Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-10-17 / 21. szám
elhunyt szent emlékére emelt templomot, nyolcszáz évvel később pedig Cziffra György állíttatta helyre a romós műemléket, s anyagi, erkölcsi erejével létrehozta a Liszt-auditóriumot. S amíg a művész felesége lelkesen magyarázza a látogatóknak, idegeneknek és ismerősöknek a templom történetét, a nemes ívű falak bűvöletében Kürthy Hannával sétálgatunk, akinek mint a Magyar Hírek gyerekrovata grafikusának a rajzait mind az öt földrész gyerekei kedvelték. S a felnőttkor megőrizte a csodagyerekség gyerekcsodáit: Kürthy Hanna Cziffra-öísztöndíjas lett, s ma francia férje oldalán feleség, anya és művész Párizsban meg Senlisban. ■* Cziffra György hangokból emelt kőtemplomot, Pátkai Ervin XXI. századi álmokból és a szülővárosából, Békéscsabáról hozott színes emlékek kaleidoszkópjából rakta össze a Marne la Vallée épületegyüttesét. Irtunk már róla, ké-Megyery Sári, Michel Gyarmathy Kürthy Hanna és Cziffra Györgyné pékét is közöltünk, őt magát is bemutattuk, de a lelemény és nagyvonalúság e szerencsés ötvözetével, a megvalósulás helyszíni ámulatával csak most találkoztam. S nyomban tudtam, hogy a városka lakói naponta magába szívhatják a szépség, a harmónia, az emberi léptékek felső szintű leckéit és boldogságélményét. Megismételjük-e a hetykén bús kérdést: mit ér az ember, ha magyar? Ügy hiszem, új kérdést kell feltennünk, amely nemzeti kisebbrendűségünkön és felsőbbségtudatunkon túllépve tárgyilagosan rögzíti magunkban és a nagyvilágban: mit ér a magyar, ha francia, ha angol, ha amerikai. Ha magyar. APOSTOL ANDRÁS A SZERZŐ FELVÉTELEI A budapesti Állami Operaház sorozatos külföldi turnéinak fontos állomása és próbatétele volt a Milánói Scala. Kétszáztagú együttes vállalkozott arra, hogy a Scala színpadán Bartók három színpadi művét, két szereposztásban keltse életre. A Milánói Scala, színpadi évadjának befejezése után, a budapesti Operaház vendégszereplésével ünnepelte Bartók születésének századik évfordulóját. A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin szereplői ugyanazok a művészek voltak, mint otthon. Az első hangok felcsendülése a zenekari árokból, a Scala lenyűgöző szépségű és legendás hagyományokat őrző légkörében, mélységesen megindító élmény volt. Az öröm és a felelősség súlya, az összetett érzések keveredése jótékonyan lelkesítette az együttest. A Scala a budapesti Opera. Bartók-előadásait ismertető, igen színvonalas, tetszetős műsorfüzetet jelentetett meg, címlapján Bartók fényképével, s mivel A kékszakállú herceg várát az énekesek itt is magyarul szólaltatták meg, Balázs Béla teljes librettóját olasz fordításban is közzétették. Opera-házunk hat előadásból álló sorozatának első estéjén a Kékszakállú herceget Melis György énekelte: rendkívüli művészetét Olaszország-szerte jól ismerik és igen becsülik. Juditot Mészöly Katalin formálta nagy szenvedéllyel. A második szereposztásban a közönség Begányi Ferenc impozáns alakításával és Takács Klára sokszínű előadásmódjával ismerkedett. A Kékszakállú előadásait Lukács Ervin dirigálta. A nézőtéren őszinte megértéssel követték a Kékszakállú zenei és gondolati tartalmát. A Scala színpada lényegesen nagyobb, mint a budapesti Erkel Színházé. Mikó András nagyhatású rendezése ezúttal ehhez idomult, és Forray Gábor valamennyi remek „utazó” színpadképe szuggesztív volt ebben a másféle környezetben is. A fából faragott királyfit Mihály András vezényelte. A közönség rokonszenvvel fogadta a kiváló karmestert és a főszereplőket: Metzger Mártát, Kékesi Máriát, Keveházi Gábort. A címszerepet alakító, feltűnő tehetségű fiatal Harangozó Gyula produkcióját minden alkalommal lelkes bravózással tüntette ki. A másik szereposztásban Pártay Lilla művészete vonta magára a figyelmet. A Mandarint Koródi András dirigálta. A legkedvezőbb vélemény egyöntetűen és megérdemelten az ihletetten játszó zenekart illette, ez 18
