Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-08-22 / 17-18. szám
AZ ANYANYELVI MOZ Az anyanyelvi mozgalom múltja már egy évtizedet fog át, az oly sokat elemzett, vitatott 70-es éveket. Testes könyvet töltene meg csak az eseménytörténet, vaskos tanulmányt kívánna az előidéző okok és a jelentős ’következmények számbavétele. Bizonyára akad majd vállalkozó, aki megírja a mozgalom nagyszerű történetét; most szerényebb a cél, felidézzük az anyanyelvi konferenciák fontos mozzanatait. De azért ejtsünk néhány szót azokról a tényezőkről, amelyek az első Anyanyelvi Konferencia megszervezéséhez vezettek. Melyek voltak a feladat kitűzésének társadalmi, politikai és kulturális előzményei? Egy mozgalom rendszerint sok forrásból ered, érettségét éppen az mutatja, hogy közel egy időben sok helyen és különböző embereknél merül fel a megoldás szükségessége. Az Anyanyelvi Konferencia gondolata azért születhetett meg, mert egy évtized fejlődése készítette elő; világossá vált, hogy a magyarságtudat fenntartását és legfontosabb elemeként az anyanyelv megőrzését, ápolását csakis a szülőföld és a Nyugaton élő magyarság közös feladataként lehetséges megoldani. Az 1956—57-es — zömmel fiatal férfiakból álló — emigrációs hullám megállapodott, az évtized során gyermekeik is iskoláskorba kerültek. Vajon magyarságtudattal és ehhez nyelvi alappal is rendelkező emberek válnak-e belőlük vagy a magyar származás nyomait is betemeti az idő? Ez a csoport ugyanis nem a mostoha körülményeik miatt világgá menni kényszerült iskolázatlan szegényparasztokból állt, mint annak idején az öreg amerikások vándor-huŰámai, akiknek számára nehéz feladat volt a befogadó ország nyelvének megtanulása, és akiknek életét behatárolta a magyar gettó, akiknek számára a vallásos és betegsegélyző egyesületek önvédelmi szükségletet jelentettek és egyben védték és megőrizve megtartották magyar kultúrájukat. Az 1956-osok hulláma iskolázott, művelt, a befogadó országok nyelvét gyorsan és nehézség nélkül megtanuló emberek tömegeiből állt. A gazdasági fellendülés éveiben érkeztek, jó szakmájuk volt, családot alapítottak, nem zárkóztak magyar telepek falai mögé, könynyebben illeszkedtek be a társadalomba. Esetükben nagy szerepe volt a tudatos választásnak, hogy fenntartják-e gyermekeik magyarságtudatát, vagy a gyors beolvadás mellett döntenek. Körülöttünk közben megváltozott a világ: a közlekedés gyors fejlődése, a sok milliós turizmus lehetővé tette a gyakori találkozást az itthon maradt rokonokkal, barátokkal. Mindehhez hozzátehetjük, mert döntő szerepe volt, hogy a magyar vezetők humanista módon keresték és keresik a honfitársi kapcsolatok szélesítésének, gazdagításának változatos formáit. 1970: Az I. Anyanyelvi Konferencia A konferencián elhangzott három előadás egy-egy részletével szeretném jellemezni e konferencia felejthetetlen légkörét. Sinor Dénes, a bloomingtoni Indiana egyetem professzora így fogalmazott: — Ez egy korszak bevezető találkozása. Reményeink valóra váltak. Két kérdésről tanácskoztunk. Az egyik a külföldi magyarság megmentése, a másik a magyar kultúra terjesztése — általunk — a nem magyar környezetben. Itt nagy változások történtek: Magyarország szocialista állammá lett. A mi feladatunk, hogy objektiven tolmácsoljuk odakint a magyar realitást. Nem kell szocialistává lenni ahhoz, hogy a mai magyar államrendszert objektiven tolmácsoljuk. Két alternatívát vetek fel. Az anyaország vagy elfogadja azt, ahogyan mi élünk, vagy elveszít minket. S ami minket illet: vagy kapcsolatban maradunk a szocialista Magyarországgal, vagy nem maradunk kapcsolatban Magyarországgal. Nagy Károly, aki egyike volt a News Brunswickban jól működő magyar iskola alapítóinak, így jellemezte az amerikai magyarság anyanyelvi helyzetét: — A magyar szülők nagyobb része — úgy érzem — nincs egészen meggyőződve arról, hogy gyermekének magyar iskolába járatása, de egyáltalán nyelvileg ,,magyarnak megtartása” elengedhetetlenül fontos. Nem létszükséglet, nem életforma, nem jeleni előnyt, sőt gyermeknevelési szempontból szinte a lehetetlenséggel határos, sziszifuszi, kimerítő és gyakran keserűséget okozó feladat, tehát: elhanyagolható. A szülőknek az a kisebbik része, amelyik fontosnak tartja a maga és gyermeke nyelvileg magyarnak való megtartását, sokféle okból tartja annak. Bárczi Géza, a Védnökség elnöke a kétnyelvűség kérdését elemezte: — A kétnyelvűség elkerülhetetlen, ha a külföldön élő magyar boldogulni akar. Meg kell tanulnia, és magas fokon, a befogadó, idegen ország államnyelvét. A mi törekvésünk, hogy a külföldi államnyelvvel egyenrangú módon tartsák fenn külföldi magyarjaink az anyanyelvet is. A magyar nyelv használata ne csak családi körön belül legyen folyamatos, állandó, hanem társadalmi fokon is. 1973: II. Anyanyelvi Konferencia A kölcsönös megismerés fontos- ' ságát hangsúlyozta e konferencián dr. Büttösi János amerikai református püspök. — Ezek a konferenciák hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ne ferdítésekben ismerjük meg egymást, hanem valóságosan és igazán. De valljuk meg, hogy lehet hamis kép is egymásról. Mint ahogyan hamis képet táplálhatnak egyesek Magyarországról, éppúgy hamis képet lehet alkotni az amerikai magyarságról. A tanárkérdés nehézségeiről Bárczi Géza beszélt: — A mutatkozó nehézségek több rendbeliek. Alapjuk az, hogy sok helyen a nyelvtanítást nem tudják szakemberekre bízni, mert ilyenek nincsenek; értő, jó ízlésű emberek tanítanak társadalmi munkában. Maguk is érzik, menynyire nehezíti dolgukat, hogy nem rendelkeznek a tanításhoz szükséges pedagógiai ismeretekkel. Áldozatos munkájukat minden eszközzel támogatnunk kell. Egyébként is, amennyire fontosak számunkra a lelkes, áldozatos emberek, annyira gond az, hogy a tanítás ügye olykor túlságosan is személyhez van kötve: egy-egy tanfolyam, iskola kezdeményezője valamely tárgyi, személyi okból a munkából kiesik, vagy egyszerűen csak elfárad — s a nagyszerű kezdeményezés elalszik, kifullad. Ha a nyelvtanítást a közösségek ügyévé emelik, akkor az túl kell, hogy élje a személyi problémákat. Ebből a szempontból elemezte Haraszti Sándor is az amerikai baptista egyház tapasztalatait, kiemelve, hogy milyen változást jelentett ennek az USA-ban nagyon elterjedt és jelentős egyház életében az a tény, hogy Detroit, Toronto és Cleveland gyülekezetei a Magyar Népköztársaságból kaptak baptista lelkészeket. A szakszerűségre törekvés, a gyakorlatiasság jellemezte a II. Anyanyelvi Konferenciát. 1977: III. Anyanyelvi Konferencia Első ízben vettek részt a munkában magyar pedagógusok, kulturális szakemberek a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Jugoszláviából. Előadásaikból hiteles képet nyertünk a szomszédos országok magyarjainak kulturális életéről, iskoláikról, újságjaikról. A befogadó országok egész sorában — Svédországban, Kanadában, Ausztráliában, Ausztriában — állami eszközökkel támogatják az anyanyelv elsajátítását. Jelentős új lépés, hogy a néprajz, az irodalom felzárkózásával harmonikusabbá vált a különböző kulturális szakterületek aránya, örvendetes volt a tanítási formák számának növekedése, emelkedett a pedagógusok továbbképzésének színvonala. # Az elmúlt négy év az anyanyelvi mozgalom minden területén jelentős fejlődést hozott. Bloomingtonban megkezdte munkáját a magyar tanszék. A torontói magyar tanszék is gazdagodott tapasztalatokban. A balatoni gyermektáborok, a sárospataki tanfolyam, a debreceni továbbképző mögött 2
