Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-10 / 1. szám

ÉVENTE TÍZSZER! Erdei Nándor és felesége Budapesten FOTO: GABOR VIKTOR Ülünk a budapesti Hotel-Intercontinental halijában Erdei Nándorral és feleségével, akik az Egyesült Államokból érkeztek fővá­rosunkba. Miközben ismerkedünk egymással sorra-rendre köszöntik újdonsült ismerősei­met. — Ne csodálkozzon ezen, hiszen évente tíz­­tizenkét alkalommal jövünk haza üzleti ügy­ben. Utazási irodánk van New Jersey-ben, és ezért jó kapcsolatokat építettünk ki magyar utazási irodákkal, különösen is a Volán Tou­­risttal. Évekkel ezelőtt főként, egyoldalú kap­csolat volt ez, amennyiben csak Amerikából jöttek hazalátogatók, de az elmúlt két évben megszaporodott a magyar turisták száma is. Éppen most tárgyaltunk a Cooptouristtal, amely a mi irodánkon keresztül szakmai kör­­utakat szervez magyar agrárszakemberek számára az Egyesült Államokban. A prog­ramjukat mi állítottuk össze, ebben szerepel Washingtonban és New Yorkban az Agrár­egyetem és egy mintagazdaság meglátogatása is. Szeretnénk még tovább bővíteni kapcso­latainkat, ezért szinte kis „delegációval” ér­keztünk most Budapestre. Két orvost és egy újságírót látunk vendégül a Thermál Hotel­ban, hogy megismerkedjenek és hírét vigyék a magyar gyógyvizek hatásának. Ameriká­ban ugyanis a reumatológusok nem hisznek a thermál vizes orvoslás hatékonyságában, mozgásszervi megbetegedés esetén. Hát most megbizonyosodhatnak felőle! — Főként kik érdeklődnek Magyarország iránt az Egyesült Államokban? — Azt hiszem, akik már haza akartak jön­ni, azok már mind jártak Magyarországon. Mi most egy új programot dolgoztunk ki. amelynek a „sloganja”: Ismerd meg szülőha­zádat!, az úgynevezett második generációsok, tehát a már az Egyesült Államokban szüle­tett fiatalok megnyerésére irányul. Két iro­dánk van Amerikában és elmondhatom, hogy igen szép számmal jelentkeznek erre az útra, amelyet országjárással kötöttünk egybe. Gyakran a MALÉV-járatokon utaztatunk, mert átlagon felüli a kiszolgálás, és a magyar pilóták szakképzettségéről is nagyon jó a vé­leményünk. — Azonkívül, hogy ön magyar származá­sú és üzleti kapcsolatokat tart fenn szülőha­zájával, mégis mennyiben „magyar” az ön vállalkozása? — Értem, mire gondol... Csak egy ma­gyar kislány dolgozik nálunk, de akik ismer­nek bennünket New Jerseyben, azok tudják, hogy minden „magyar ügyben” hozzánk for­dulhatnak ... (Lintner) Kecskeméthy László olvasónk hozzánk kül­dött tanulmányából idézünk néhány fontos részletet: Széchenyi azt mondotta, hogy „nyelvében él a nemzet”. Kecskeméthy László úgy látja, hogy kultúrája tartja meg a népet, aminek szerves tartozékai a nyelv és a vallás is — zenéje, tánca, konyhaművészete. (...) A ma­gyar irodalomtörténet legérdekesebb jellem­zője az a robbanásszerű — nem fejlődés, hanem életre kelés, poraiból megelevenedett Phönix madár módjára, a latin és német nyelv alól való felszabadulás után. (. . .) Az csaknem minden magyar előtt ismeretes, hogy Ma­gyarország sok kultúrközösséget épített, s az­zal dicsekszik, hogy milyen nagyságokat adott a nemzetnek: Esztergom (koronázó), Sopron, Nagyvárad, Kolozsvár (Szépmíves Czéh!), Pécs, Kassa. Kis faluk búcsújárása. — Engem nagyon izgat az amerikai magyar „falu” épí­tés — ilyen vallási és kultúrközpontként. Már épülnek múzeumok, könyvtárak, iskolák, kicsiny (mini) theológia, és remélhetőleg egyetem is..., mert hisz van elég tudós, ta­nár, író, művész, orvos, ügyvéd, szakács, kő­míves, asztalos és miegymás ..., ami szüksé­ges egy vonzó kultúrközpont kiépítéséhez. Megmaradunk itt is! (. . .) Számon tartjuk a magyar sikereket és örülünk nekik . . ., mert azok a fennmaradás biztosítékai. * Buenos Airesből két spanyol nyelvű lapki­vágást kaptunk: a közelmúltban Budapesten elhunyt Bállá Erzsébet írónő életművét mél­tatják az argentin lapok. A cikkek beszámol­nak arról, hogy Bállá Erzsébet sokáig élt Ar­gentínában, s egyebek között egy brazil iro­dalmi díj is fémjelzi munkásságát. * Lapunk 1980. 19. számában ismertettük Káldori André Franciaországban élő magyar származású festőművész életútját. A cikkünk illusztrációjaként felhasznált egyik reproduk­ció aláírásába sajnos, hiba csúszott, a képen ugyanis nem a monacói hercegnő, hanem a művész egyik modellje szerepel. ♦ Dora Bernstein angol festőművésznő hoz­zánk küldött levelében szeretettel emlékezik meg magyar barátairól. A művésznőben kol­légát is tisztelhetünk, hiszen évekig egy bé­csi újság munkatársa volt. Képünkön a festő­művésznő az egyik képével. SZÜLETÉSNAP Minács Géza édesanyjával és feleségével FOTO: GABOR VIKTOR Minács Gézának éppen akkor fejeződött be a katonáskodás, amikor Magyarországra ért a második világháború, akkor cserélte civil­re a kanadai hadsereg egyenruháját. Már ti­zenöt éve élt akkor Kanadában. Máig fél év­századnál is több idő telt el azóta, de figyel­nem kell, ha idegen kiejtést akarok tetten érni beszédében. — Az Amerikában született Tóth Angélát vettem feleségül 1938-ban. Otthonunkban mindmáig magyarul beszélünk. Velünk él fe­leségem édesanyja, aki 1913-ban hagyta el Magyarországot. Éppen most 85 éves, ő is ha­zalátogatott velünk, határozott kérése volt, hogy a szülőföldjén ünnepeljük születésnap­ját. — Szeretek sokat olvasni, magyarul is, ezért sem felejtem el a nyelvet. Petőfi, Jókai, Mikszáth Kálmán, Tompa Mihály írásait sze­retem, de az újságokat is, köztük a Magyar Híreket. 1964 óta kétévenként hazalátoga­tunk, már mindenfelé jártunk, látom, tudom, milyen a mai Magyarország. Nem „turista­ként” vagyunk itt. — Kanadában, Oshawában, a Kossuth Be­­tegsegélyző Egyletnek tizenkét évig voltam fióktitkára, most csak egyszerű tag vagyok. Sokat teszünk a magyar kultúra ápolásáért, különösen nyáron. Torontóban az Adyról, Niagara mellett a Petőfiről és Wellingtonban a Kossuthról elnevezett parkokban nagy fesz­tiválokat szoktunk rendezni. Még ma is dol­gozom, minőségi ellenőr vagyok egy autó­gyárban. Engem ott mindenki Jacknek szó­lít, útlevelembe John van bejegyezve. A Géza keresztnevemnek nincs angol megfelelője, ezért elmaradt a nevemből —, de Magyaror­szágon mindig visszakapom. JUHASZ GYULA A torontói Multilingual TV magyar adasa, a Hungarian Magazine is megemlékezett Jó­zsef Attila születésének 75. évfordulójáról. A műsorban a költő „Mama” és „Kései sirató” című verseit Váthy Mária adta elő, majd Győrffy Clotilde a „Tiszta szívvel” és „Szü­letésnapomra” című verseket szavalta. A köl­tő életrajzát Kosáry Vilmos és Váthy Kál­mán szemléltették röviden az összekötő szö­vegben, amit Tót Irén állított össze. Az elő­adást Liszt Esz-dúr zongoraversenye festette alá, és József Attila életéből való fényképek időnkénti vetítése szolgáltatott méltó hátte­ret. A sikeres műsort Tót György helyette' gyártásvezető rendezte. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom