Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-08-22 / 17-18. szám
a hófehérre meszelt házikót. — És itt születtek a gyerekeim is. Ma már unokáimnak mesélem, hogyan is éltünk régen a malomban. * A Duna-kanyar hazánk egyik legszebb tája. Gyöngyszeme a mindössze 1300 lakost számláló Nagybörzsöny. A kies falucska nemrégiben újabb felújított műemlékkel gazdagodott. Nem messze a két XII. századbeli templomtól, helyreállították a régóta pihenő vízimalmot. Boros András, a Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatója: — Hazánkban az örvényesi és a turistvándi vízimalom mellett, harmaddikként a nagybörzsönyi kezdett csaknem harminc év után ismét őrölni. A Börzsöny-patak vizét gátrendszer segítségével újból a malomárokba tereltük. Magyarországon a krónikák 1245-ben tesznek először említést vízimalomról. IV. Béla ekkor ajándékozott a Nyulak szigetén (a mai Margitszigeten) levő apácakolostornak három vízimalmot. — A gabonaőrlés sok ezeréves fejlődése során számos technikai és tudományos felfedezés született — folytatja Boros András —, és ezek más területeken is elindítói voltak a fejlődésnek. A köveken való őrlés régi eredetű, már a Bibliában is olvashatunk róla. Mózes ötödik könyve, 24. fejezete, hatodik verse így szól: „Ne vegyen zálogba senki kézimalmot vagy felső malomkövet, mert életet venne zálogba!” — Hazánk a múlt század negyvenes éveitől csaknem száz évig büszke címmel dicsekedhetett: malomipari nagyhatalomként emlegették szerte a világon. Nemcsak az európai országokba, hanem a tengerentúlra, többek között Brazíliába és az Egyesült Államokba is szállítottunk lisztet. Még a vatikáni udvarban is magyar lisztből készült kenyeret fogyasztottak. ■* S a hófehérre meszelt falak, a régi, barna fagerendák, a zümmögő, duruzsoló berendezések között most életre kel az ősi, romantikus mesterség. Antal Gusztáv, az újjászületett vízimalom egykori molnára így emlékszik a régi időkre: — A váci püspöki malomban vizsgáztam az őrlés tudományából. A szakma nálunk apáról fiúra szállt. A malom még a dédnagyapám tulajdona volt. Különösen aratás, cséplés után akadt sok dolgunk. Szekerek hosszú sora várta, hogy mikor öntheti terhét a garatba. Ilyenkor éjjel-nappal duruzsolt a malom. Apám irányításával az egész család részt vett a munkában. Naponta 12—16 mázsa búzát őröltünk hófehér, puha lisztté. A malom mellett hét hold föld, tehenek és számtalan aprójószág is segítette a megélhetésünket. Télen, amikor nem őröltünk, kopjafát, favillát és gereblyét faragtunk, így egészítettük ki jövedelmünket. Az itt őrölt lisztből csodálatos, foszlós kenyeret sütöttek. Erről így mesél a molnámé: — A kenyérsütés ünnepet jelentett a családban. Hajnalban keltünk, elkészítettük a kenyérkovászt. Azután nekifogtunk a dagasztásnak. Minél tovább dagasztottuk, annál könynyebbé vált a tésztája. Két óra sülés után ropogós barnán szedtük ki a kemencéből. Két hétig is elállt, mégsem volt se száraz, se savanyú. A dagasztóteknőt, a kovászolókanalat máig megőrizte Antalné. S hogy a jó kenyér titkát sem felejtette el, arra szolgáljanak bizonyságul a képen is látható csodálatos példányok. A szíves kínálásnak nem is tudtunk ellenállni. Jóformán azt sem vártuk meg, hogy kihűljön az idei búzából készült illatos kenyér. Az Országos Műemléki Felügyelőség védetté nyilvánította a vízimalmot. KERESZTES ESZTER FOTO: BOROS JENŐ 21
