Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-09-19 / 19. szám
megyünk a vízbe ... 2. Sass Marci furulyaszólója, balján Kazella Pista 3. Nicolette, Vanessa, Barbara és Dörmögő, a maci 4. Mórocz Éva, Magyar Ildikó és legjobb barátnőjük, a budapesti Kun Andrea 5. Délután a fonyódligeti táborban 6. Happy Birthday! Bocsánat, boldog születésnapot! A torontói Zend Nathaliát kólával köszönti a tengerentúliak egy csoportja FOTÖ: GESZTI ANNA tó déli partján Zamárdi, Boglárlelle és Fonyódliget gyermeküdülői fogadják nyaranta a legtöbb diákot. Két hetet töltenek itt azok a gyerekek, akik kora reggel indulnak el Budapestről a tábor ünnepélyes megnyitójára, és azok is, akik országhatárokon át utaznak ide. A hazaiak hamarosan megszokják az idegen akcentust, egyik-másik társuk különös nevét, a messziről érkezettek számára pedig az ismeretlen környezetből a „mi táborunk” lesz, és magyarul válaszol az is, aki szülei, nagyszülei nyelvén otthon nemigen szólal meg. A Magyarok Világszövetsége az idén is megrendezte a nyelvműveléssel egybekötött gyermeküdültetést. Valamelyik árnyas fa alatt, vagy a több hektárnyi park pázsitján beszélgetéssel, olvasással és énekléssel naponta két órát töltöttek a gyerekek, hogy nyelvtudásuk gyarapodjék. De nem csorbítja a kiváló pedagógusok érdemét, ha megkockáztatjuk azt az állítást, hogy fáradozásukkal egyenértékű volt, amikor a gyerekek a hazaiakkal együtt játszottak, fürödtek, csónakáztak, televíziót néztek, magyar rockszámokat hallgattak, fociztak, és beszélgettek mindarról, ami őket érdekelte. Nem voltak hazai és külföldi csoportok, csak rajok, mindegyikben tucatnyi gyerek, egy-egy magyartanár, tanárjelölt, vagy testnevelési főiskolás felügyelete alatt. Éppen vetélkedő volt a rajok között Zamárdiban, amikor ott jártunk. Volt kézenállás, térkép alapján tájékozódási verseny, aztán kitöltötték a közlekedési rend ismeretéről faggató tesztlapokat, s kinek száraz, kinek sáros lábbal sikerült átkelnie a fövényen, a vízbe rakott téglákon ugrálva. A Delfin őrs népdalokat énekelt, és Bartók Béla életének legfontosabb eseményeiről, legismertebb műveiről számoltak be. Ebben ők lettek az elsők, mert egy pöttömnyi legény furulyáján is megszólaltatott néhány nótát. — Sass vagyok — mutatkozott be —, két s-sel a végén, és Márton. Chicagóban sem hagyom, hogy Martinnak írják — mondta önérzetesen. Marci rendszeresen itt tölti vakációját, de a három Kazella fivér először van a Balatonnál. Szóvivőjük a legidősebb, a 12 éves István. — Magyarországot olyannak képzeltem, mint New Jersey-t, de amikor a repülőgép Ferihegyhez közeledett, csak mezőket láttam, akkor meg azt hittem, hogy az egész ország farmokból áll. Budapest pedig gyönyörű, és a Balaton — tessék elképzelni. 24 fok meleg... A Kazella fiúk egyébként itt a táborban ismerték meg az eddig csak fényképen látott unokatestvérüket, a Lausanne-ban élő Géraud Alex-Michelt. Fonyódligeten a lányok nyaralnak. Az ebéd utáni pihenő alatt a hálóteremben Givetti Vanessa Bernardi Barbarának és Giuliani Nicolette-nek olvasta fel a firenzei nagyapától olaszul, a pestitől magyarul kapott levelet. A magyar szavakat bizony csak döcögve ejtette ki. Nem így Mórocz Éva és Magyar Ildikó. Éva mesélte, hogy a tábor után nagyszüleihez készül Edve községbe. Amikor látta tétovázásomat, hogy az ország melyik csücskébe is tegyem a falucskát, a hazai táj jártasságával igazított el: „Győr-Sopron megyében van, Csorna mellett”. A két lány New Brunswickban magyar iskolába is jár, az ott tanultakat, a szülőkkel való állandó magyar beszélgetést az évenkénti balatoni nyaralás teszi teljessé. Mégis számukra és a többi gyerek számára ez a két hét többet jelent puszta nyelvtanulásnál, nyaralásnál. Az itteni élmények, a barátkozás, a kirándulások alatt a táj természeti szépségeinek és történelmének megismerése, az esti tábortüzek mókái, egyegy különlegesen ízletes étel — maradandó emlékké lesznek. Talán olyanokká, amilyeneket szüleik, nagyszüleik is őriznek gyermekkorukból. (—ve—) 19
