Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-07-25 / 15. szám
. szeresen tartunk előadásokat, ismertetéseket. Szoros kapcsolatot tartunk a Növi Sad-i Történeti Intézettel és a Vörösmarti Magyar Tájmúzeummal is. Fogadunk nemzetiségkutatókat Jugoszláviából és a Német Szövetségi Köztársaságból. Én magam is többször jártam Münchenben, Karlsruhéban. Alapanyagokkal, dokumentumokkal segítjük egymás munkáját. Sándor László kalauzolásával végigjárjuk a Levéltár zegzugos labirintusait. Dossziékba, dobozokba rendezve ott található négy évszázad történelme. Egyes kötegek igen jó állapotban — más papírokat -már kikezdte a penész. — Sajnos, a levéltár igen költséges üzem — mondja Sándor László. — Meglehetősen rossz állapotban vettük át a levéltárat, és a felújítása most súlyos tízmilliókba kerülne. Arról a jelenlegi gazdasági viszonyok között nem is álmodhatunk, hogy az egész levéltárat légkondicionálással lássuk el. Ám az is költséges volna, hogy folyókilométernyi anyagokat egyenként restauráltassunk. Most elkezdtük a régi iratok mikrofilmezését, másolását. SÓS PÉTER JÁNOS A magyar helyesírás 150 éve Százötven évvel ezelőtt adták ki először a magyar helyesírás szabályait. A mai Tudományos Akadémia elődje, a Tudós Társaság jelentette meg „Magyar Helyesírás és szóragasztás főbb szabályai” címmel. Az első pillanatban meghökkentően rövidnek vélhetnénk ezt az időt: mindössze másfél évszázada? S előtte hogyan írtak eleink? Bizony, mindenki a maga feje szerint. A nyelvújítókra várt hát a magyar helyesírás alapjainak megteremtése is, hiszen az önálló nemzeti kultúra, a magas szintű szellemi élet létrehozásához a szabályozott írásbeliség is elengedhetetlen feltétel. Az egyöntetűség megteremtésének első kísérletét jelentette ez az 1832-ben kiadott szabályzat, amelyet azóta még tíz követett. Mindegyiket hoszszas vita előzte meg, sőt követte is. A húszadik század elején a ez és a c hívei vívtak egymással vad csatákat a lapok hasábjain és a különféle bizottságokban. Mindenki, aki valamit is számított a nyelvészet terén, letette a voksát valamelyik oldalon. Gyulai Pál egyszerűen kijelentette, hogy nem is lehet jó magyar ember az, aki ez helyett puszta c-t ír. Simonyi Zsigmond, kora egyik legismertebb nyelvtudósa azzal érvelt, ha ez helyett csak c-t írnánk, mindenki kokkának ejtené a kockát. Az Akadémia magáévá is tette ezt az álláspontot, ezért a helyesírási szabályzat a ez használatát írta elő. Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter azonban, a másik nézet képviselője, elrendelte, hogy az iskolákban a c-s helyesirást oktassák. Évtizedekig tartott ez a felemás állapot. Jelenleg az 1954-ben kiadott szabályzat van érvényben. Természetesen ezt a — helyesírásunkat 438 pontba foglaló — rendszert is jónéhány bírálat érte, elsősorban „túlszabályozottsága” miatt. Bár csak öt szabály teljesen új benne az előzőekhez képest, de 169 olyan előírást is tartalmaz, amelyet addig nem tartottak érdemesnek megfogalmazni. Jókora vihart kavart az egybeírás és különírás bonyolultsága is. Jövőre jelenik meg — a „Szóragasztás” 150. évfordulójára — helyesírási szabályzatunk tizenegyedik kiadása. Ennek előkészítő munkálatai 1973 óta folynak, s az elmúlt hét év alatt huszon-egynéhány jelentősebb tanulmány és számtalan kisebb-nagyobb módosító javaslat született. A helyesírási bizottság többek között ismét megvitatta az ly eltörlésére vonatkozó javaslatot, amely másfél évszázada minden tervezet készültekor elhangzik. A kiejtés szerinti írásnak, illetve a hagyományok őrzésének elve közül most is az utóbbi győzött. („Hogyan is írhatnánk ezentúl Erdély helyett Erdéjt, vagy székely helyett székejt? Az erdélyi irodalom ugyanúgy elvetné ezt az írásmódot, mint a nyugati magyar írók zöme” — érveltek az ly-hoz ragaszkodók.) Az egyetlen jelentős módosulás, amire számíthatunk, hogy a dz és a dzs ezentúl egységes; pontosabban egy hangnak kell tekinteni őket, tehát elválasztásuk módosul. A bodzát a jövőben úgy tagoljuk majd: bo-dza. Egyszerűsödik a többszörösen összetett szavak írása is, a hat szótagnál hosszabbakat egységesen kötőjellel választjuk el. (P-) 11