Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-16 / 10. szám
• • Tamás Elemér Gentben (Belgium) élő magyar festőművész a Magyar Nemzeti Galériának ajándékozta Muzsinszky Nagy László Olajfák hegye című - mostanáig ismeretlen festményét, amelyet Olaszországban vásárolt egy műkereskedőtől. A képet Éri Gyöngyi, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese vette át. FOTO: GABOR VIKTOR * Az Ausztráliában élő Judy Cassab - Kaszab Judit - képeiből áprilisban Párizsban, majd júniusban Londonban rendez kiállítást * A képünkön látható Bartók-plakett Beck András Párizsban élő magyar szobrászművész alkotása HÁROM HÓNAP AZ ÓCEÁNON TÚL Különös — majdnem egyedi — jelenség Sellei Zoltán, akit legszívesebben népművelő-művésznek ne veznénk. Tanár, s jó húsz éve rendhagyó irodalmi kört szervezett egy általános iskolában. A körnek jónevű író, irodalomtudós kültagjai is voltak. Sellei száraz, inkább matematikus képzetet sugalló külső megjelenése szenvedélyes embert és művészt takar, szenvedélye az irodalom és az irodalom közlése. Sikere azonban nemcsak művészi eszközein alapul, hanem kitűnő szerkesztőkészségén is. Sellei renaszéresen jár a szlovákiai magyarság körébe is. A közelmúltban pedig hosszabb és távolabbi útról tért haza. Püski Sándornak, a magyar irodalom, a magyar könyv lelkes amerikai terjesztőjének meghívására és szervezésében háromhónapos észak-amerikai előadó körúton járt. Élményekkel telítetten beszél most útjáról. Nem saját előadóművészi sikereiről, hanem a magyar vers, irodalom sikeréről. Haza a vers is című műsorában Vihar Béla (Elmélkedés a haza értelmezéséről) verse mellett Balassitól Utassyig ívelt a bemutatott költemények sora. — Óriási élmény volt maga Amerika is, de nagyobb azt a hatást érezni, amit a versek keltettek. Egy-két sajtószemelvény a más-más irányzatú és sajátos stílusú amerikai magyar lapokból talán képet ad arról — magyarázza most és újságkivágásokat ad kezembe. „Különös megtiszteltetés volt számunkra — írja például a New York-i Magyar Élet 1980. november 29-én —, hogy Sellei Zoltán Torontóba is ellátogatott. A versek hangulatának kitűnő tolmácsolása úgy magával ragadta a hallgatóságot, hogy szinte együtt kerestük Csokonaival a „csapot” és számolgattuk Petőfivel: „Hányadik már a pohár?”. A Los Angeles-i Új Világ Halló .. . halló . . . hallottam ... rovatában írják 1980. október 3-án: „Közkívánatra Sellei rögtönzött műsorral lepte meg a vendégeket: a legszebb magyar klasszikus versek és modern költők műveiből adott elő részleteket igen nagy sikerrel. A magas színvonalú előadás hallgatósága még sokáig maradt együtt irodalomról és művészetről beszélgetve.” Az Amerikai Magyar Szó november 6-i számából idézünk: „A program keretében Sellei Zoltán elszavalta Vihar Béla: Mi a Haza című versét. A meghatottság háborgó, túláradó érzelmeit váltotta ki a megjelentekből, úgyannyira, hogy sokaknak, küzdeniük kellett önmagukkal, hogy könnyeiket, az átérzés, büszkeség és megindultság könnyeit visszatarthassák.” — Tizenhárom városban negyvenöt szereplésem volt körutam során. Jártam az USA keleti, nyugati, déli vidékein, és Kanadában. A színhelyek? Egyetem, Magyar Ház, református egyházi helyiség, cserkészház, iskola, étterem és a sajátos amerikai formaként a magánházaknál rendezett partyk. Többnyire családok láttak vendégül, felejthetetlen kedvességgel, nagyvonalúsággal Püski előzetes — ebben is mintaszerű — szervezése alapján. Az előadásokat követő beszélgetések pedig meggyőztek arról, hogy a versek segítették a hallgatóknak megfogalmazni azt, ami a világ különböző helyein élő magyarokat összeköti. A költői szónak ereje van. Talán ennek köszönhető, hogy a versek hatását soha egyetlen disszonáns hang sen-, zavarta meg. A szülőföld szeretetének érzését táplálják, fokozzák az ilyen előadások. — Nekem, mint előadónak is egy pályaszakasz öszszefoglalását, betetőzését jelenti ez a körút, de úgy érzem, ennél fontosabb a hallgatókban keltett hatás. Ezt bizonyítja egyik hallgatóm költői erejű levelének néhány részlete is: „Kedves Művész Ür! Nagy élmény volt. Sőt. Túlságosan is az. Ettől féltem, mielőtt önt elmentem meghallgatni. Hogy egy ilyen est engem túlságosan felkavar. Mert lényem legmélyén érint. Múltam, jelenem, jövőm kapcsolatos velem. Születésemtől fogva elkísért anyanyelvem. Most is velem van, de félek, hogy kopik. Nem használom úgy, ahogy szeretném. Nincs rá alkalmam. Amerikaiak között vagyok egész nap... De félek, nagyon félek, hogy az angol szó özönében lényemet is elveszítem.” (csertői) BARCZA ZSIGMOND (született 1893. február 11-én, Kéthelyen, anyja neve: Papp Katalin) 1914 óta ismeretlen helyien tartózkodik. Ót és családját keresi unokahúga, dr. Ley Gizella Győrből. BRASSÓI ERIKA (Budapesten született 1948—49-ben) 1966—67-ben USA-ban élő rokonaihoz (édesanyjához és két nővéréhez) Washington közelébe költözött. Előtte a Balatonkenesei Gyermekotthon lakója volt. Keresi barátnője, Varga Jutka az NSZK-ból. VERES GYÖRGY (született 1915- ben) 1953-ban az NSZK-ban telepedett le. Volt kollégája, Bolya Zoltán keresi az USA-ból. DR. TÖRÖK LAJOSNÉ (leánykori neve Randvég Mária Magdolna. 1933-ban Szombathelyen született, anyja neve Németh Rozália) 1956 óta él külföldön, Svédországban telepedett le, 1960-ban adott utoljára életjelt magáról. Keresi unokahúga Rigóné (Szigeti Elvira) Szegedről, aki Lina néni leánya. TIRPÁCS JÓZSEF (született ur 1900-as évek elején a romániai Simonyfalván (Arad megye), anyja neve Csiky Erzsébet) kb. 1920—21-ben Szegedről Franciaországba távozott. Keresi testvére, Klekner Ferencné Budapestről, aki 1938 óta semmit sem tud fivéréről. TÓTH LAJOS (Tapolcán született 1930. június 2-án, anyja neve: Salamon Anna) 1949. február 19-én külföldre távozott. Kanadában telepedett le, megnősült, felesége angol, kisleányát Johannának hívják. 1975— 76-ban írt utoljára nővérének (akkor még Szabó Istvánná névre), aki Tapolcáról keresi. Jelenlegi neve (új házassága révén) Varga Gyuláné. CSÉPE JÓZSEF-et (született 1931. szeptember 3-án, Kiskummajsán. anyja neve: Farkas Jolán) keresi testvére, Flórián az USA-ból, aki úgy tudja, hogy fivére kb. 1969-ben Bécsbe, majd onnan Svédországba költözött. KUN JÓZSEF (anyja neve: Bartha Franciska) 1922-ben vándorolt ki az USA-ba. Detroitban telepedett le, foglalkozása kereskedő, születési helye Budapest, Öt és családtagjait keresi unokahúga Szinai Lászlóné Miskolcról. FÜZES IMRÉNÉ, szül. FERENCZY Julianna 1967-ben házasságot kötött, és Kanadában élő férjéhez költözött. Egy kisleánya született, Andreának hívják, kb. 2 éves. A keresett adatai: Budapesten született 1944. február 3-án, anyja neve: Csengery Magdolna. Keresi édesapja Budapestről, mert 1980. októbere óta semmit sem tud róluk. Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, BUDAPEST, H—1905. 22
