Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-21 / 6. szám
I kék rá. így nem tanulhat tovább, nem gyakorolhatja magát. Te, Rembrandt, hallom, csak koldusokkal és koldusnőkkel barátkozol, talán kommendálhatnál nekem egy jó holttestet. Talán tudsz. Nem kívánom ingyen. — Tudok, magamat! — felelte a rossz anyagi viszonyoknak örvendő festő, nevetett hozzá, de komolyan gondolta. — Hogy gondolod? — kérdezte Mosusz meglepve egy kissé, de csak egy kissé. — Ügy, ahogy mondom. Képet úgysem veszel tőlem, előpénzt úgyse adsz, eladom neked a holttestemet. A lelkem, ha van — sokan, sőt a biblia is azt mondja, hogy van — majd csak kiszabadul a fiad kése alól, mint ama olasz Tintoretto Robusti Szent Márkusa! (Az a kép! Láttam a képet!) A fiad a húsomat fölvagdalhatja, a fejemet kettéfűrészelheti, a csontomat akár a kutyáknak dobhatja, úgyis azoknak való! — szólt száraz és éppen nem érzelmes hangon a festő. — No, ne! Kisebbíted magadat, rosszkedved van, meggondolod te még a dolgot! Nem tudom, nem ütközik-e ez a törvénybe; a törvényt tevő polgárokat, tudod, tisztelem. Minden szavuk szent nekem, isten ments, hogy a legkisebb hibát elkövessem még a fiamért is! Pedig hogy szeretné, mennyire kívánja. És neked külön is, az elmúlt híredre nézve, hasznod volna abból a dologból. Keresnék valami fiatal festőmesterembert, aki lefestené a fiamat boncolás közben és melléje téged is. Neked nem fájna, és megint híres ember lennél. Projektem, az van nekem! Egyszeriben ott volt, megszületett a terv. Rembrandt a maga vörös kezével a karvaly mancsát megfogta, megrázta: — Mit adsz, mennyit adsz, mennyiről adjak írást? És hogy szóljon, te mondjad! írjad a kvétanciát úgy, ahogy te akarod. Nyugta tót adni pénzről — és elkölteni, elszórni — azt tudsz, az a te mesterséged. Ne sokat teketóriázzunk. Nem komoly dolgokról van szó. Ez nem üzlet nekem. Csak egypár szót, hogy nem ellenzed, beleegyezel: hogy a fiam, a medico, jogosítva lesz, ha a sor rákerül — mindenkinek meg kell halni úgyis, de ne siess, élj miattam száz esztendeig ... Írod? Nem tréfálsz? — Nem. írom. Már itt is van. Én, Rembrandt van Rijn, eladom a holttestemet Becker Fülöp Cidenek ... úgy hívják? — Jól emlékszel. De még egy új neve is van most, mint doktort Mosusznak is hívják. — Tehát Mosusz mediconak, okulás céljából, semmi rossz gondolattal az illetőre nézve. Egyébként testemet és telkemet dicsőséges Leyden város kegyelmébe ajánlom. — És az Istennek is! Ezt tedd bele, hogy az eklézsiával baj ne legyen. — Csak a temetést megfizessék. Van porzód itthon, aranyporzód, mert az ilyen írásra az kell. Mosusz odanyújtotta a valóságos katarinaaranyból készült porzót. Rembrandt az írást szépen behintette, és a másik markát odatartotta. Gyöngén potyogott a Karolinen-Gulden, végre is az eladó kéz fáradt ki, megelégelte a nem nagy, de nem teljesen kicsi summát. És akkor, amikor kitámolygott a műárustól, Rembrandt némi megelégedéssel szólt magához: — Ingyen kaptam tőle pénzt! Ingyen daraboltat föl, ingyen takaríttat el, és ingyért nem temetnek el élve. Milyen gazember vagyok én — becsaptam! KÖNYVESPOLC Ady-bibliográfia Vitályos László és Orosz László 1972-ben összeállította Ady Endre műveinek és a rávonatkozó irodalomnak a bibliográfiáját. Ady születésének centenáriumára, 1977-ben olyan nagy mennyiségű hazai és külföldi anyag jelent meg, hogy szükségessé és időszerűvé vált egy új, bővített kiadás. „Ady-bibliográfia 1896—1977. Ady Endre önállóan megjelent művei és az Ady-irodalom” címmel 410 lapon a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Közleményei sorozatában kiadott kötet nélkülözhetetlen a modern magyar irodalom kutatói, olvasói számára. Világosan tagolt fejezetekben osztják a szerzők az Ady életére, műveire és alkotásaira vonatkozó irodalmat. A különálló kiadványok, tanulmányok, cikkek után az Adyról szóló szépirodalmi, film- és képzőművészeti alkotások, fényképek és megzenésített verseinek kottái, végül pedig az idegen nyelveken megjelent Ady-fordítások és a róla szóló külföldi tanulmányok kerülnek sorra az egyes népek illetve nyelvek betűrendjében. Eddig harmincegy nyelven — angolul, arabul, bengáliul, bolgárul, csehül, eszperantóul, észtül, finnül, flamandul, franciául, héberül, hollandul, horvátul, japánul, kínaiul, koreaiul, lengyelül, litvánul, macedónul, németül, norvégül, olaszul, oroszul, perzsául, románul, spanyolul, svédül, szerbül, szlovákul, szlovénül, ukránul jelentek meg Ady művei. Rajta kívül a magyar költők közül csupán József Attilának jelentek meg csaknem ugyanennyi nyelven fordításai. Bölöni Farkas Sándor teljes útinaplója Bölöni Farkas Sándor az első magyar szerző, aki személyes élmények alapján írt könyvet Amerikáról, s ez 1834-ben jelent meg először, azóta pedig már hatszor. Az utóbbi években két angol fordítása is megjelent, Theodor Schoenmanntól és Kadarkay Árpádtól. Bölöni Farkas azonban Kolozsvártól Kolozsvárig, 1830. november 2. és 1831. december végéig megtett teljes útjáról naplót vezetett. Annak idején természetesen a legendás Űj Világról szóló személyes beszámoló jelentett üzleti sikert. A napló többi része több mint száz évig kéziratban maradt, és együtt magyarul mindmáig nem jelent meg. A kézirat a kolozsvári unitárius kollégium könyvtárában található. Pár évvel ezelőtt a debreceni egyetem angol intézetének évkönyvében a Nagy Britanniáról szóló részt angolul közzétettem. Ennek nyomán a Corvina Kiadó kérésére a teljes útinaplót német nyelven sajtó alá rendeztem. Bölöni Farkas Bécsen és Strasbourgon át érkezett Párizsba, itt szemtanúja volt az 1831-i februári forradalomnak. Belgiumban, Hollandiában, Angliában és Skóciában is történelmi napokat élt át és jelentős emberekkel találkozott. A technika, a közlekedés rohamos fejlődése és a politikai szervezkedés szabadságáért folytatott küzdelmek mély benyomást tettek Bölöni Farkas Sándorra. Az 1830—1840-es években Széchenyi, Wesselényi, Kossuth és a reformkori fiatalság elsősorban Bölöni könyvéből ismerte meg tényszerűen Amerikát, az amerikai demokráciát. GÄL ISTVÁN 19
