Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-27 / 13. szám
A romantikus jelenet: az éjszakában a mennyboltra feltekintő, vagy a távcsöve fölé görnyedő, s a végtelen világmindenséget fürkésző csillagász képe — ismerős, akárha valóban csak képen találkoztunk vele. Így ködük fel előttünk Galilei, Kepler, Kopernikusz ... Valójában napjaink csillagásza ugyan változatlanul átvirrasztja az éjszakát, de tekintetét már csak nagyritkán fordítja az ég felé. Nem szemével — műszereivel fürkészi a csillagokat. Távcsöve végére olyan érzékeny filmlemezt illeszt, amely a távcsőben szemmel látható leghalványabb csillagnál több ezerszer halványabb csillag képét is rögzíteni képes. Ha pedig nem fotografál, akkor mér — akár a fizikusok. Mindez nem csupán Ázsia vagy Amerika sok ezer méteres csúcsaira helyezett csillagvizsgálókban történik így, hanem a Magyar Tudományos Akadémia szabadsághegyi, illetve piszkéstetői obszervatóriumaiban is, amelyek egyaránt fel vannak szerelve a korszerű vizsgálati és mérési eszközökkel. Az előbbi a főváros közelében működik, noha lehetőségeit a nagyváros égboltra szórt fényei és levegőjének óhatatlan szennyeződése mind szűkebbre szorították. Ezért épült fel a Mátra hegység majd ezer méteres csúcsára az új csillagvizsgáló. Magyarországon, számos előzetes vizsgálat alapján ez a hely, Piszkéstető mutatkozott a legalkalmasabbnak, mivel a derült, munkára alkalmas éjszakák száma évente 80—100 között van. Ez európai viszonylatban is élég jó arány, ha nem is versenyezhet például a kaliforniai lehetőségekkel, ahol az év 365 napjából átlag 360 a derült... Húsz esztendővel ezelőtt láttak hozzá az obszervatórium felépítéséhez. 1967-ben készült el az első, ötven centiméteres és 1974-ben az egyméteres távcső, amelyek tele-3 objektívként működnek. A széles látószögű Schmidt-teleszkóp viszont már 1962 óta tekint az ég felé, s fő munkaprogramjaként szupernóvákat kutat. A csillagászati évkönyv tanúsága szerint 1979-ben ezzel a műszerrel 476 fevételt készítettek és ebből 227 azért készült, hogy szupernóvákat, éppen felrobbanó és rendkívül kifényesedő égitesteket keressenek rajtuk, velük. Ez idő szerint a világon egy tucat csillagvizsgáló intézet foglalkozik szupernóva-kutatással, közöttük a piszkéstetői az ötödik legeredményesebb. A világon esztendőnként legfeljebb négy-öt szupernóvát találnak. A magyar tudósok közül elsősorban Lovas Miklós foglalkozik szupernóvakutatással, és az elmúlt évtizedekben kereken harmincra sikerült rábukkannia. Minden egyes felfedezésről az említett intézetek értesítik egymást, hogy adataikat és megfigyeléseiket kölcsönösen kiegészíthessék, ellenőrizhessék. 1. Ha új égitest került a filmre - az összehasonlító gép tüstént kimutatja 2. A piszkéstetői távcső tükörszeme fényévmilliókig lát el... 3. A szómitógép csak pontosabb, de nem okosabb az embernél FOTO: DANIS BARNA A kutatás fő módszere, hogy az égbolt azonos részéről készített, ismételt fényképfelvételeket — egy elmés készülék segítségével — egybevetik, s ha az újabb felvétel a korábbihoz képest változást jelez, esetleg addig nem szerepelt égitestet, a különbség a készüléken észrevehető, felismerhető. Mivel a Schmidt-teleszkóp, mint említettük, nagylátószögű objektívként működik, a képre más is rákerülhet, mint amit a kutató keres. Például üstökösök. Legutóbb éppen ez év januárjában igazolta vissza a Nemzetközi Csillagászati Unió központi irodája annak az 1980 S jelzésű üstökösnek a regisztrálását, amelyet Lovas Miklós legutóbb fedezett fel. Ez már a negyedik üstökös volt, amelyet ő talált meg. Az üstökösök ugyan nem olyan nagy jelentőségű tagjai a csillagvilágnak, mint amekkora helyet feltűnő alakjuk, csóvájuk miatt az emberiség kultúrtörténetében elfoglalnak, de a Naprendszer legrégibb alkotóelemei közé tartozva, fontos, értékes információkkal szolgálhatnak kialakulásáról. Lovas Miklós üstökösei ráadásul nem a Naprendszer síkjában mozognak, mint a bolygók, hanem a Galaktika síkjában, ami szokatlan jelenség. A magyar csillagászok munkája persze korántsem merül ki a szupernóva kutatással vagy üstökösvadászattal. Programjukban olyan viszgálatok is szerepelnek és szerepeltek, mint bizonyos égboltterületekén fellelhető csillagok klasszifikálása, besorolása. A természetadta lehetőségek ugyan mostohábbak a magyar csillagászok számára, mint némely más, nagyobb, s főként, magasabb hegyekkel megáldott országban, de technikai-tudományos felszereltségük, műszerezettségük színvonala nem marad el a korszerű követelményektől, s tudományos munkásságuk, megbecsültségük világszerte közismert, elismert. Mert, mint Lovas Miklós mondotta egy interjúban: — A mérőeszköz csupán mérni tud. Pontosabban, mint az ember. De azzal, amit megmért, nem tud mit kezdeni. Ahhoz az emberi agy kell. Nem a tudás különbözteti meg az embert a mérőeszköztől, hanem az intuíció. Hogy tovább tud látni azon, ami van: mögéje tud látni a jelenségeknek. B. P. 10
