Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-10-17 / 21. szám
I „Az alapoknál kezdtük” akinek a személye és munkássága nagy tekintélyt szerzett a magyarságnak. Ügyelek arra is, hogy intézményünk könyvtárában minden jelentős magyar, vagy magyar vonatkozású tudományos és irodalmi mű megtalálható legyen. A meadville-i városi könyvtár központi támogatás híján adományokból gyarapítja állományát, és mi gyakran ajándékozunk magyar vonatkozású könyveket... Férjem már ért valamicskét magyarul, s nemrégiben meghívást kapott Sőtér Istvántól egy hazai tudományos munkában való közreműködésre. Élénk társadalmi életet élünk és háziasszonyként gyakran magyaros ételeket teszek az asztalra. Tapasztalatból állíthatom, ez sem a legutolsó propaganda .. . — Milyen tapasztalatokkal a tarsolyában tér haza a IV. Anyanyelvi Konferenciáról? — A plenáris ülések előadásai elsősorban nem szakmai szempontból gazdagítottak, de mélyen meghatott egy-egy hozzászólás hangneme és tartalma. Az egyetemi oktatók bizottságában sok érdekességet feljegyeztem, ezekről beszámolok a következő ülésünkön és ott döntjük majd el, mi hasznosítható belőlük. Sok új ismeretséget kötöttem, amely remélhetően gyümölcsözően hat majd. L. S. olyan mély lélektani tartalmat, adottságot, vagy tartalékot, amelyet nem használtunk ki eléggé. Majdnem így merném mondani: ameddig valaki jó protestáns, jó luteránus, jó református, jó zsidó marad, addig biztos, hogy magyar is marad. A kettő valahogy összetartozik. Azt mondja Bognár József: „A prédikáció, az istentisztelet utáni társalgás — amelynek többször voltam én is tanúja kint — a felnőtteket, a vasárnapi iskola a gyerekeket segíti az anyanyelv tisztaságának megőrzésében : tehát az egyházak pozitív szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni!” Ez nem vitás. Hogyan tovább, mi a teendő? Itt nehézségeink vannak — kétségtelenül. Még többet kellene tennünk, még alaposabban, mélyrehatóbban kellene cselekednünk. Szeretnénk kapni Amerikából egy-egy teológust. A clevelandi püspök, akinél jártam, olyan helyen működik, ahol 110 ezer katolikus magyar van, az egyházmegyének majdnem egyharmada. Munkánk eredménye attól függ, hogy milyen szívvel-lélekkel, lelkesedéssel végezzük. És ha csalódások érnek is bennünket, akkor is ez a lelkesedés tud egyedül továbbmenni, eredményt elérni. Ezért kell újból felemelkednünk, és új munkához látnunk. BÍRÓ RUTH (USA) A konferencia résztvevői között sokaknak feltűnt egy hosszú hajú, magas asszony, aki feszülten figyelt minden felszólalásra — ám férjével is, ismerőseivel is többnyire angolul beszélt. Magyarul csak törve, lassan szólalt meg. Már a nagyszülei is az Egyesült Államokban éltek, a család svéd eredetű — Biró Ruth csupán a legutóbbi időben kezdett magyarul tanulni férjétől, Biró Bélától. Biró Ruth a Duquesne Egyetem tanszékvezetője; Biró Béla az University of Pittsburgh földrajzprofesszora. Mindketten tagjai az Amerikai Magyar Tanárok Egyesületének. Vállalkozásuk: a pittsburghi magyarság történetének megírása. — Az volt a szándékunk, hogy rögzítsük a magyar hagyományokat, mielőtt azok teljesen feledésbe mennek — meséli (angolul és magyarul) Biró Ruth — és ha lehet, módszert is kidolgozzunk hasonló munkák végzésére. Munkánkat az alapoknál kezdtük: egy kötetbe összegyűjtöttük mindazokat a forrásértékű anyagokat, amelyek a pittsburghi, és távo— ön 1966 óta az Indiana University tanára, azóta együtt dolgozik Sinor Dénes professzorral. Most, hogy Sinor professzor nyugdíjba vonul, ön veszi át az Ural- Altáji tanszék vezetését az egyetemen . . . — Engedje meg, hogy mielőtt folytatná, helyesbítsem, amit mondott. Először is Sinor profeszszor nem lesz nyugdíjas, a szónak a hazai értelmében, csupán leadja a megterhelő tanszékvezetői munkakört. A legfontosabb, mind az egyetem, mind a tudomány számára, hogy továbbra is oktat és részt vesz a tudományos kutatásban. Egy tudós sosem vonul nyugdíjba, hiszen ez hivatás, amit élete végéig űz az ember. Hadd fűzzek ehhez még néhány személyes megjegyzést: jómagam éppen Sinor professzor hívására jöttem az Indiana egyetemre. Ez a tanszék elképzelhetetlen nélküle. Persze ne értsen félre, ez nem szokványos tiszteletkör egy tekintélyes professzor előtt, hanem szó szerint is igaz! Sebők Tamás nyelvészprofesszor kezdte el az ilyen irányú kutatásokat, de tanszékké Sinor Dénes fejlesztette. Nem túlzók, ha azt állítom, nélküle az Indiana labbról az amerikai magyarságról szólnak. Ez a bibliográfia felöleli mindazokat a munkákat, amelyekről tudunk — bár bizonyos vagyok benne, hogy nem tudtunk teljes körű felmérést végezni. Egy vastag kötetnyi bibliográfia így is lett belőle. A további kötetekben — összesen tízben — feldolgozzuk a hatalmas alapnyagot: a szorosan vett történeten kívül írtunk a speciálisan magyar hagyományokról, valamint azokról, amelyek már beépültek az amerikai köztudatba. Külön kötetet szerkesztettünk a gyermekek számára és foglalkozunk a magyar nyelv elsajátításával is. Egyetemen nem lenne Uráli és Altáji tanszék. — És hadd korrigáljam ismét. Meglehet, hogy csak a szakemberek számára lényeges, de mi, finom megkülönböztetéssel Uráli és Altáji tanszéket mondunk, mert ezzeí tudományos szemléletünket 'fejezzük ki. Nem hisszük ugyanis, hogy e két nyelvcsalád rokonsága oly szoros, mintha egy tőből nőttek volna ki, mintha rokonságukat visszavezethetnénk Ádámig és Éváig. Magam is ezt a szemléletet vallom, noha mindkét nyelvcsalád nyelvét tanítom. Oszmán török nyelvészetet, történelmüket, oszmán forrásokat és ugyanakkor magyar irodalomtörténetet is adok elő diákjaimnak. Kerek tíz esztendőn át — magyar lektorok segítségével — én voltam a felelős az Indiana Egyetem magyar nyelvi programjáért is. —’ Van-e annak valamilyen magyar vonatkozású oka, hogy ön éppen a turkológiát választotta tudományterületéül? — Természetesen. Mindig is vonzott tudományos szempontból a török hódoltság kora. Budapesten kezdtem egyetemi tanulmányaimat, csak sajnos nem vettek fel török nyelvszakra. Az Egyesült — Mi tette lehetővé ezt a hatalmas munkát? — Egyesületünk 100 ezer dollárt kapott a magyar etnikum hagyományainak feltárására, kiadására, megőrzésére. Ezt állami segély, pályázat útján lehet elnyerni. Ennek az összegnek egy részét mi kaptuk. Egy év alatt kellett a munkát elvégezni. Természetesen egyedül nem bírtuk volna: meg kell említenünk dr. Bődy Pál nevét, valamint Boros-Kazay Máriát és Andrást, ök segítettek nekünk a koncepció kidolgozásától kezdve az anyagok feltárásán át egészen a megírásig. — Mi lesz a megírt anyag sorsa? — A pályázat elnyerésének egyik feltétele, hogy a kiadott anyagokat, köteteket mindenki számára elérhetővé kell tenni. A sorozat bekerül majd a könyvtárakba, de ismertetjük majd munkánk eredményei az iskoláikban, felsőfokú oktatási intézményekben is. így munkánkkal hozzájárulunk a „globális nemzetközi nevelés” USA-beli programjához. S. P. J. Államokban és Törökországban folytattam tanulmányaimat, míg diplomát szereztem. Első könyvem, A budai pasák magyar nyelvű levelezése címmel jelent meg. Már a második kötet is elkészült, kiadásra vár. Nagyon érdekes munka volt a Török adóösszeírások Nógrád vármegyében című kötet összeállítása. A szakemberek számára újdonság volt, ugyanis feltüntettem a török birtokosok nevét is, azaz tehát nemcsak magyar szempontból vizsgáltam a kérdést. Budapesten és Isztambulban több ízben is tartottam előadást kutatásaim eredményéről. — Az új tanévben már ön vezeti az Uráli és Altáji tanszéket. Milyen elképzelésekkel, tervekkel veszi át munkakörét? — Nem akarok változtatni a „sinori örökségen”, ezt semmi sem indokolná. Természetesen sok függ attól, hogyan alakul az egyetem élete, hogyan fejlődik tovább a tudomány. A tanszék belső arányain sem látok változtatnivalót. Az idén létrejött és sikeres munkába kezdett magyar tanszék gazdagítja az egyetemet és egyben sok terhet is levesz a vállunkról. Természetesen a magyar tanszék munkáját most már hathatósabban támogathatom, bár úgy gondolom, hogy Sinor professzor „fölszabadult” energiáit úgyis a magyar munkába fogja fektetni... LINTNER SÁNDOR 11 NEM VÁLTOZTATOK! Interjú Bayerle Gusztáv turkológus professzorral
