Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-21 / 6. szám
TANÁCSKOZOTT AZ MVSZ ELNÖKSÉGE S'! Az elnökségi ülés résztvevőinek egy csoportja FOTÓ: NOVOTTA FERENC Gosztonyi János, az MVSZ főtitkára bevezetőjét mondja. Mellette (jobbról balra): Bognár József, az MVSZ elnöke, Keresztury Dezső, alelnök A Magyarok Világszövetsége 1981. március 10-én megtartotta tavaszi rendes ülését. Napirenden szerepelt az 1980-as tevékenységről szóló beszámoló, valamint az idén augusztusban Pécsett megrendezésre kerülő IV. Anyanyelvi konferencia programja. Információt kaptak az elnökség tagjai a kanadai magyarság helyzetéről. A tanácskozáson Gosztonyi János főtitkár mondott bevezetőt. A vitában felszólalt: Zsebők Zoltán, Siklósi Norbert, Gáti Vilmos, Schiffer Pál, Kürthi László, Szamosközi István, dr. Káldy Zoltán, Ginter Károly, Lörincze Lajos, Boldizsár Iván, Kárpáti József, Rónai Rudolf, Rostás István, Keresztury Dezső és Szántó Miklós. A vitában elhangzottakra Gosztonyi János főtitkár válaszolt, majd Bognár József professzor, az MVSZ elnöke mondott zárszót. Életünk felgyorsult, zajlik a világ, esemény eseményt követ. Mégis túlzás nélkül írhatjuk le, hogy hazai közéletünk nagy figyelemmel kísérte az MVSZ elnökségi tanácskozását. A hűvösebbé vált nemzetközi helyzet és a nyugaton élő magyarsággal való kapcsolataink tartóssága közelről érinti társadalmunk szinte valamennyi rétegét. Az utóbbi két évtizedben természetes lett a más égtájakon élő rokonsággal, barátokkal, ismerősökkel való találkozás, itthon és odakint, és az emberek örülnek a nyugodt és zavartalan érintkezésnek. Ezért, jelzés számukra, fontos mutató, milyennek látja e tekintélyes testület a kapcsolatok jelenét, miit tervez az elnökség az idei esztendőre. Tudom, hogy a nyugaton élő hozzátartozók is érdeklődve és izgalommal várják, a nehezebbé vált világban a Magyarok Világszövetsége az eddigi ütemben folytatja-e, és hogyan az évről évre bővülő, sokszálú kapcsolatokat. 1980 eseményei Gosztonyi János főtitkár beszámolójában nem rajzolt rózsaszínű képet. Elmondta, hogy az 1980-as esztendő a nemzetközi helyzetben bekövetkezett változások miatt a korábbiaknál nehezebb év volt. Az enyhülés megtorpant, munkánk feltételei nehezebbé váltak. Megerősödött az ellenséges emigráció hangja, sűrűsödnek a jobboldali emigrációs sajtóban a támadások hazánk és a szocialista országok ellen. Ez nem vált általánossá, az évtizedek során szövődött szálak teherbíróak. Szélesedtek lehetőségeink azokban az országokban, amelyekben a bevándoroltak nemzeti nyelvének és kultúrájának ápolása a hivatalos állami politika rangjára emelkedett, így van ez jelenleg Kanadában, Svédországban, Ausztráliában is. Burgenlandban új helyzetet teremtett a népcsoporttörvény és a Burgenlandi Magyar Népcsoport Tanács létrehozása. A burgenlandi Magyar Egyesületet az osztrák kormány a területen élő magyarok egyedüli képviselőjének ismerte el. Svédországban jelenleg hatvan tanár tanítja a magyar nyelvet, 1600 gyermek tanul magyarul a svéd Oktatási Minisztérium támogatásával. Tavaly Magyarországon járt és tárgyalásokat folytatott a torontói egyetem dékánja, és a megbeszéléseken részt vett az egyetem magyar tanszékének vezetője is. Segítséget nyújtottunk a könyvtár magyar anyagának gyarapításához. Az elmúlt évben láttuk vendégül a kanadai Multikulturális Igazgatóság delegációját. Részben a Világszövetség segítségével erősödött az egyesületek kulturális tevékenysége. Tizenegy ország negyvenegy városában, nyolcvannégy előadást tartottak hazai művészek. Nőtt az érdeklődés az irodalmi estek iránt. Sokan kérnek történelmi, irodalmi, nyelvészeti előadásokat. New York-ban rendezték meg a II. Magyar Néptánc Szimpoziont, és a „Pontozó” fesztivált, • amelyekre hazulról táncpedagógus utazott ki. Pittsburghben magyar hetet rendeztek, amelynek hazai résztvevői is voltak. Támogattuk az angliai egyesületek kulturális vetélkedőjét. Oj színfoltot jelentenek az Olaszországban létrejött egyesületek. Létrehozóik főként konzuli útleveles magyar feleségek. Ezek a magyar—olasz klubok támogatást kapnak a helyi városi vezetőktől, és számítanak a mi segítségünkre is. Megnőtt a kint élő művészek hazai kiállításainak, szerepléseinek száma. Hazai kiállítása volt Szalay Lajos, Paszternák Vilmos, Riez Adalbert és Konok Tamás festőművészeknek, Székely Vera és Hettei Katalin szobrászművészeknek. Budapesten és Baján rendezték meg Bossányi Ervin emlékkiállítását. Számos nyugaton élő író és költő műve jelent meg hazai folyóiratokban. Az elmúlt évben az Angliában élő Kutasi Kovács Lajosnak immár negyedik könyve jelent meg Budapesten. Magyarországi hangversenykőrúton szerepelt többek között Vásári Tamás és Bobisch Dezső. Többen kaptak magyar kitüntetést, például: Amerigo Tot 1979-ben a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített zászlórendjét, 1980-ban Alma Pál zeneszerző és Szalay Lajos festőművész a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét Földes Andor és Riez Adalbert a Munka Érdemrend arany fokozatát, Dedinszky Erika az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tagja a legmagasabb holland fordítói díjat kapta a magyar irodalmi alkotások hollandiai tolmácsolásáért. Ösztöndíjjal vagy önköltséges alapon sok külföldi magyar fiatal tanul egyetemeinken, főiskoláinkon. Sok száz honfitársunk fordult hozzánk személyesen és több ezer levelet kaptunk, amelyben információt vagy segítséget kértek ügyes-bajos dolgaikban, vagy különböző eseményekről tájékoztattak bennünket. Az idei tervek A Bartók-évforduló megünneplésére szerte a világon készülnek egyesületeink. Számos helyen Bartók Emlékbizottság jött létre. Franciaországban Gergely János zenetudós, az USÁ-ban Hamza András áll a bizottság élén. Belgiumban Laczkó Judit kezdeményezésére rendeztek képzőművészeti kiállítást Bartók ihletésű művekből. A kiállításról a belgiumi és a luxemburgi TV is beszámolt. Az NSZK-ban például öt Bartók-rendezvény lesz a tavasszal. A kanadai Multikulturális Igazgatóság 1981-et Bartók-évvé nyilvánította. Nagy erőpróba lesz számunkra az idén augusztusban a Pécsett megrendezésre kerülő IV. Anyanyelvi Konferencia. Minden előkészület megtörtént. Nagyszámú résztvevőt várunk a nyugati országokból. Sokan először vesznek részt hasonló konferencián, akik az anyanyelvi mozgalom tömeges kibontakozása során vállalták és eredményesen folytatták az áldozatos munkát. A tanácskozás vitája A megbeszélés központjában természetszerűen az anyanyelvi konferencia állt. Zsebők Zoltán hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a szomszédos szocialista országok magyarságának képviselői részt vegyenek a konferencia munkájában. A magyarságtudat megtartásának lényeges kérdése az anyanyelv ápolása. A befogadó országokban született nemzedékek számára a magyar nyelv, mint második nyelv elsajátítása a feladat. Ezért került a kétnyelvűség problémája a konferencia munkájának fókuszába. Siklósi Norbert, Gáti Vilmos, Schiffer Pál, Szamosközi István, Keresztury Dezső foglalkoztak a vita során a történelmi tudat fontosságával. Nagy hangsúlyt kapott az ülésen az egyházak szerepe. (Protestáns lelkészek egy csoportja magyarországi látogatásra készül, és ez bizonyára gazdagítja majd a kölcsönös tapasztalatokat, az együttműködés megvalósulási formáit.) Kürthi László református püspök az egyházak magyarságmegőrző tevékenységéről szólt. Elmondotta, hogy a nagy példányszámban kiadott „Vizsolyi Biblia” lelkes fogadtatásra talált itthon, és nyugati magyarjaink közt egyaránt, Sárospatakon jubileumi napok lesznek szeptemberben, és a pápai református kollégium évfordulós ünnepsége is jó alkalom a hazalátogatásra. Érdekes kezdeményezésről számolt be dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök: Finnországban rendeznek a nyáron lelkészi találkozót, és ezen sok Erdélyben és nyugaton működő evangélikus lelkész is részt vesz. Kiemelte annak jelentőségét, hogy a nyugati egyházi élet aggasztó lelkészhiányának enyhítésére hazai lelkészeket küldünk ki. Ez a gyakorlat a magyarság megőrzése szempontjából is fontos. A Szülőföldünk Rádió munkájáról Gáti Vilmos, a kulturális kapcsolatok sokszínűségéről Rónai Rudolf, a sárospataki tanfolyam új kezdeményezéseiről Ginter Károly, az anyanyelvi mozgalom eddigi tapasztalatairól Kárpáti József és Rostás István, az idegen nyelven kiadott sajtó lehetőségeiről Boldizsár Iván szólott, a Magyar Hírek munkájáról Szántó Miklós számolt be az elnökségnek. Vibrálóan érdekes megállapítások, mélyenszántó elemzések, gazdag ötletek, megfontolt, reális javaslatok jellemezték az elnökség munkáját, „A nemzetközi feltételek nehezebbé válása közben nem szűkíteni kell a munkát, hanem bővíteni, nem csökkenteni kell az erőfeszítéseket, hanem fokozni, nagyobb hatékonysággal, jobb minőséggel. Ez az érdeke a magyarságnak itthon és nyugaton egyaránt. És erre a közös érdekeltségre, amely oly gazdag eredményeket hozott az elmúlt húsz évben, a jövőben is lehet és kell is építenünk” — összegezte a vitát zárszavában Bognár József professzor. SZ. M. 3
