönviszonyoktól, a földesúri bíráskodás önkényeskedéseitől kezdve az égető gazdasági kérdésekig, a vasútépítés és a vámügy rendezéséig. Bírált, kipellengérezett és egyben programot is adott: az örökváltság helyett már a jobbágyterhek általános megszüntetését, a közteherviselést és a nemesi előjogok eltörlését, a városok felemelését. Fő célja egy polgárosult középosztály megteremtése, az alkotmányos és önálló nemzeti lét feltételeinek biztosítása volt. Napirenden tartotta a nemesség, polgárság és parasztság érdekegyesítésének politikáját. Az 1840-es években kibontakozott Széchenyi—Kossuth ellentét nem a mezőgazdaság vagy az ipar fejlesztésének elsőbbsége körül forgott, nem is a modernizálás és önállóság sorrendisége körül. A vita a „metódusról” és a taktikáról folyt. Ezen Széchenyi elsősorban a kormányhoz való viszonyt értette: ő nem a bécsi kormány ellenében, hanem közreműködésével kívánta a reformokat bevezetni. Kossuth tudta, hogy valóságos változást csak az abszolutizmus ellenében vívhatnak ki. A „metódus” végső soron a polgári átalakulás mérsékeltebb, fokozatosabb, tehát az arisztokratikus és a radikálisabb nemesi liberális út ellentétét fejezte ki. Az abszolutista kormány 1843- ban Kossuthot eltávolította a szerkesztésből, de az ellenzéki mozgalom előretörését nem tudta megakasztani. Az 1843—44. évi országgyűlésen — egyebek között — elérték a magyar nyelv államnyelvvé nyilvánítását. Kossuth a következő években új terepen: a gazdaságpolitikában szervezte a reformmozgalmat. A hazai ipar védelmére s külföldi — ausztriai — áruk bojkottálására hozta létre az országosan elterjedt Védegyletet; megkísérelte egy Gyáralapító Társaság és egy Kereskedelmi Társaság alapítását is, kevés gyakorlati sikerrel. E gazdaságpolitikai küzdelemben alakult ki Kossuth elgondolása az önálló vámterületről. A harmadik szakaszban, 1847 tavaszán, az ellenzék politikai pártként is megszerveződött. Kossuth koncepciója alapján Deák Ferenc dolgozta ki a programként szolgáló Ellenzéki Nyilatkozatot. Elsőrendű követelésként szerepelt benne a közteherviselés, a törvény előtti egyenlőség, a jobbágyviszonyok kötelező, állami kárpótlással történő megszüntetése, a nemesi birtokok szabad forgalma, a sajtószabadság, a parlamentáris kormányzás bevezetése, felelős minisztériummal, Erdély Történelmünk képekben 44. fl POLGÁROSODÁS ÚTJRR 10
