Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-16 / 10. szám
Nem kicsi tehát a tét. Ma, amikor a legkisebb falvakba is eljuthat a rádió és tévé útján a sekélyes „rágógumi-zene”, amikor nincs az országnak oly zuga, ahol zavartalanul tovább élhetne az ősi magyar népdal —, utat kell választanunk. Vagy kiválasztjuk és minden eszközzel éltetjük a magyar népi kultúra legértékesebb rétegeit — vagy, támogatva minden stílust és irányzatot, az értékek mellett a kevésbé magasrendűt is éltetjük a mindenáron való megmentés érdekében. Hová jut a magyar népzene? Arcok és szándékok Furcsa módon maguk a versenyzők törődtek legkevésbé a fejük fölött dúló tudósi-kritikusi égiháborúval. A műsor szüneteiben az öltözőkben alkalmi táncház alakult: együtt énekeltek-táncoltak a legkülönfélébb stílusok képviselői. A maguk örömére. A versenyben részt vevő és egyik győztes fedémesi Páva-kör kizárólag asszonyokból áll. Egy kisközség lakói, akik szabad idejükben énekelni jönnek össze. Csak aki valamelyest is ismeri a magyar falusi életmódot, az értékelheti a fedémesi férfiak magatartását: a versenyek idejére, mikor az asszonyok Pestre utaztak, maguk láttak neki a ház körüli munkáknak; maguk etették az állatokat és végezték a nők feladatait. S a fedémesi faluközépi kocsmát a népnyelv Páva-kocsmának nevezte el: ide gyűltek össze ugyanis a férfiak, hogy áldomást igyanak a versenyek után a nyertes asszonyok egészségére. A szólóénekesi kategória első 1. Fellépésre várva, az öltözőben 2. Szvorák Katalin 3. A Greges Mórica -Frey Erika énekkettős 4. A fedémesi asszonyok 5. A kalocsai leánykórus 6. A versenyben a legfiatalabbak is részt vettek 7. A díjkiosztó gálaest együttes énekléssel ért véget FOTO: GABOR VIKTOR helyezettje, Szvorák Katalin, Füleken született. Szlovákiai magyarként Losoncon járt iskolába, majd — a két ország közötti megállapodás alapján — Budapesten kezdte meg az egyetemet. Magyar-könyvtár szakon tanul a bölcsészkaron. Már Szlovákiában is részt vett a „Tavaszi szél vizet áraszt” elnevezésű magyar nemzetiségi népdalversenyen, de igazán Budapesten fedezték fel kivételes tehetségét. Magyarországon megkapta a „népművészet ifjú mestere” címet, s rendszeresen énekelt Budai Ilona népdalkörében. — Kétszeresen is úgy éreztem, hogy bizonyítanom kell — mondta a díj átvétele után: — bizonyítani Magyarországon, hogy Szlovákiában is él a magyar népi kulturális hagyomány, és bizonyítani honfitársaimnak, hogy Magyarországon elismerik a szomszédos országok magyarjainak nemzetiségi értékőrző munkáját. Greges Marica és Frey Erika énekkettőse a nemzetiségi díjat nyerte el. Mindketten Budapesten születtek: Marica délszláv családból, Erika édesanyja pedig görög. Kricskovics Antal délszláv táncegyüttesében ismerkedtek meg, azután kezdtek együtt énekelni. A pomázi tamburás zenekar kísérte produkciójukat. — Műsorunkat kizárólag magyarországi délszláv dalokból állítottuk össze. Ez a népdalkincs rengeteg értéket őriz. A verseny után is együtt akarunk énekelni — szeretnénk mindenfelé bemutatni a magyarországi délszláv folklórt. Szemléletek — egymás hasznára Utak és irányzatok küzdelme közepette a legfontosabb mégis, hogy a magyar népdal ügye közügy lett. A versenyre tízezerszámra érkeztek a közönség szavazatai. A Páva-körök újult erővel láttak munkához. Azok az énekes csoportok, amelyek talán egyedül képesek megőrizni a népdalt. Mert ne feledjük, hogy a magyar népzene elsősorban parasztzene. Ám míg sok más országban a parasztzene utat talált a „felsőbb” társadalmi rétegek felé, addig Magyarországon évszázadokig idegen — főként németes — stílus szorította vissza a csűrökbe, fonókba, táncházakba. Ezért a népzene tovább éltetése csakis a két népzenei szemlélet együttes munkája lehet. Ahogy Lévai Júlia („Magyar Ifjúság”) írja: „Éppen Bartók és Kodály lehet a példa: Bartók a szuverén művész álláspontjáról az értékek felmutatását tartotta céljának az elmélyülten kidolgozott műalkotásokon keresztül. Kodály az értékekkel megvívandó harcot, az adott körülmények reális felfogását is célnak tekintette.” Kodály példáját idézi Lengyelfi Miklós is, a műsorsorozat szerkesztője : — Tudjuk, hogy Kodálynál nem volt szigorúbb kritikus a magyar népzenében. S mégis, amikor az Állami Népi Együttes megalakult, s a mestert kérdezték, milyen típusú zenekar kísérje a produkcióikat, ő a cigányzenekar hangszerelése mellett döntött. S nemcsak döntött, de erre a hangszerelésre megírta a Kállai kettőst. . . Körképünket nem zárhatjuk mással, mint Petrovics Emil zeneszerzőnek, a Röpülj páva zsűritagjának a döntőben elhangzott szavaival: „A néző — mondhatnám: népünk — részt vett ebben az önismereti játékban. Egyetért, vitatkozik és tanúsítja, hogy sok minden él egymás mellett népze-f ne, népművészet fedőnévvel. Viták lesznek, legyenek, igazán szükség van rájuk. Tragikomikus lenne azonban, ha a nézetkülönbségek elfajulása oda vezetne, hogy az avatottak éppen Önöktől, a néptől védenék meg a népzenét.” SÖS PÉTER JÁNOS 25
