Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-02 / 9. szám
i Sötét van még, és elég csípős az idő. A padokon tegnapi zacskók, üres sörösüvegek. A várótermekben néhány lézengő és bóbiskoló múlatja az időt. Az érkezőknek azonban se kedvük, se idejük a szemlélődésre. Végigkopognak az aluljárón, fel a buszokhoz. Találomra szólítok meg egy fiatalembert — vasas városban ritka fogás — egy bútorasztalost. — Móráról járok be. Egy óra az út vonattal. Fél négykor kelek, a műszak a bútorgyárban fél háromig tart. Bejárók a szüleim is, anyám két műszakban, apám a vasműben három műszakban dolgozik, így hétköznap alig találkozunk. Délután fusizgatok és tanulok. Faipari szakközépiskolába járok. — Beköltözne Miskolcra? — Be én! Itt mégis van hová menni munka után. Mozi, disco... Nálunk, otthon csak kocsma van. Olyan is akad, aki vonatra vár e hajnali órán. Az ősz férfi szatyrát szinte szétfesziti az ötliteres demizson. — Van egy kis szőlőm Tokajban. Most metszeni megyek. Persze, hazafelé megtöltöm a demizsont! Hat éve vettük a telket, gondoltam jobban járok anyagilag, ha ezt csinálom túlórázás helyett. De kell a csend, a friss levegő is. Megviselt egy kissé a hegesztés, jó ideje csinálom már ... * Meg virrad. Az utcák, terek, lassan kibújnak a szürkületből. A házak azonban szürkét mutatnak nappali fényben is. A Széchenyi utcán — a város főútján — percenként cammog végig egy-egy munkásokat szállító busz, nehéz teherautók verik fel az aszfaltra rakódott finom porréteget. A jobbára nyolcvan— száz éves házak mögül panelkockák tekintenek a reggeli forgatagra. Hirtelen az átmenet a régi és az új Miskolc között, nem szebb tőle a város. A por és a zaj majd csak akkor tűnik el, ha elkészül Miskolc déli és északi terelőútja, s a belváros végre hangulatos sétáló- és bevásárló negyeddé alakul. A szép Centrum Áruház sem érvényesülhet még igazán a bontások és építések közepette. Friss és gusztusos az áru a Búza téri piacon, az árak azonban borsosak. A megyében alig terem zöldség, gyümölcs, a kiskereskedők a pesti Bosnyák térről hozzák a portékát. Krajnyák úrnak könyebb a dolga, ő csak a szomszédos Hajdúságba jár le baromfiért, tojásért. Vevőkörét név szerint ismeri, el-elévődik az aszszonyokkal. Kölyökkora óta jár ki a Búza térre, apja is kereskedő volt. — Nincs az a pénz, amiért elmennék innen! — jelenti ki, miután egy idős hölgy szatyrába segíti a számára félretett „legszebb húsz tojást”. — Hogy piszkos a város? Istenem... Hát építkezünk. Egyébként én nem a házakat szeretem Miskolcon, hanem az embereket. Köztük nőttem fel, köztük vagyok otthon. Az idegentől persze nem kérhető számon az őslakos elfogultsága. De az igen, hogy megértse a város gondjait, és ismerje e gondok gyökerét. Miskolc negyven év alatt négyszeresére duzzadt, mind a terület nagysága, mind a lakosság száma tekintetében. Ilyenfokú, utólag sokak által túlzottnak ítélt növekedéssel az urbanizáció nem tarthatott lépést. Sok az ideköltözött ember — több tán mint a tősgyökeres — az ingázók tömege pedig a gyárkaputól a vasúiig csak átfut a városon. Nem alakulhatott ki még a debrecenihez vagy a kecskemétihez hasonló, erőteljes lokálpatriotizmus. !A város lázas igyekezettel próbálja utolérni magát, „belakni” a hatalmas területet, együvé szoktatni, városi kultúrára nevelni a sok helyről érkezett lakosságot. És régi „adósságok" is vannak . . . A Diósgyőri Gépgyárban hallom Hargitai Ágnes gépészmérnök, országgyűlési képviselőtől, hogy a vár körüli családiház negyed lakói igencsak türelmetlenek. Húsz éve közművesítetlen telkeket kaptak a várostól, s a csatornázás máig sem készült el. Változatlanul sok ugyanis a lakásigénylő, az új házhelyet kérő család, s az új csatornák zöme e beépítendő területekre kerül. 1. Avas-Dél lakótelep 2. Uj áruház, vedlett házak 3. Egy elfelejtett utca? 4. A Széchenyi utca a színház előtt 5. Drága a miskolci piac Lássuk mit csinál ma este Miskolc? Diák disco a Tokaj étteremben, „Párizs a sanzonköltészet tükrében” — előadás az egyik művelődési házban; táncház, Lear király a Miskolci Nemzeti Színházban, a címszerepben Major Tamás, mint vendég. Hétköznap este van, bérleti előadás jó fél házzal. Major Tamás és társai remekelnek. A nézőtéren sok a tizenéves. Kérdem a szünetben néhányuktól, mit szólnak az előadáshoz. Határozott „tetszik” a válasz, és az is kiderül, hogy rendszeres színházlátogatók. Az elektrolakatos szakmát tanulják az egyik szakmunkásképző intézetben, s most itt van csaknem az egész osztály, harmincuk közül huszonötnek van „Ibsen” bérlete. Kis társaság cigarettázgat a büfé előtt. Egy mérnök és egy tanár—orvos házaspár. — Minden hétre azért nem jut ilyen csemege — mondják. — A fiataloknak még csak-csak van hová menniük, a mi korosztályunknak már kevésbé. Különösen a nívós zenei élet hiányzik . . . * A Magyar Rádió Miskolci Stúdiójában ideges a hangulat. Sehogy sem sikerül kapcsolatot teremteni a diósgyőri stadionnal. Egy éppen üres vágószobában belehallgatok aznapi másfél órás műsorukba: beszélgetés az új miskolci jogi karról, amely némi humán színt vjsz majd ebbe az ízig-vérig „műszaki” városba, majd riport a fiatal mérnökök helyzetéről. „Miskolcon nem városépítés folyt, hanem lakásépítés” — summázzák egy interjúban a hallgatói véleményeket. A kemény szavakat — bár a lakásépítés sem csekélység, hiszen tíz és tízezrek költöztek elavult telepekről új otthonokba -— a város vezető tervezői is helyénvalónak érzik. A tennivalók között első ként említik a változatosabb háztípusok építését, aztán hogy terek sorozatát, nyitják az Avasra, amely zöld falként emelkedik a belváros fölé. A szomszédból üdvrivalgás hallik. Él a vonal a stúdió és a stadion között, s a hír örvendetes: a helyi csapat 1:0-ra győzött a Fradi ellen. * Szereti csapatát a város, s ha úgy tetszik, ez is egyfajta lokálpatriotizmus. Aggódnak, veszekednek is városukért, még ha a maguk cigarettacsikkével tetézik is az építkezések porát, piszkát, ha nem is óvják még mindenütt a kevéske gyepet, csemetefát. Azok az új hormonok azonban, amelyek manapság ott rejlenek már a hirtelen nőtt testben, nem a növekedést, inkább az érést szolgálják. Ha nem is hamarosan, de egyszer Miskolc is megszépül, féltett és büszkén mutogatott városunk lesz... BALÁZS ISTVÁN FOTÓ: GESZTI A>íNA 19
